Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-196

190. országos ülés m&rczius (Ián, szerdán. 1889. 233 Más előterjesztés sem lévén bejelentve, következik az indítvány- és interpeílatiós könyv felolvasása. Szathmáry György jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpeílatiós könyvben újabb bejegyzések nincsenek. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend: a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása, jelesen pedig a 24 — 25. §-ok s az ezekre vonatkozólag beadott határozati javaslatok tárgyalása. Ki következik? (Felkiáltások balfelöl: Nem vagyunk negyvenen.') Elnök: Méltóztassék megengedni: többen vagyunk, mint negyvenen. Ne méltóztassék akadékoskodni. Szathmáry György jegyző: Goda Béla! Goda Béla: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a tegnapi szónokok közül Asbóth János képviselő ur beszédére tehessek néhány megjegyzést. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur, különben igen jeles beszédével e pártot, a melyhez tartozni szerencsém vau, azzal a váddal illette, hogy a hadsereg kérdésében elvet és nézetet változtatott és felhívta e pártot, miszerint mondjuk ki, hogy a hadsereg vezényleti nyelvét nem kívánjuk e megváltoztatni. Krre feleletem az, hogy gróf Apponyi Albert és Beőthy Ákos t. képviselő urak kijelentették, hogy pártállásuknál fogva a hadsereg szolgálati és vezényleti nyelvét megváltoztatni nem kívánjuk. (Halljuk!) Mielőtt azonban a t. képviselő úrtól aleczkét elfogadnám, bátor leszek némelyeket a t. képviselő ur azon időbeli nézetéből felhozni, mikor velem együtt az úgynevezett Sennyey-párthoz tartozott. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur 1875-ben „A magyar conservativ politika" czímű munkájában először is, hogy állításának némi súlyt kölcsönözzön, ezeket mondja; „Azon állásnál fogva, melyet a királyi honvédelmi ministeriumban elfoglalni szerencsém van, a miuister ur bizalma által, bár érdemtelenül, a ministerium elnöki osztályának vezetéséve] megbízva, évek óta alkalmam van behatóan foglalkozni a védszervezetre vonatkozó valamennyi ügy gyei és kérdéssel". Ezzel a tapasztalat bélyegét nyomja rá és a másik oldalon igy folytatja: „Nem az a baj, hogy a közös hadsereg közös, hanem igenis az, hogy nem közös, hanem osztrák". Azután igy folytatja : ,.De azt nem akarjuk, hogy a hadsereg nélkülözze az erő azon tényezőjét, melyet a. nemzeti szellem ád esnem akarjuk, hogy a hadsereg a germanisatio, tehát a Hohenzollern-érdekek szolgája legyen ez intézmény, mely annyival hathatósabban germanisál, minél inkább vonja körébe a nemzet minden fiát. Nem akarjuk, mivel az ellenkezik a magyarság, a monarchia és dynastia érdekével és nem akarjuk, mivel szükségesnek tartjuk, hogy megszűnjék a nemzet idegenkedése a hadsereg iránt, mivel legfőbb óhajtásunk, KÉPVIT. NAPLÓ 1887--92. IX. KÖTET. hogy a nemzet a hadsereghez ragaszkodni és azért áldozni tudjon és mivel mindez teljes lehetetlenség, a meddig a hadsereg germanisáló volta által folyton folyvást a legbánlóbban sérti a nemzet érdekeit és érzületét." (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon ) Linder György: Ilyen emberek adnak az ellenzéknek leczkét! ? Goda Béla: Tovább igy ir: (olvassa) „Törvényeink és ő Felsége is rég azt rendelték, hogy a magyar ezredekben magyar tisztek alkalmaztassanak és hogy nem ugyan a szolgálati és vezénynyelv, hanem az ezred-nyelv is a magyar legyen", (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) „magyarul levelezzenek stb. A törvény és a Felség e rendelete egészen még most sincs teljesítve. Pedig e tekintetben még tovább is kell menni"; (Zaj balfelöl) „a magyar csapatok szolgálati és vezéuynyelvére a német helyébe a magyart kell tenni, ez által a germanisatio meg lesz szüntetve « a sereg egységének épségben tartása mellett is meg lesz a nemzeti szellem. A hadsereg nem lesz többet kizárólag osztrák és nemet, hanem lesz, a minek lenni kell, közös és magyar részében magyar". (Zaj és félkiáltások: Mit szól élihez?) Mi jelenleg nem megyünk idáig ezen a párton, mert mi a mostani bizonytalan viszonyok között a hadsereget bolygatni, annak szolgálati és vezénynyelvét átváltoztatni nem akarjuk. (TJgy van! a baloldalon.) Ha ezen 14 év alatt változott valami, változtak az emberek, akik egyszersmind megváltoztatták nézeteiket és pártállásukat. De azt, hogy a hadsereg germanisálni megszűnt volna, ezt a képviselő ur sem vonhatja kétségbe. (ügy van! baloldalon.) És ha a t. képviselő urnak lesz valamikor ideje azon szellemben gondolkozni. a melyben ezen müvét megírta, akkor meg fog róla győződni, hogy a hadsereg germanisálási törekvése már nemcsak odáig terjed, hogy azoknak, a kik nem tudnak németül, a felsőbb rangú tiszti állásokban nem ad helyet, hanem a nemzeti nyelv tudásáért megbüntetéssel sújtja az ifjúságot. Ha tehát változott e párt nézete, mindenesetre odaváltozott, hol erélyesebb védője lett a magyar nyelvnek, mint volt akkor, a mikor a germanisatio ily eszközökhöz nyúlni még nem mert. A t. képviselő ur még az Önkéntesek oktatásáról és tiszti képzéséről szólva, azt mondta, hogy az önkéntesek oktatási nyelve sem lehet más, mint a szolgálati és vezénynyelv, mert az önkéntesek akkor már a hadsereg kötelékében vannak. Ez sem áll, mert az önkéntesek joggal követelhetik, hogy ugyanazon nyelven oktassák őket, melylyel a hadsereg többi önkéntesi privilégiummal nem biró tagjait. Hisz a szolgálati és oktatási nyelv a hadseregnél most is a, magyar, minthogy a magyar ajkú legénységet más nyelven, mint magyarul beoktatni nem is lehet. 30