Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

195. országos illés m&rczins 5-én, ki'dűen. 1S89. 227 Magyarországon azok, a kik vezényelni vannak hivatva, a kik a magyar ifjak felett vannak, épen hazánk jogai ellen küzdenek, (Ugy van! a szélső baloldalon.) De hát van itt egy másik ezél is, t. képviselő­ház, hogy a magyar ifjúságot és általa az egész nemzetet germanisátják. Nem mai dolog ez. nagyon régi, mert csakugyan századok óta csinálják ezt ezzel a szegény nemzettel. Báró Prónay, utóbb Kiss Alberrt képviselő urak már e részben nagyon helyesen rámutattak arra — a minister ur ezt természetesen kétségbe vonta — és itt az utasításra hivatkozik s előadja, hogy ha bizonyos mértékben a szolgálati nyelvet tudják, már akkor a tiszti rangtól nem lesznek megfosztva s a germanisálás senkinek eszeágában sincs. Mondok én valamit a t. minister urnak, (Halljuk!) felteszem róla, hogy őszintén beszél és jótáll azért, a mit mond. Ha tehát ez igy van, kérdem, hiszi-e, hogy azok a tiszt urak, a kik a vizsgálatban részt fognak venni, tiszta tárgyilagos­sággal, helyesen, hazafiasán, becsületesen fognak eljárni. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister : Igen! Komjáthy Béla: Ha hiszi, akkor remélem, meg fogja tenni — mert a ki becsületesen, helye­sen, törvényesen jár el, nem fogja ezt szégyelleni — hogy behozza a vizsgáknál a nyilvánosságot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ez nekem csak azért jutott eszembe, mert a t. minister ur azt mondotta, hogy hát az iskolában nem buktatnak-e meg egyeseket, nem kelbe azoknak ismételni és sérelem-e az, meg­sérti-e valaki az által a törvényt, vagy bármi mást? Csakhogy azok nem tehetik ezt, ha nincs joguk, nincs alapjuk, mert ott megvan az, a mi legnagyobb ellenőrzés mindenütt a világon, meg­van: a nyilvánosság, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) De a tiszti vizsgálatoknál nincs, a ki meghallgatná, hogy ott mik épen járnak el. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ezért tettem én azt a kérdést, hogy ha őszintén beszél a minister ur és jót áll, hogy az illető jellemében meg lehet bizni, akkor mit fél a nyilvánosságtól? (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az itt a törekvés, t. képviselőház, hogy a magyar ifjakat kiszolgáltassák az osztrák tiszt uraknak; (Ugy van! a szélső baloldalon) az, hogy műveltebb altiszti elemet kapjanak, a mit Bolgár Ferencz t. képviselő úrral szemben előbb taga­dott, de később elismert a t. minister ur. Az itt a törekvés, hogy a magyar embert; azért, mert hazá­jában magyarul gondolkozik és mert egy idegen nyelvet nem akar megtanulni, megbüntettessék. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ez, t. ház, a mint önök is nagyon jól tud­ják, nem csak egyeseket fog sújtani, hanem súj­tani fogja az egész középosztályt. (Ugy van! a bal­és szélső baloldalon.) Mert azt mondják ugyan, hogy a ki benmarad a második é% 7 re, az nem saját költségén, hanem államköltségen fog szolgálni. Ez teljes lehetetlenség. T. ház! (Halljuk!) A ki egy évig már saját költségén volt ott, ha a második évben állam­költségessé válik, olyan gúnynak, secaturának (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) és visszás helyzetneklesz kitéve, hogy önérzete meg­tagadása nélkül nem maradhat ott meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az az osztály, mely annyi áldozatot hozott már az országnak, a középosztály van tehát ez által a legjobban sújtva. Mert most is. hogy fiaikat megmenthessék attól, hogy három évi szolgálatnak legyenek kitéve, nagyon sok áldozattal kénytele­nek járulni és ha ezen második szolgálati évet is behozzuk, nagyon sok család jut a tönk szélére. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) Midőn mi az ellenzéken ezt állítjuk, ezzel szemben a t. minister ur két védelmi szempontot szokott felhozni. Az egyik az a hires utasítás; a másik pedig annak hangsúlyozása, hogy ama kedvezményekért, melyekben ifjaink részesülnek, méltán várhatunk tőlük ellenszolgáltatást. Az elsőre vonatkozólag engedje meg a t. mi­nister ur, hogy nyilt férfiassággal kimondjam, hogy én azon utasításban nem bizom és nem hiszem, hogy az bármikor végrehaj tassék. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Erre nekem jogom van, mert én már nagyon sok manifestumot, utasítást és törvényt olvastam és hallottam, a melyek katonai szempontból a ma­gyar népnek odadobattak, de a melyeknek egyike sem tartatott meg. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az igen tisztelt honvédelmi minister ur teg­nap azt mondotta — feljegyeztem szavait — hogy az utasításban sokkal inkább lehet bizni, mint a törvényben. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Mint a régi, soha nem érvényesült tör­vényekben, melyekre hivatkoztam. * Komjáthy Béla: A t. minister ur tegnap a régi törvényekről beszélvén, törvény- és törté­nelemismeretének igen fényes tanúbizonyságát adta. Először is azon történelmi tényt akarta fel­állítani, hogy 1526-ban a magyar nemzet a török rémuralom elől vetette magát alá a Habsburg­háznak. Nem tudom, t. ház, hogy a közmondások mi­kép keletkeznek, de azt hiszem, hogy az a köz­mondás „cseberből vederbe" akkor keletkezett. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A történelmi tények nem is ezt, hanem azt mutatják, hogy az nem is annyira a magyar nem­zetnek óhajtása, hanem a pénz hatalmának, a jó­29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom