Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

195. országos ülés márezius 5 én, kedden. 1889 219 szetem vagy talán nevelési hibám, hogy én mindig szeretek az udvariasabb lenni. De azt azután kívánatosnak tartom, hogy egy oly jelentékeny párt, mely a nemzet vezetését és a kormány hatalmát aspirálja, ne is lehessen vádolható semmiféle oldalról hypocfisissel és kétszínűséggel és ne lehessen róla mondani azt, hogy ily válságos és kényes helyzetben vannak szónokai, a kiknek az a hivatásuk, hogy fentartsák a pártnak népszerűségét lefelé s vannak más szónokai, a kiknek hivatásuk az, hogy fentartsák a possibilitást felfelé. (Helyeslés jobbról.) És ezért igen óhajtandónak tartom még most is, hogy minden kétséget kizárólag kijelentsék, hogy kívánj ák-e fen tartani a német szolgálati nyelvet vagy nem. (Helyeslés jobbfeM.) De még ha ezt is prédára bocsátják a győzelmesen előhaladó t. függetlenségi pártnak, az esetben is, ha csak a szolgálati egységet fenn akarják tartani, nem fogják elkerülhetni, hogy a maa-yar tisztek legalább a szolgálat teljesítésének mértékében ne birják a német nyelvet. És akkor eonstatálhatom, hogy mi a t. ellenzék legalább azon részével a nyelv alkalmazásának mérvét illetőleg teljes és örvendetes egyetértésre jutottunk. Apponyi t. képviselőtársam megkísértette ugyan bebizonyítani, hogy a G aj ári-féle határozati javaslat semmivel sem biztosít többet, mint a régi utasítás. Hát, t. ház, a honvédelmi minister ur már a múltkor kimutatta, mily nagy itt a különbség. Megvallom, oly kitűnő pártvezértől, mint ő, kinek minden beszéde oly magas irodalmi színvonalon áll, nagyon meglepő volna és nem is hiszem el, hogy a szavak valódi értelmét latolgatni ne tudná. Ama tiszteletnél fogva, melylyel egymásnak tartozunk, csak jóhiszeműséget tételezhetek fel róla, hogy tudniillik nem tartotta érdemesnek határozati javaslatunkat arra, hogy beható figyelemmel elolvassa. Mert a különbség igen nagy és lényegileg abban áll, hogy a régi utasításban német nyelvű vizsgáról van szó, melyben kivételesen megengedtek egyes magyar fejtegetést, ha véletlenül volt a bizottságban magyarul értő tag. A mi határozati javaslatunkban pedig a magyar tiszti vizsgát, melyben mellesleg megkívánják, hogy azon mérvben, melyben a túloldal is óhajtja, a szolgálat igényeihez szükséges mértékben kimutassa az illető a német nyelv bírását. A különbség közöttünk ott kezdődik, hogy a tisztelt urak a nyelv használatának mérvét törvénynyel kívánják biztosítani, mi pedig határozati javaslattal. S itt felelni óhajtok Helfy t. képviselő ur ama kérdésére, miért nem látjuk ellentétben a királyi praerogativákkal a határozati javaslatot és miért a törvény alkotását igen ? A dolog egyszerű. A határozati javaslathoz ő Felsége hozzájárulhat a maga királyi praerogativái alapján, tehát azok fentartásával, ha azonban törvényjavaslatot terjesztünk eléje s ő azt szentesíti, nem tehetne másképen, mint a praerogativákról való lemondással és megszüntetésükhöz való hozzájárulással. Hanem a döntő kérdés az — és ebben teljesen igaza van a t. képviselő urnak, gróf Apponyi Albert urnak — hogy vájjon ezen királyi praerogativák ezen ügykörben csakugyan fenállanak-e? A nemes gróf, kiemelve, hogy őt ugyan nem, hanem bennünket illet meg a bizonyítás, megkínál bennünket avval azon elven, hogy a ki állít, tartozik bizonyítani; de a nemes gróf, a mint az méltó superior szellemhez és nagy parlamenti vezérhez, nobilis és generosus módon vállalkozott maga, hogy bizonyítsa az ellenkezőt: a mi állításunk helytelenségét. A nemes gróf fejtegetett általános közjogi elveket, a melyek a háznak ezen oldalán is helyesléssel találkoztak, mert tulajdonsága a ház ezen oldalának, hogy helyesli mindazt, a mi helyes és igáz. jöjjön az bármely oldalról. De ezen elveket helyeselni is kellett, miután ezek a politikai képzettségnek úgyszólván közkincsévé váltak. Ezen helyes elvek fonalán akarta azután a nemes gróf megkisérteni azt, hogy bennünket lehetőleg észrevétlenül átvezessen egy fallacia keskeny hídján, oly conclnsiókra, melyeket mi elfogadni képesek nem vagyunk. (Helyeslés jobbfelől) A t. képviselő ur praecedenseket állított fel és praecedensekre kivatkozott. Nagyon érdekes volna e praecedenseket egyenkint fejtegetni, a mint azt már meg is tette részben a honvédelmi minister ur és ma az igazságügyminister ur ; de megvallom, hogy az ily részletes fejtegetésekre nélkülözhetlen és kényszerítő szükség nem áll fenn. Mert ezen praecedensek — és itten van a fallacia — valamennyien oly időből származnak, mely megelőzi az 1867-iki kiegyezést. Azon praerogativák pedig megvannak állapítva az 1867dki kiegyezésnek azon rendelkezésében — a mint azt igen helyesen fejtegette ma az igazságügyminister ur — mely a korona praerogativái közé sorolja a hadsereg vezérletét és belszervezetét. Ha már most azt méltóztatik kérdezni, hogy minő összefüggésben van ezzel a nyelv, hát ez valóban igen egyszerű, annyira egyszerű, hogy megértheti minden gyermek, oly egyszerű, mint a Columbus tojása. A meddig nem sikeriüend felállítani a siketnémák hadseregét, a melynek azután én vezérképen ajánlom Csatár képviselő urat, (Derültség) ki az ágyuk bömbölése közt végig száguldva a csatasorokon, azon famosas gestusokkal vezényelne és vezetne, akár befogott szájjal is, a mint azt itt tette, (Élénk derültség jobbfelől) addig t. ház, a vezérlethez és vezénylethez hozzá fog tartozni a vezényleti nyelv és a belszervezethez a szolgálati nyelv. Ha pedig azt méltóztatik kérdezni, hogy ebbe hogyan jön bele a tiszti 28* .