Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

220 195, országos ülés márczius 5-én, kedden 1889. vizsga, ez nagyon természetes, mert nem lévén itten szó tiszti nevelésről és tiszti nevelő intézetekről — hol lehetne és kivánom is, hogy állíttassanak fel magyar nyelvűek is, hanem szó lévén a hadsereg állományához már oda tartozó, abban már tényleg szolgáló katonai egyének oly vizsgájáról, a melynek rendjén az illető egyszerűen előléptettetik, az igen is hozzá tartozó a hadsereg szolgálati nyelvéhez és belszervezetéhez. De, t. ház én a mérsékelt ellenzék egyik capacitására bátorkodom még hivatkozni. Mert kérdezem, hogyha nem áll fenn ő Felsége ezen pracrogativája, mi értelme lett volna akkor annak, hogy Beőthy Ákos t. képviselő ur azt proponálta nekünk, arra engagirozott és csalogatott bennünket, hogy csak próbáljuk meg egy kicsit fluctuáltatni azokat a praerogativákat, hát hasikerül? (Ugy van! jobbfelöl.) Én feltételezem, hogy a t. képviselő ur nem is remélte azt komolyan, hogy mi erre a propositióra rá fogunk állani; mert igen jól tudja, hogy mi hivei vagyunk az 1867-ik kiegyezésnek, részint elejétől fogva, részint pedig elfogadtuk azt minden hátsó és tartózkodó gondolat nélkül. És mi nem értjük a hűséget, annak fentartását ugy, hogy egyes fontos és sarkalatos részeit meg akarjuk dönteni, hanem természetesen értjük ugy. hogy fenn akarjuk tartani. De ettől eltekintve, t. ház, én azt hiszem, hogy

7 egy ilyen próbálgatás semmivel sem volna bölcsebb, tapintatosabb és kevésbé könynyelmtí, mint hogy ha a koronának tanácsosai azt javasolnák ő Felségének, hogy ő Felsége próbálja meg egy kicsit a parlamentnek jogait fluctuáltatni, hátha sikerül. (Tetszés jobbfélőí.) És a t. képviselő, a ki annyira szereti a ház ezen oldalán ülő különösen ifjabb barátaimat, a kiket más parlamentekben még az ellenfelek is generosus bátorításban szoktak részesíteni — persiflálni szellemes hasonlatokkal, melyek a ház azon oldalán mindig nagy tetszést aratnak és szellem tekintetében — bár nem mindig — többnyire azonban meg is érdemlik. De ha azután, mint például a múlt budgetvita alkalmával, egjnk fiatal szónokot zengő kráglinak nevezett, Grajári t. barátomat liliomnak mondja: ez nem valami nagyon szellemes; de, mondom, a t. képviselő ur szereti az ilyen persiflátiót és ha a magáéból nem telik, kölcsön vesz gróf Károlyi Gáboréból, mint kölcsön kérte a Herberteket is. (Derültség jóbbfelöl.) Én azon tiszteletnél fogva, melyet becses személye iránt érzek, vele szemben nem fogok hasonlót tenni, ámbár van szerencsém őt sokkal fairebb characternek ismerni, semhogy feltehetném, hogy a mit ő magának megenged mással szemben, azt, ha vele tenné valaki, rossz néven venné. De azt az egyet engedje meg, hogy ezt a propositiót a fluetűáltatás niegpróbálásáról ő nem a magáéból vette, hanem hogy azt beszélni hallotta valamely t. nagynénjétől, mert az ilyen propositiókhoz, t. ház, egy politikai vén kisasszony teljes naivsága kell. (Derültség jóbbfelöl.) De, t. ház, én aztán megvallom, hogy ebben az országban, a hol a magyar álladalomnak egysége és szilárdsága egyik legfőbb, egyik nélkülözhetlen és lényeges biztosítékát a korona tekintélyében találja, (Ugy van! jobbfelöl) ebben az országban én a korona tekintélyét, annak praerogativáit fluctuáltatni nem akarom ; (Élénk helyeslés jobbfelöl) sőt mindenkor változatlanul vallott politikai elveimnél fogva azokat ezek egész hevével megvédelmezném, ha azok megtámadtatnának. Még kevésbé tartanám helyesnek, hogy ha épen a hadseregre vonatkozó praerogativák és a koronának a hadsereggel szemben való tekintélye támadtatnék meg; mert a különböző elemeknél fogva, melyekből a hadsereg összealkotva van, annak egysége és alkotmányos szellemének egyedüli biztosítékát abban találja, hogy a hadsereget dominálja az uralkodó szelleme. Végre még sokkal kevésbé járulhatnék hozzá, hogy a korona praerogativái megtámadtassanak olyan időben, mikor látjuk, hogy a parlament jogait megtámadják az utczán; (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és felMáltások balfelöl: Hidegvizet neki!) mikor "azt látom, hogy látható és láthatatlan kezek olyan útra kívánják terelni az eseményeket, melynek eleje mindenkor és mindenütt loyalitási phrasisokkal van kikövezve, a melynek vége azonban beláthatatlan. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, áttérve a másik domináló kérdésre, az egyéves önkéntesek kétéves szolgálatára, én e kérdést tisztán nemzeti szempontból kivánom bírálni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Néniét nemzeti szempontból!) Mert, t. ház, ha van kérdés, akkor ez az, melyet páltszempontból vagy épen pártszenvedélylyel tárgyalni, egyike, volna a legvégzetesebb hibáknak. (Helyeslés a jobboldalon.) E kérdés előttem olyan egyszerű, világos és tiszta, hogy sem az argumentatiónak nagy feneket keríteni, sem a rhetorica művészetéhez folyamodni, azt hiszem, nem lehet szüksége annak, a ki e kérdést világosan exponálni, nem pedig elhomályosítani akarja. Mert tény az, t. ház, olyan tény, a melyet nem lehet eltréfálni azzal, hogy mumus, hanem olyan tény, a melyet elismert e ház egyhangú szavazatokkal, hogy Magyarországnak és a magyar nemzetnek évek óta készülnie kell a védelemre olyan ambitiókkal szemben, melyekről én is hiszem, hogy igazságosan nem lehet vádolni sem az orosz uralkodót, sem annak kormányát; mert kényes helyzetekben mindketten kétségtelen jeleit adták mérsékletük és békeszeretetüknek, de a mely ambitiók ép oly tagadhatatlanul léteznek a nagy orosz nemzet kebelében, mert, t. ház, méltóztatnak tudni, hogy valamint itt, ugy ott is