Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

218 195. országos ülés márczias 5-én, kedden. 1889. gyalni. Azt hiszem, legezélszerííbb lesz, ha az ülést öt perezre felfüggesztem. (Helyeslés.) (Szünet után) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. Asbóth János képviselő urat illeti a szó. Asbóth János: T. ház! Azon körülmény, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszokhoz a háznak tagjai olyan nagy számmal vannak felírva, nekem tartózkodó diseretiót parancsol a ház türelmének igénybevételében. Ezen szándékomat megkönnyíti az, hogy a kérdés egyik részéhez, Gajári Ödön képviselő ur határozati javaslatához, azok után, a mik az általános vita és ezen részletes vitában elmondattak, igen kevés fejtegetni valóm van. Mert készséggel elismerem, hogy a t. függetlenségi pártnak azon programmszerü követeléséből, hogy a közös hadsereg rendszerével szakítani kell és fel kell állítani a külön magyar hadsereget, önként és szoros logicai következetességgel foly azon consequentia, hogy a magyar hadseregben a német nyelvnek és bármely más idegen nyelvnek semmi jogosultsága nem lesz. Ezen állásponttal szemben tehát a eapacitatiónak ezélja nem lehet. De azt hiszem, megengedik a t. urak, hogy akkor is, ha tudniillik felállíttatik a külön magyar hadsereg, minthogy a két hadseregnek együtt, egy csatatéren kell megjelennie, akkor is szükség lesz az érintkezésben valamely közös nyelvre és méltóztassanak elhinni, hogy nincs a háznak ezen oldalán senki, a ki ne óhajtaná épen olyan melegen, mint a t. függetlenségi párt, hogy ezen érintkezési nyelv a magyar lehessen. De azt hiszem, hogy magok sem fogják azt hinni, hogy ez keresztülvihető lesz, mert feltéve a két nyelv teljes paritását és egyenjogúságát, a gyakorlat érclekében természetesen az lesz a kölcsönös érintkezési nyelv, mely mind a két hadsereg különböző elemei közt általában nagyobb elterjedtségnek és érthetőségnek örvend. De, t. ház, ha azt látjuk, hogy a német hadsereg tisztjei és altisztjei kénytelenek megtanulni bizonyos mértékig a franczia nyelvet, a franczia hadsereg tisztjei és altisztjei pedig kénytelenek elsajátítani bizonyos mértékben a német nyelvet, mert ugyanazon csatatéren találkozhatnak, mint ellenségek: akkor meg fogják engedni, hogy mikor a két hadsereg, a magyar és osztrák külön is lesz választva, akkor a magyar tisztek bizonyos mértékben szintén meg kell hogy tanulják a német nyelvet, mert e két hadsereg is taláikozhatik a csatatéren, de nem mint ellenség, hanem mint szövetséges. Annak fejtegetésébe, vájjon a hadseregnek azon kettészakítása egyáltalában, vagy ez idő szerint ezélszeríí és időszerű volna-e, nem kívánok bocsátkozni, mert azt átengedem oly szónokoknak, a kik ezt sikeresebben és hatásosabban tehetik meg és a kiket a háznak azon oldalán (a haloldalra mutat) szivesebben hallgatnak meg. Mert ha például gróf Apponyi hajlandó lett volna annak fejtegetésébe bocsátkozni, azt bizonyosan sikeresebben tehette volna meg, mint én. Egészen másként áll a dolog, t. ház, a mérsékelt ellenzék álláspontjával szemben. Mert igaz, a t. párt részéről épen az imént, néhány nappal ezelőtt, állíttatott fel egy új programúi, a mely messzemenő, lényeges és nagyfontosságú eoncessiókat tett a t. függetlenségi pártnak, mely párt e concessiókat méltán, megérdemelt élénk helyeslésekben, saldirozta. E concessiókat megtette Beőthy Ákos t. képviselő ur akkor, mikor kijelentette, hogy ő nem kívánja ugyan a külön magyar hadsereget, de nem kívánja fentartani a mostani egységes hadsereget sem. Megvallom, hogy elmés beszédének odaadó tanulmányozása mellett sem voltam képes megérteni, hogy a t. képviselő ur tulajdonképen mit akar és én nem tehetek róla, de önkéntelenül eszembe jutott az, ami egy német kis városban, talán épen „Katzen-Ellenbogenban" történt, sajnálom, hogyThaly Kálmán a historicus nincs itt, mert ő megmondhatná, hogy csakugyan ott történt-e — hogy 1848-ban az ottani radicalisok ugy állították fel programmjukat, hogy „Wir wollen die erbliche Republik, mit dem hochseeligen Churfürsten an der Spitze*. De azt hiszem, hogy legalább azt az egyet sikerült megértenem, ha ugyan nem jártam ugy, mint Hegel német bölcsész azon kedvencz tanítványa, akiről azt mondta mindig, hogy ez az egyetlen, a ki megértett s kiről halálos ágyán azt mondta, hogy ez a szamár sem értett meg; mondom tehát, ha nem jártam én is ugy, hogy azt hiszem, hogy azt az egyet megértettem, de azt sem értettem meg, gondolom, hogy volt szerencsém megérteni és kivenni programmbeszédéből, a melyet nem tudom, hogy saját személye vagy pártjának nevében állított fel, azt, hogy ő fenn kívánja tartani a hadseregnek szolgálati egységét. Már most, ha a t. képviselő ur fenn kívánja, tartani a hadsereg egységét, akkor én sokkal mélyebb tisztelettel viseltetem az ő erős logicája iránt,' semhogy kételkedném, hogy nem követelné ő is meg a magyar hadseregnek magyar tisztjeitől, hogy ismerjék a német nyelvet azon mértékben, a melyet a szolgálat teljesítése megkíván. De különben ugy tudom és azt hiszem, hogy a t. mérsékelt ellenzék ma is azon állásponton van, hogy fenn akarja tartani a, közös hadseregnek német szolgálati nyelvét. Én sajnálom ugyan, hogy a t urak ez iránt nem méltóztattak minden kétséget eloszlató módon, egész határozottsággal és praecisióval és competens módon nyilatkozni. Mert a t. háznak azon oldaláról gyakran szokták ellenünk hangoztatni a hypocrisis és a kétszinűségnek vádját. És én azt nem fogom viszonozni, mert nekem termé-