Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

195. országos ülés mirezins 5-én, kedden. 1889. 217 ezen szakkifejezéseket, melyek pedig criticus momentumokban igen nagy fontossággal bírhatnak, teljesen érti. Én tehát azon szempontból indulva ki, hogy a Gajári t. képviselő ur által benyújtott határozati javaslat mindenesetre sokkal kedvezőbbé teszi az egyéves önkéntesek állását, mint a minő az a jelenleg érvényben levő rendeletből kifolyólag fennáll, kijelentem, hogy azt elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és „Hoch"-Máltások a szélső baloldalon.) Elnök: Helfy Ignácz képviselő ur kívánja félreértett szavainak értelmét helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk!) Helfy Ignácz: T. képviselőház! A t. igazságiigynunister ur tegnapi beszédemnek két pontjára reflectált és mindakettőt tévesen méltóztatott idézni. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur állítása szerint én azt mondottam, hogy a nyelvkértlés azért lett mostacuttá, mert a javaslat szerint egyévi szolgálat helyett két évi szolgálatról van szó. Én, t. ház nem ezt mondtam, mert ennek értelme nem lenne: hanem azt mondottam, hogy a nyelvkérdést nem mi vetettük fel, hanem felvetették önök, illetőleg felvetette a javaslat akkor, mikor a tiszti vizsgának letétele kötelezővé tétetett. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Ebben van a nagy különbség, mert a meddig facnltativ, volt a tiszti vizsga letétele, addig a nyelvkérdésnek csak az volt a következménye, hogy az illető nem lett tisztté, mig ellenben most, midőn az kötelezővé tétetik és mégis fenn akarják tartani az idegen nyelvet, ebből az következik, hogy az önkéntesre előre reá szabják a második évi büntetést. (Helyeslés a Ml- és szélső baloldalon.) Ez az egyik. Még gyökeresebben méltóztatott engem a t. minister urnak félreérteni a második, a közjogi kérdésre nézve. Én idézve az osztrák parlamentben elmondottakat, nem azt mondtam, hogy ott egyszerűen azzal absolválták e thémát, hogy kijelentették, hogy e kérdés szabályozása a fő hadúr kezeibe van letéve, hanem azt mondtam, hogy a felségjogok kérdését önök vetették fel, itten most ad hoc legelőször (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert 20 esztendő óta ebben a házban erről szó nem volt. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Erre idéztem, hogy nemcsak nálunk nem történt ez igy, hanem e szempontból átolvastam az osztrák parlament vitáit és meggyőződtem arról, hogy még ott sem fordult elő e kérdés, hogy ott is csak egyetlenegyszer említette fel az ottani honvédelmi minister, de ő is csak a tényleges állapotot jelezte, hogy t. i. ez időszerint e kérdésnek szabályozása ő Felsége kezében van és hozzá tettem, hogy ha még oda át, a hol államnyelv nem létezik, törvényben | KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET. is lenne az kimondva, hogy ott felségjog, abból reánk Magyarországra következtetést vonni nem lehet, (Helyeslés bal- és szélső balfelől) minthogy nálunk törvénybe van iktatva az államnyelv, a mely ő Felsége által szeutesittetett Engedelmet kérek a t. háztól, úgy is nagy ritkán szoktam igénybe venni a házszabályok adta jogot a rectificatiókra, de miután at. minister ezen két citátumra alapította azt, a mit azután nekem mondott, kénytelen vagyok, minthogy az alap hibás, a t. minister urat figyelmeztetni, hogy a reám mondottak meg nem állnak; mert a mit én mondtam, abból nem lehet sem per analógiám, sem per antithesini kimutatni azt, hogy tévedtem. Azt, a mit én mondtam, tulaj donképen megerősítette a t. minister ur, a midőn azt mondotta, hogy nem lehet összehasonlítani azt a kort, midőn Magyarországon dicasterium uralkodott, az 1848 óta beállott korral, midőn felelős ministeriumunk van. Hisz én ép azt állítottam, hogy felelős ministerium és korlátlan felségjog nem fér össze s a t. igazságügyminister ur gyakorlatból legjobban tudja, hogy a legfontosabb felségjogot, melyet senki kétségbe nem vonhat, a kegyelmezésijogot ő Felsége csak a felelős minister előterjesztése alapján gyakorolja. (Élénkhelyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Fabiny Teofil, igazságügyminister: T. ház ! Nagyon rövid leszek. (Halljuk!) Az egyéves önkéntesi szolgálatot illetőlegén semmi egyebet nem mondtam, minthogy én azt, a mit a t. képviselő ur a nyelvkérdésre vonatkozólag az önkéntesi szolgálattal kapcsolatban felhozott, nem szorosan vett közjogi, hanem katonai kérdésnek tekintem. Továbbá a felségjogokra nézve én semmi egyebet nem mondtam, mint azt, hogy a t. képviselő ur, az osztrák parlamentben történt nyilatkozatok folytán azt méltóztatott kijelenteni, hogy a Kriegsherr joga a nyelv kérdése felett határozni. Én ebből a magam felfogása szerinti condusiókat érveléseim alapján vontam le és nem foglalkoztam a t. képviselő ur érveléseivel. De végül felemlittetvén újra a felségjogok is, én beszédemben határozottan kijelentettem, hogy én oly állapotot nem tudok a teljes alkotmány mellett képzelni, hogy a felségjogok gyakorlatára is minister ne létezzék, a ki felelősséggel tartozik. Ezek voltak kijelentéseim és azt hiszem, hogy nem értettem félre a t. képviselő urat s annál kevésbé tettem azt, hogy a t. képviselő ur nyilatkozatát a magam czéljaira helytelenül felhasználtam volna. (Helyeslés jöbbfélól.) Szathmáry György jegyző: Asbóth János! Asbótll János: T. ház! (Halljuk! nagy zaj és mozgás. Elnök: T. ház! Ily zajban lehetetlen tár28