Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

21g 195. országos ölés márcíins 5-én, kwlűen. 1SS9. Azt méltóztatik mondani, hogy ez formula. Hiszen épen azért olvastam fel, hogy ugyanegy törvényczikkbenháromfélekép történik intézkedés. Miért történik hát épen ott, ahol a felségjogokról van szó, olyan formán az intézkedés, hogy ,,ő Felsége fog intézkedni"? Thaly Kálmán: Udvariasságból! Fabiny Teofil, igazságagyminister: Azt talán a képviselő ur sem fogja mondani, hogy 1840-ben a karok és rendek az alkotmányossághoz való hűségük érzetét alárendelték volna az udvariasságnak ? (Helyeslés jőbbfélöl.) T. ház! Ezzel befejezem beszédemnek azon részét, mely gróf Apponyi Albert t. képviselő ur első tételével foglalkozik. Azonban a t. képviselő ur még több tételt állított fél múltkori nagy beszédében. (Hxvljuli!) ismét avval kezdem, hogy ha jól fogtam fel nyilatkozatát, ő azt mondta, hogy l8B8-ban a védtörvény megalkotásakor, ezé?szerűségből mellőzhették a nyelvkérdést és hogy most is lehetne azt czélszerűségi okokból mellőzni; ő azonban szorosan distinguálja a közjogi állást a ezélszerííségtől s ennélfogva a közjogi álláshoz szorosan ragaszkodik és a czélszerííséget kívánja háttérbe szorítani. Ha nem is szószerint ez volt kijelentése, de körülbelül ezt lehetett abstrahálni az ő nyilatkozatából. T. ház! Erről az oldalról halljuk azt is, hogy csak a törvény az, a minek ereje, hatálya van, a mit meg kell tartanunk. Ha mi meg vagyunk arról győződve, hogy a törvény szabályozta a felségjogok közt a hadsereg nyelvét is: akkor nem a ozélszerííség szempontjából, hanem a törvény alapján akarunk intézkedni azon állítólagos nagy közjogi sérelem folytán, melyet túlnan e törvényjavaslatban látnak. Végre azt is említette, hogy az alkotmányos szabadságnak, a nemzet souverenitásának csorbításával történhetik csak az, hogy a nyelv kérdése a hadseregre nézve a törvényben mellőztessék. Már volt szerencsém felemlíteni azt, hogy mily fontos és figyelembe veendő okok lehettek azok, melyek az 1867 iki törvényhozást vezették, midőn a nyelv kérdését nem akarta a nemzetiségek hullámverésének alávetni és felségjognak elismerte; igy erről tovább nem szólok, mert hiszen ez iránti érveimet már előbb említettem. Azt méltóztatott azonban mondani Apponyi t. képviselő urnak, hogy a magyar állam méltósága koczkára lesz téve az által, ha a magyar nyelv kérdése a törvényben mellőztetik. Hiszen, t. ház, 1868 óta ugyanazon állapot forog fenn e tekintetben a hadsereg nyelvére nézve, mint a mely most a törvényjavaslatban foglaltatik. Kérdem, t. ház, egész őszintén, van-e valaki a házban, a ki azt mondhatná, hogy a magyar állameszme az utolsó 20 év alatt szenvedett és hogy az nem erősbödött-e befelé és kifelé óriási mértékben? (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) És a mint nem szenvedett csorbát idáig, ugy nem fog szenvedni ezen túl sem, a miatt, hogy a törvényben a nyelv kérdése szabályozva nem lesz. Igenis, merem állítani,, hogy óriási mértékben erősbödött a magyar állameszme s ez bizonyosan annak tulajdonítható, hogy a magyar nemzet szabadságait, jogait, jólétét a törvényhozás mindig fejlesztette és hogy a nemzetiségek irányában mindig a legigazságosabb volt. Ennek köszöuhetjük azt, hogy nemcsak csorbát nem szenvedett az állam méltósága, hanem ellenkezőleg fokozódott és erősbödött. (Ugy van! a jobboldalon.) Azon ponthoz érkeztem már, t. ház, hogy röviden indokoljam, miért kivánjuk mi a védtörvény 24. és 25. §-ainak elfogadását. (Halljuk! Halljuk!) Kivánjuk azért, mert azok jelenlegi közjogunknak megfelelnek és mert azt hiszszük, hogy ez a hadsereg jövőbeli harczképességére és készültségére hatalmas és erős ténj^ező lesz. (Helyeslés jobbfeWl.) Midőn méltánylom azt, t. ház, hogy a javaslat 14. §-a tárgyalása alkalmával amaz aggodalmak, melyek egyesek, azután többek, később talán még többek részéről alkotmányjogi szempontból nyilvánultak, figyelembe vétettek és a midőn helyesnek tartom azt, hogy a 14. §. módosításával még ürügye is elvétetett annak, hogy azzal mást akartak fölvenni a törvénybe, mint a mi a 14. §. mostari szövegében vau 5 másrészt épen állásomnál és azzal járó kötelességemnél fogva kérnem kell, hogy ugy, a mint az ország szilárdul ragaszkodjék a maga jogaihoz, ugyanazon mértékben méltóztassanak a fejedelem jogait is mindig legnagyobb tiszteletben tartani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hátra van még, t. ház, hogy röviden kijelentsem azt is, hogy a Grajári t. képviselő ur által benyújtott határozati javaslatot is elfogadom. Ha jól emlékszem, a t. túloldalnak egy szónoka sem vonta kétségbe azt, hogy a közös hadseregben a német nyelv tudása szükséges. Thaly Kálmán : Mi kétségbe vonjak! Fabiny Teofil, igazságügyminister: Ez esetben csak azoknak kívánok felelni, kik nem vonják kétségbe azt, hogy egy érintkezési, egy szolgálati nyelv egy közös hadseregben szükséges. Ez előttem elvitázhatatían tétel. Thaly Kálmán : Az érintkezési nyelv más. Fabiny Teofil, igazságügyminister: Ez iránt igen kimerítően nyilatkozott a t. honvédelmi minister ur. Mi, a kik a javaslatot elfogadjuk, nem kívánunk többet, mint azt, hogy ezen biztosíték meglegyen, mert az, hogy a vizsgázó egyes tantárgyakból német nyelven is nyilatkozzék, épen az érintkezési, a szolgálati nyelv szempontjából szükséges. Minden tantárgyban vannak szakkifejezések. Ha •az illető csak magyar nyelven tenné le a vizsgát, semmi biztosítékot sem nyújtana, az iránt, hogy