Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-193
líte. országos ülés mSrcíinsS.án, szombaton. 18S9. 161 minél drágábbá, a tanulást minél nehezebbé tegye, hogy azon szegény sorsú tanulók a tanulói pályáról leszoríttassanak, én azon nagyszámú és szegényebb sorsú tanulókra vonatkozólag el nem ismerem, el nem ismerhetem, hogy az egyévi önkéntesség ugy, a mint az a 25. §-ban terveltetik, kedvezmény legyen; nem kedvezmény, hanem áldozat az, mikor a második, az úgynevezett kényszerév miatt azt sem tudják, hogy az időt és pénzt mire fordították? Nem lesz-e az egy elveszett idő és hiában kidobott pénz ? (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ki kell jelentenem itt a t. ház előtt, hogy az egész vitának folyamán rám a legnagyobb mértékben megdöbbentőleg az hatott, midőn először a ministerelnöki székről hallottam a teherviselési egyenlőség nevében azt az elvet hangoztatni, hogy igenis ezen önkéntesség kiváltság, sőt oly kedvezmény, mely egy nagy osztálynak hátrányára, a müveit osztálynak adatik s igy annak az egyenlő teherviselés elvéből kifolyólag nincs joga az ellen tiltakozni. De még sokkal jobban meglepett, a mikor a miuisterelnök ur nyilatkozata után — méltóztassanak utánna nézni a munkás-osztály itteni közlönyében, a „Népszavá"-ban — megjelent a ministerelnök ur szavaira alapított azon nyilatkozata egy munkásnak, melyet sietett átvenni a t. ministerein ök urnak félhivatalos közlönye, a „Pesti Hírlap" (Derültség jobb felől) és másnap már kiemelve tette közzé hivatalos lapja, a „Nemzet" (Derültség a bal- és szélső baloldalon) s azóta már itt e házban is hangoztatni többektől hallottuk. Azt még értem, t. ház, mikor hajdan Spárta a szülőktől már kisded korukban elvette fiúgyermekeiket és azok közül az erőteljeseket az állam szolgálatára nevelte; de azt nem értem, mikor itt a képviselőházban feláll gróf Tisza Lajos t. képviselőtársam és beszédjének kezdetén elismeri, hogy ezen önkéntességi év által a szülőkre és a tanuló ifjúságra nagy teher nehezedik: mégis beszédjének végén a következő eredményre jut. Hogy hű legyek, szabadjon azt felolvasnom: (Halljuk! Halljuk!) „Azon előnyök fejében, melyeket az államtól a fiatalság nyert, a mely számára milliók árán fentartott tanintézeteiben módot nyújtott arra, hogy a nagy közönségből kiemelkedve, magasabb műveltségre tehessen szert, teljesítse azon viszontszolgálatot, hogy a véderő kötelékében értékesítse magasabb képzettségét és annak megfelelő állásban szolgálja az államot." Ezen kijelentéssel szemben, t. ház, ki kell jelentenem, hogy a t. képviselő ur által említett módot a műveltség megszerzésére nemcsak az állam adja, (Igaz! Ugy van! a szélső balfélől) de hozzájárulnak ahhoz az iskolákat fentartó testületek, felekezetek és magánosok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Magát a műveltséget pedig, a melyre a t. képviselő ur hivatkozik, az állam nem, épen nem adja, de nem KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. IX. KÖTET. is adhatja senkinek. Valamint a munkásnak, hogy iparossá lehessen, küzdenie, szenvednie kell, ugyannak a tanulónak is évek hosszá során át kell szenvednie, küzdenie és szorgalmasan tanulnia, hogy pályáját végezze. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig áldozatot hoz valaki, azon áldozatot nem az állam hozza, hanem azon szülő, aki gyakran magától és többi gyermekeitől vonja meg a szükséges összeget és azt fiának taníttatására fordítja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha önök, uraim, ott a túloldalon, a gróf Tisza Lajos ur által kimondott és általok e házban zajosan helyeselt azon elvet, a törvényhozás terén valósítani törekednének: akkor e hazában megszűnt az állam azon rendeltetése, mely minden államnak kell hogy legfőbb rendeltetése legyen ; mert akkor e hazában többé nem az egyesek jóléte, nem a családok boldogulása, sőt nem is az állam lesz a főczél, hanem azon hadsereg, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) melyért már oly sokat áldoztunk és melynek most még nemzeti nyelvünk és culturánk is fel áldoztatni szándékoltatik. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ha ezen térre megyünk, t. ház, akkor önök, mikor majd később fel fognak ébredni, azon hadsereg az önök tiltakozása daczára is fenn fogja tartani azon fegyveres békét, mely Európa népeinek azon néhány év óta, mióta fennáll, több kárt okozott, mint a mennyit okozott volt egykor a harminczéves háború. Azon fegyveres béke alatt mi, a nemzet fiai, minden háború nélkül össze fogunk roskadni. (Helyeslés a szélső balfélől.) Hát nem méltóztatnak-e, midőn választókerületeikben megfordulnak, látni és nem tartják szükségesnek felhívni a t. ministerelnök urat és ha ő nem akarná, a honvédelmi minister úrral együtt rászorítani, hogy a trón előtt hangoztassák, hogy ezen fegyveres béke, mely alatt gazdászatunk, iparunk, kereskedelmünk roskadozik, mely miatt az adóterhet immár az elviselhetetlenségig kellett fokozni, végre valahára véget érjen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert vagy valósággal megvan az a mumus, a melylyel minket e házban, valahányszor áldozatot kell hozni, rendesen fenyegetnek, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ott ül!) vagy nem létezik. Ha nem létezik azon mumus, akkor a ház méltóságával nem lehet megegyeztetni azt, hogy azzal fenyegetőznek ; ha pedig létezik azon mumus és azzal le kell számolnunk, akkor meggyőződésem szerint minél később fog elkövetkezni a leszámolás órája a magyar nemzetre nézve, az annál veszélyesebb leend. Én ezen indokból még azon mumussal fenyegetve sem fogadhatom el a tárgyalás alatt lévő 24. és 25. §-t azoknak eredeti szerkezetében. De nem fogadhatom el a G-ajári Ödön t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot sem. (Helyeslés a hal- és a szélső balfelöl.) 21
