Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-193
162 193. orszflgos ülés márczin$2-án, szombaton. 18S0. T. ház! Én többekkel találkoztam azok közül, a kik a túlsó oldalról aggodalmakat nyilvánítottak. Én ezen aggodalmak előtt tisztelettel hajlom meg, annyival is inkább, mert hogy ily aggodalmaim nekem is vannak, azt igyekeztem feltüntetni beszédem folyamán s be fogom bizonyítani a szavazás alkalmával. Megvallom, örömmel üdvözöltem volna G-ajári Ödön t. képviselőtársam határozati javaslatát, ha abban a 25. §. eredeti szövegével szemben tényleges javítást találni vagy felfedezni tudnék; de, t. ház, ezen határozati javaslat ugy tíínik fel előttem — hogy hasonlattal éljek — mint mikor mi szülők ajándékul egy szép babát veszünk, hogy jó és szófogadó gyermekeinket azzal megörvendeztessük, a vásottakat és békétlenkedőket pedig legalább egy időre megnyugtassuk. A gyermekek is felékesítik, felczifrázzák a babát, de utoljára mégis csak baba marad az, mert nincs benne lélek, élet. (Helyeslés a szélső balfélől.) Ez a határozati javaslat is fel van ékítve szavakkal, fel vau czifrázva; előterjesztetett a házban — beismerem — igen szép beszéddel kapcsolatban; de, t. ház, mikor a határozati javaslatban azt keresem, •A mi lélek és élet, azt feltalálni nem tudom. Mit mond ugyanis e határozati javaslat es mi ennek lényege? Méltóztassanak ezt azért is meghallgatni, mert ezen határozati javaslat ugy van fogalmazva, hogy ennek fogalmazása a jelen korszaknak oly hü tükre, hogy ha az a többség által elfogadtatnék, a jelenlegi korszakot egy későbbi korszakban igen hiven fogja visszatükrözni és feltüntetni. Mit mond ugyanis e határozati javaslat lényege? Szóról szóra a következőket: „Utasítja a képviselőház a honvédelmi ministert, hogy állásából kifolyólag a tiszti vizsgát illetőleg tegye meg a kellő lépéseket arra nézve, hogy: (Derültség balfelöl) 1-ször a német nyelvben való jártasság csak oly mértékben kívántassák, a mily mértékben annak birása a közös hadsereg szolgálati viszonyaiból kifolyólag múlhatatlanul szükséges. (Derültség balfélől.) Én r. képviselőtársamhoz egész komolyan óhajtok egy kérdést intézni. 0, a ki maga is aggódott és azért terjesztette be ezen javaslatot — s én aggodalmát tisztelem — méltóztassék nekem megmondani, hogy ha e határozati javaslat el fog a ház többsége által fogadtatni és majd meg fog jelenni azon utasítás, a melyre vonatkozólag tegnap jelentette ki e házban a honvédelmi minister ur, hogy az még ez ideig elkészítve nincs és ezt követve az önkéntesi vizsgák a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat és ezen határozati javaslat értelmében meg fognak kezdetni és t. képviselőtársam arra a szomorú tapasztalásra ébred fel, hogy azon vizsgák eredményével nem lesz megelégedve s azt lesz kénytelen tapasztalni, hogy ifjaink azon vizsgán elhullanak, mert a német nyelv tudása tőlük képviselőtársam szerint is túlszigorúan követeltetik és akkor képviselőtársam eljön ide és itt mint képviselő interpellálni fogja a honvédelmi minister urat, hogy iine ezen és ezen önkéntesnek vizsgája alkalmával az történt, hogy tőle a német nyelv tudása szigorúbban követeltetett, mint ő ezen határozati javaslata benyújtásakor tervezte s akkor a honvédelmi minister ur azt feleli rá: Hjah, meglehet, hogy a t. képviselő ur nézetei szerint az a német nyelvi jártasság, a mit kívántak, nagyobb, mint a mi meggyőződésünk szerint a közös hadsereg szolgálati viszonyaiból kifolyólag múlhatatlanul szükséges; de az mit sem bizonyít, mert a honvédelmi minister ur meggyőződése szerint az nem nagyobb, hanem kevesebb. (Felkiáltások a szélső balfélől: Tudomásul veszik!) Mit fog akkor tenni ? Aggodalmai ellen hol lesz a megnyugtatás és a nemzet részére mivé lesz azon vívmány,, melyről itt annyi szó volt. Én, t. ház, ezen határozati javaslatot, mely az én aggodalmaimat megszüntetni nem képes, nem fogadhatom el, hanem szavazatommal támogatni fogom a véderő-bizottság kisebbségének különvéleményét. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a német nyelv érdekében múlt évi deczember havában kibocsátott rendeletem ismételve tegnap és ma is szóba hozatott, a t. ház bizonyára megengedi nekem, hogy pár perczig én is foglalkozzam még egyszer ezen rendelettel. (Halljuk! Halljuk!) Nem vagyok bőbeszédű; tehát csak a legszükségesebbre fogok szorítkozni. (Halljuk!) Első sorban constatálnom kell, hogy azokból, a miket első alkalommal az általános vita folyamában szerencséin volt elmondani, világosan kiderül az, hogy azon annyira incriminált rendelet semminemű okozati összefüggésben a véderő-törvényjavaslattal nincsen; (Ellenmondás a bal és szélső baloldalon. Ugy van! jobbfelöl) ismétlem, semminemű okozati összefüggésben nincsen; olyannyira nincsen, hogy ezen rendeletet minden körülmények között ki kellett volna bocsátani még akkor is, ha ezen törvényjavaslat nincsen tárgyalás alatt, még akkor is, ha ezen törvényjavaslatnak dispositiói eltérők volnának a mostaniaktól. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) És teljesenegyetértek e tekintetben gróf Apponyi Albert képviselő urnak az általános vita folyamán tett azon észrevételével, hogy igenis ily rendeletet akkor is ki kellene adni, ha valamely más köteles tantárgyra vonatkozólag tétetnék hasonló tapasztalás, mint a hogy ez a német nyelvnél történt. (Helyeslés a
