Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

\ 5g 193. orszíigos ülés máiczius 2-án, szombaton, 1SS9 kezik a véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, jelesen a 24. és 25- §§• Madarász József jegyző: Kiss Albert! Kiss Albert: T. ház! (Halljuk!) Miután a véderőről szóló, tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak különösen 24. és 25. §-ai ugy katonai, mint közjogi tekintetből már az ellenzéknek szónokai által annyira világosan és a másik oldalról meg nem czáfolt érvekkel megvitattatott: én részemről e szakaszhoz a jelen alkalommal egészen más szempontból, vagyis közoktatásügyünk érdekéből óhajtok szólani. (Halljuk!) Teszem ezt azért, mert meggyőződésem szerint szükséges, hogy ezen szakaszok tanügyi szempontból is biráltassanak. Mikor az általam mélyen tisztelt közoktatásügyi íninister nr tárezáját átvette, bevallom, hogy nemcsak a sajtó, hanem a tanügyi körök által is kineveztetése örömmel üdvözöltetett. Országosan ismert lévén ugy a mélyen t. cultusminister urnak a közigazgatási téren számos éveken át szerzett tapasztalata, mint azon közbizalom és tisztelet, melyet azon téren méltán kiérdemelt, azon reménynyel üdvözöltetett, hogy vezetése alatt a közoktatási téren is egy új s talán jobb korszak veendi kezdetét. Eeménylettem ezt én is azon hitben, hogy a közigazgatási téren szerzett oly bő mérvű tapasztalatai arra fogják vezérelni a t. cultusminister urat, hogy ezen téren is véget fog vetni azon sok és különböző próbatételeknek, melyek ellen a közelebbi múltban annyi panasz, oly eredménytelenül hangzott el. De talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez lesz oka annak is, hogy az ország minden vidékén a tanügygyeí foglalkozó körökben egy kellemetlen meglepetést okozott azon rendelet, melyre e házban már tegnap Kazy János t. képviselőtársam hivatkozott s melyet a múlt év deczember 17 én a t. minister ur a német nyelv tanítása ügyében a tankerületi igazgatókhoz intézve kiadott. Majd a véderő-törvényjavaslat általános vitájának kezdetén ünnepélyesen kinyilatkoztatta e házban a t. minister ur azon meggyőződését a közoktatási ügynek a védképességhez való viszonyáról, melyet mindnyájan hallottunk és közelebbről a múlt keddi ülésen előterjesztette a t. házban a 279. szám alatt kinyomtatott és kiosztott azon úgynevezett kedvezményt, melyet a joghallgatók, tanárjelöltek, orvostanhallgatók és a gyógyszerészek részére ezen 25, §. tárgyalása alkalmából előzetesen már kijelenteni méltóztatott. Ha a t. minister nr a német nyelv tanítása ügyében azon rendeletét, a házban tett nyilatkozatát és ezen általam említett kedvezményeket akkor tette volna közzé, a mikor e házban mind a két ellenzék férfiainak együttes erőfeszítése, ha onnan a túloldalról számos képviselőtársainknak itt a házban ritkán, de a házon kivül annál gyakrabban hangoztatott aggodalmai, ha ezen kivül künn az ország területén oly sok, amily különböző alakban nyilvánuló közvélemény mind gyengék lettek volna együttvéve is arra, hogy a ministerelnök urnak meggyőződését megingassák; — ha ekkor a t. minister ur nekünk segítségül jőve, tárczájából kifolyólag hatalmas befolyását odavetette volna a mérlegbe és még ez sem lett volna elegendő arra, hogy e 25. §. eredeti szerkezetében el ne fogadtassák, hanem akképen módosittassék, mint azt a tanügy érdeke méltán követeli; ha mindezen általam elsoroltak után jelent volna meg a t. minister urnak azon rendelete és ezen rendelet indokolásául lett volna elmondva az, a mit e házban nyilvánítani méltóztatott s azután méltóztatott volna közzé tenni azon kedvezményeket is: akkor, fe. ház, ugy a minister ur, mint az arra hivatott férfiak, opportunitási szempontból, de csakis opportnnitási szempontból, talán védelmezhették volna, ugy azon rendeletet, mint azon nyilatkozatot és azon kedvezményt; de a tanügynek indokából én azokat igazoltaknak még akkor sem tartanám. Minthogy azonban ugy a rendelet, a ministeri nyilatkozat és az előterjesztett kedvezmények a szőnyegen levő 25. §-sal, annak rendelkezéseivel szoros összefüggésben vannak, én ezen 25. §-t a jelen alkalommal ezen szempontból akarom bírálni. Mikor alig öt évvel ezelőtt, 1883-ban a középiskolai oktatásról szóló törvény létrejött, azon törvény nem elégítette ki mindazon kívánalmakat, melyeket középiskolai oktatásunk érdekében a tanügyi körök és az ellenzék féríiai méltán hangoztattak. Azonban a megalkotott törvényt a közvélemény mégis kellő tisztelettel fogadta; ugy maga az állani, mint azon középiskolákat fentartó egyes hatóságok és testületek azon öt év leforgása alatt — tisztelettel kell bevallani bárkinek is, hogy még erőfeszítései is törekedtek azon középoktatásról szóló törvény kívánalmainak lehetőleg eleget tenni. De ezen küzdelem közt annál meglepőbb volt a mélyen t. közoktatásügyi minister urnak nralt évi deczember 17-éu a német nyelv ügyében kiadott s a tankerületi igazgatókhoz intézett rendelete, mert ezen rendelet egyenesen és alapjában megtámadja magának a középoktatásról szóló törvénynek rendelkezését és középiskoláink azon feladatát, melyet a törvény 1. §-a a középiskolai oktatás czéljául kitűz. (Helyeslés a szélső baloldapn.) Miután, t. ház, a tegnapi ülésben báró Prónay Dezső és Thaly Kálmán t. képviselő urak rámutattak már ezen a téren a történtekre, a szatmári béke utáni korszaktól elkezdve 1848-ig, én ismétlésekbe nem bocsátkozom. Azonban az elmondottakat folytatom. A szabadságharcz lezajlása után, az önkény-uralom kezdetén megtétetett középiskoláink terén minden lépés arra, hogy a német nyelv tanítása oly mértékben követeltessék, a mily mérték azon középiskolák rendeltetésével összefüggésben nincs és melynek végczélja, vég-