Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

193 országos ütós márézins 2-ÁII, szómba.uu. 1889. 157 eredménye a g-ermanisátio. (ügy van! a szélső baloldalon.) 1854-ben az akkori közoktatásügyi minister, gróf Thun Leo — ismeretes név — igen jól tudta azt, hogy a milyen a közoktatás szelleme, olyan lesz azon nemzedéknek, mely azon szellemben neveltetett, nemcsak gondolkozás módja, hanem nagy mérvben olyan lesz alkotmányos érzülete is. (JJgy van! a szélső baloldalon.) Ép azért általános megdöbbenést keltett, a mikor azon év folyamán megjelent a gróf Thun Leo-féle hires rendelet, mely — be kell vallanom — nyíltan és határozottan kimondta a ezélt, melyet el akar érni, azt, hogy Magyarországot germanisálni akarja, (Ugy .van! a szélső báloldalon.) E rendeletben akkor csak általánosan tűzte ki a czélt és végül azt mondta, hogy a német nyelv tanítására nézve az összbirodalom egyes országai és tartományaira vonatkozólag, azon országok és tartományok speciális helyi viszonyait szem előtt tartva, később és részletesen fog intézkedni. Ez igéretét be is váltotta. 1855. január 1-én jelent meg a német nyelv tanításában Magyarországra, Erdélyre, temesi bánságra és a szerb vajdaságra vonatkozó rendelete, melynek ide vonatkozó 3. §-a szórói-szóra ez: „Ott, a hol a tanítványok túlnyomó nagy számának más az anyanyelve, a német nyelv és ennek irodalma, mint feltétlenül kötelező tantárgy a gynmasium valamennyi osztályán keresztül s minden tanítványnak tanítandó." Mit rendelt tehát gróf Thun Leó ? Azt, hogy két kötelezett tantárgy, a német nyelv és ennek irodalma a gymnasiuin minden osztályában német nyelven tanítandó. Ismeretes azon küzdelem, melyet e rendelet kihívott. Én, ki a gymnasiumot akkor végeztem és e rendelet súlyos következményeit átszenvedtem, nem akarom itt elsorolni beszédem élénkítése czéljából amaz akkor ismert és ma sem feledt történeteket; nem részletezem, hogy az egyetemeken mint maradtak üresen a tantermek s a tanulók távozván, helyettük miként maradtak ott a gombostűre szúrt svábbogarak. Én csak azt hangsúlyozom, hogy e rendelet ellenkező hatást ért el, mint a milyet akart, mert a német nyelvnek általam is bizonyos, mérvig szükségesnek tartott tanulását épen e rendelet tette lehetetlenné. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) S most lássuk, miként szól a t. minister ur deczember 17 én kiadott rendeletének ide vonatkozó 2. §-a: „A tanítás módja mind a két középiskolában, a gymnasiumban és a reáliskolában lehetőleg gyakorlati legyen, mely czélból —és ezt tisztelettel kérem jól megjegyezni, mert erre hivatkozni fogok — a tantervek és utasítások ama követelménye, hogy a felső osztályokban a német nyelv szolgálion a német nyelvi és irodalmi tanítás nyelvéül is, a legszigorúbban teljesítendő. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) . A ki e két rendeletet, t. ház, egymás mellé tevén,összehasonlítja, meggyőződhetik arról, hogy a két rendelet lényegében egy és ugyanaz, (ügy van la szélső baloldalon.) Egy és ugyanaz annyiban, hogy mind a kettő két tantárgyat, a német nyelvet és annak irodalmát német nyelven kívánja gymnasiumainkban taníttatni, (ügy van! a szélső baloldalon.) Egy és ugyanaz annyiban, hogy, mint gróf Thun Leo az egyes országok és tartományok speciális helyzetére és viszonyaira vonatkozó tekintetekből külön rendeletet adott ki, ugy a t. minister ur is azt rendeli, hogy azon közép-iskolák speciális helyi viszonyait tekintetbe véve fog intézkedni s ily czélból megNagyja, hogy hozzá a jelentés és a tanterv ezen év május hó 15dg hivatalosan felterjesztendő. (Ugy van! balfelöl.) Tartozom azt is megjegyezni, hogy e két rendelet különbözik egymástól abban, hogy a Thun-féte rendelet azon két tantárgyat a gymnasiumoknak nem a négy felső osztályában, hanem minden osztályában rendeli keresztülvitetni. De különbözik abban is, hogy ama rendetetet Thun Leo az önkény-uralom korában adta ki és igy annak az országban az ellenhatást föl kellett kelteni és létre kellett hozni azon eredményt, a melyre czéloztam, hogy a német nyelvtanítását és tanulását lehetetlenné tegye. A mostani rendeletet pedig alkotmányos korszakban a szabadelvű párt közoktatási ministere bocsátotta ki. (ügy van! a szélső baloldalon.) Megjegyzem, t. ház, hogy az én fölfogásom szerint ez a rendelet sokkal nagyobb kárt tehet, mint amaz; mert lehetnek olyanok, kik az alkotmánynak nem helyesen értelmezett fogalmából igyekezni fognak e rendeletet megvalósítani, noha az a középiskolai oktatásról szóló törvénybe nyíltan és egyenesen beleütközik (ügy van! a bal- és szélső baloldalon) és végrehajthatatlan. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, a minister urnak ezen rendeletét ezen szempontból fogom fel és bírálom, (Halljuk! Halljuk!) azt azonban njdlvánítom, hogy én ezen rendeletet, mely akarva nem akarva, de végeredményében a germanisatióra vezet: nem akarom másnak tulajdonítani, mint elsőben is elhamarkodásnak. (Helyeslés szélső balfelől.) Ezt bizonyítja magának azon rendeletnek indokolása. Tulajdonítom továbbá a véderő-törvényjavaslat alkalmából már a véderő-bizottságban szorongatott ministerelnök ur védelmére szánt túlbuzgóságnak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nézetem szerint a kettőből, ezek egyikéből, vagy másikából, vagy talán mindkettőből származott és eredett ezen rendelet. Hogy, t. ház, elhamarkodás szüleménye ezen rendelet, ezt nemcsak én mondom, hanem hasonlót hallottam már tegnap a túloldalról is, Kazy János