Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-192

134 192. országos ülés márcssius 1-én, pénteken 1889. bizottság részéről beterjesztett határozati javaslatot a magyar nyelv kérdése tekintetében, ép oly határozottnak tekintem azt, a mit t. képviselőtársam nyújtott be. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl)Mert abban határozottan meg van mondva, hogy a vizsgálaton a magyar nyelvet használják az egyéves önkéntesek minden megszorítás nélkül. (Helyeslés jobbfelöl.) Nincs tehát kötve sem egyes tantárgyakhoz, sem pedig egyes tantárgyak részleteihez, a mint az a véderő-bizottság javaslatában van kifejezve. (Felkiáltások balfelöl: Csak az van: a vizsga folyamán!) Természetesen, mert az előtt, azon kivül használni ugy sem lehet. A különbség, mely a felfogás tekintetében köztünk és a t. túloldal között van, (Halljuk! Halljuk!) az, hogy mig mi a nyelvkérdésben rendeleti utón akarunk intézkedni: addig a t. túloldal törvényben akarja ezt. (Közbeszólások a szélső balon: Nagy különbség!) Közbevetőleg, t. ház, csak azon csodálkozásomnak akarok kifejezést adni, hogy akkor, mikor a t. túloldalon a közös hadsereg tiszti karáról van szó és azt mondják róla, hogy egyáltalában nem respectálja a magyar alkotmányt és polgári törvényeinket, hogy akkor mégis oly erősen ragaszkodik ahhoz, hogy a törvénybe iktattassák a magyar nyelvi kérdés és nem fogadják el azt, a mi a gyakorlati czél elérése tekintetében a legmegfoghatóbb eszköz, szemben azon tisztikarral, hogy tudniillik annak szeutirásába, a katonai utasításokba iktattassék ezen kérdés. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben, t. ház, én magam is igen szívesen járulnék ahhoz, hogy törvénybe iktattassék a nyelvkérdés, hogyha meg volnék arról győződve,hogy ez könnyű szerrel lehetséges. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni; h;mem csak abban adok kifejezést felfogásomnak, hogy a közös hadseregre vonatkozó eddigi törvényeinkben a nyelvkérdés sehol sem fordult elő. Ez tény, ezt nem lehet eltagadni; de meg másrészt a gyakorlat bizonyítja, hogy a nyelvkérdés eddigelé mindig ő Felségének hadúri rendelkezése alá tartozott. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Nem áll! Soha!) Ezt tehát, t. ház, olyan ususnak tartom, a mely előtt meghajlom és megnyugszom abban, hogy egy határozati javaslat végrehajtásával nyerjen a nyelv kérdése helyes megoldást, egy oly határozati javaslat alapján, melynek háterében a korona akarata áll. (Helyeslés jobbfelöl.) A második, t. ház, a mi bennem e szakasz szigorító rendszabályaival szemben aggályokat kelt, az, hogy az eddigi gyakorlat szerint azok a tiszti cursusok és előadások igen gyenge lábon állottak és általában nem voltak úgy szervezve és úgy tartva, hogy azokban azon ifjú, ki törte a nyelvet és kinek szüksége volt segélyt nyújtó magyarázatra, megtalálhatta volna a pótló eszközt. Legelső helyen meg kell jegyeznem, hogy ezekre a tiszti cursusokra kirendelt ezredbeli katonatisztek rendesen a legfiatalabbak voltak és pedig azért, mert tekintve a nagy tehert, melylyel az előadások járnak, a commoditás tekintetéből az idősb tisztek jobbnak látták az elől kitérni. Egy másik baj az volt, hogy azon tiszteket évenkint felcserélték épen a megterheltetés szempontjából; tehát megosztva, minden évben mások tartották az előadásokat s igy e tanerők nem tudtak egyáltalában olyan oktató képességre szert tenni, melyet tőlük méltán megkövetelni kell. De másrészt, t. ház, hiányzott azon előadásokból még azon póteszköz is, mely a különben rossz előadást helyettesíthetné, azaz a jó tankönyvek. Nem akarok a német tankönyvekre czélozni és azok tartalmára, hanem arra, hogy nem voltak jó magyar tankönyvek az önkéntesek rendelkezésére bocsátva; úgy, hogy az önkéntes, a ki törte a német nyelvet és nem is kapott kellő magyarázatot sem, olyan stúdiumból, melyet a német tankönyvből nem érthetett meg, egyáltalában nem volt azon helyzetben, hogy a, tiszti vizsgára elkészülhessen és ha önérzetes volt és érezte magában, hogy a tiszti vizsgára képtelen, nem is jelentkezett arra. (Igaz! Ugy van!) Innen következtethető az, hogy a jelentkezők száma maga oly rendkívüli csekély volt. (Helyeslés.) Én tehát azzal, a mit a t. minister úr keddi beszédében épen erre a dologra vonatkozólag mondott, teljesen meg vagyok nyugtatva : kijelentette ugyanis azt, hogy ezentúl azok a tanerők nem lesznek fiatal emberek, a katonai pályát kezdők, hanem lesznek olyanok, akik hosszabb ideig szolgálva, tehát magasabb rangot elfoglaló tisztek, kik évről-évre ugyanazon foglalkozást gyakorolva s bizonyos routin-t és előadó képességet sajátítván el, meg fognak felelni a rájuk bizott feladatnak és a hozzájok kötött várakozásnak. (Halljuk!) Bátorkodom továbbá azt az aggodalmat hangsúlyozni, melyet bennem a szegénysorsú, állami költséges önkéntesek helyzete kelt. (Halljuk!) Ugyanis, t. képviselőház, feltűnő azon számarány, mely az államköltséges önkéntesekből kikerült tiszti mennyiség és a saját költségükön szolgált önkéntesekből kikerült tisztek száma között fennáll. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a különben rendszerint szorgalmasabb államköltséges egyéves önkéntesek aránylag kisebb számban tették le a tiszti vizsgát, mint a kedvező anyagi helyzetnek örvendő többi társaik. (Halljuk! Halljuk!) S ezt igen természetesnek fogjuk találni, ha meggondoljuk, hogy ezek az államköltséges önkéntesek rendesen a legénységgel közös helyiségekben voltak elszállásolva, hogy e helyiségek fűtetlenek és hogy azokban épen akkor, midőn tulaj donkép a