Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

191. országos ülés február 28-án, csütörtökön. 1889. 111 beszélő tehetséggel biró emberekből, nem pedig siketnémákból állanak, azért nagyon helyes azok felfogása, kik épen ezen szakaszszal hozzák kapcsolatba állami nyelvünk souverenitásának ! kérdését, (Ugy van! a hal- és szélső haloldalon) melyről már Deák Ferencz ugy vélekedett, hogy nyelvünk sorsával nemzeti önállóságunk fenmaradása elválaszthatlan kapcsolatban áll. (Tetszés a bal- és szélső haloldalon.) A nemzeti nyelv kérdésére egyébiránt igénytelen felszólalásom további folyamán leszek még bátor rátérni. Most még azon kérdés tisztázásával akarok foglalkozni, hogy mi hát azon intézmény, a melyről itt szó van, az egyéves önkénteseknek intézménye"; micsoda törvényhozói consideratiónak köszöni létét, mi annak tulajdonképeni rendeltetése és czélja, végül megfelelt e a múltban ezen intézmény a hozzáfűzött várakozásnak. (Halljuk!) Az igen t. honvédelmi minister ur ugy itt e házban, valamint a bizottságban és a t. szabadelvű párt clubjában több izben hangoztatta, hogy ezen. intézmény, sajnos, húsz év óta a hozzáfűzött várakozásoknak, a mint ezen idő alatt tett tapasztalatok megmutatták, nem felelt meg és igen sokan nem vették azt ugy igénybe, a mint tőlük el lehetett volna várni. Talán nem méltóztatik a t. honvédelmi minister ur rossz néven venni tőlem azon tiszteletteljes kérésemet, midőn azért esedezem, legyen kegyes a 20 évi tapasztalatból 13 évet nekem concedálni és csak hét évet tartani meg a maga számára ; mindjárt bátor leszek megmondani, hogy miért? (Sálijuk! Halljuk!) Előttem fekszik az 1882-iki véderő törvényjavaslat s annak indokolása. Tiz év óta lévén szerencsém, t. ház, a háznak igénytelen tagja lehetni, akkor is jelen voltam már, midőn mi e törvényjavaslat tárgyalásával foglalkoztunk. Nagyon jól emlékezem, hogy akkor az igen t. honvédelmi minister ur, mint a ministeriumnak akkori államtitkára, jelen volt a törvényjavaslat tárgyalásának egész tartalma alatt (Halljuk! Halljuk !)B a kormányhoz intézett kérdésekre felvilágosításokat adott: fel kell tehát róla tennem a parlamentáris fogalmak szerint is, hogy ő, ha nem értett volna egyet ugy e törvényjavaslattal magával, mint az ahhoz fűzött indokolással, akkor itt e házban nem képviselhette volna azt; sőt talán állásától is meg kellett volna, legalább az én nézetem szerint válnia (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon) s miután nem tette, ennél fogva joggal tehetem fel róla azt, hogy ő ezen javaslat szövegezésével és indokolásával | teljesen egyetértett. (Helyeslés a hal- és szélső j haloldalon.) Erre nézve talán nem lesz felesleges, t. ház, felolvasni azon passusokat, melyek az indokolásban épen a most tárgyalás alatt levő 25. §-ban szabályozott intézményre vonatkozólag foglaltatnak. (Halljuk! Olvassa.) „Midőn az 1868-ik évi törvényhozás — igy szól az indokolás — új védrendszerünket megállapította s az egyévi önkéntesi intézményt Poroszország példájára nálunk is behozta, ezzel kettős czélt ért el. Elérte először azt, hogy a mig egyfelől az általános védkötelezettség elvén nem kellett rést ütni s jelenleg minden alkalmas ember csakugyan teljesíti a hazája iránt tartozó védkötelezettségét, addig másfelől e nemzetnek azon műveltebb elemei, kik nem akarnak a katonai pályán maradni, az által, hogy hadkötelezettségüknek rövidebb tartamú tényleges szolgálattal tehetnek eleget, életpályájukon nem zavartatnak nagyobb mérvben, mint a menynyire ezt a katonai kiképeztetés múlhatatlanul megkívánja. S ez volt az egyéves önkéntesi intézmény tulajdonképeni czélja." S én hozzáteszem, ez és csak ez volt czélja ezen intézménynek. (Helyeslés a baloldalon. Olvassa.) „Az egyéni és társadalmi érdekek méltányos kímélése mellett azonban másodsorban nég azon hatása is volt az egyévi önkéntességnek, hogy ezen műveltebb egyének, a kik eddig a hadkötelezettség alól legnagyobb részt kivonták magukat, szintén bevonattak a fegyveres erő kötelékébe s nagy részük, a mint ez műveltségük után várható volt, tiszti rangra is emelkedett; s ekként az ily egyének szolgálatuk minőségével pótolták ki azon veszteséget, a melyet különben a szolgálati idő rövidsége következtében okoztak volna. A lefolyt lí évi tapasztalat, befejezve az 1878-ik év tíizpróbájával, az egyévi önkéntesség életrevalóságát és fejlődésképességét fényesen bebizonyította. Ez okból ezen intézmény a jelen javaslatban nemcsak eddigi terjedelmében fenn van tartva, hanem egyszersmind szélesebb alapra is fektetve. Általában pedig bízvást elmondhatni, hogy a mi egyévi önkéntesi intézményünk azon alakban és terjedelemben, a mint azt a jelen törvényjavaslat megállapítja, valamennyi erre igényt jogosan formáló egyén számára hozzáférhetővé van téve; és daczára annak, hogy benne és általa az egyesek kevésbé vannak terhelve, mint más államokban, a katonai követelményeknek mégis teljesen megfelel." (Élénk tetszés a hal- és szélső baloldalon.) Ez volt azon indokolás, melyet a honvédelmi minister ur akkor itt a házban képviselt. (Egy hang halfelöl: Akkor persze máskép beszélt!) Szükségesnek tartom e kérdés felvetését, mert az utóbbi időben ezen intézmény fogalma és czélja felől oly nagymérvű fogalomzavar kezdett lábra kapni, hogy hasznos szolgálatot vélek akkor te-