Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

191. országos ülés február 28-án, csütörtökön. 1889. 111 beszélő tehetséggel biró emberekből, nem pedig siketnémákból állanak, azért nagyon helyes azok felfogása, kik épen ezen szakaszszal hozzák kapcsolatba állami nyelvünk souverenitásának ! kérdését, (Ugy van! a hal- és szélső haloldalon) melyről már Deák Ferencz ugy vélekedett, hogy nyelvünk sorsával nemzeti önállóságunk fenmara­dása elválaszthatlan kapcsolatban áll. (Tetszés a bal- és szélső haloldalon.) A nemzeti nyelv kérdésére egyébiránt igény­telen felszólalásom további folyamán leszek még bátor rátérni. Most még azon kérdés tisztázásával akarok foglalkozni, hogy mi hát azon intézmény, a melyről itt szó van, az egyéves önkénteseknek intézménye"; micsoda törvényhozói consideratió­nak köszöni létét, mi annak tulajdonképeni ren­deltetése és czélja, végül megfelelt e a múltban ezen intézmény a hozzáfűzött várakozásnak. (Hall­juk!) Az igen t. honvédelmi minister ur ugy itt e házban, valamint a bizottságban és a t. szabad­elvű párt clubjában több izben hangoztatta, hogy ezen. intézmény, sajnos, húsz év óta a hozzáfűzött várakozásoknak, a mint ezen idő alatt tett tapasz­talatok megmutatták, nem felelt meg és igen sokan nem vették azt ugy igénybe, a mint tőlük el lehe­tett volna várni. Talán nem méltóztatik a t. hon­védelmi minister ur rossz néven venni tőlem azon tiszteletteljes kérésemet, midőn azért esedezem, legyen kegyes a 20 évi tapasztalatból 13 évet nekem concedálni és csak hét évet tartani meg a maga számára ; mindjárt bátor leszek megmondani, hogy miért? (Sálijuk! Halljuk!) Előttem fekszik az 1882-iki véderő törvényjavaslat s annak indo­kolása. Tiz év óta lévén szerencsém, t. ház, a ház­nak igénytelen tagja lehetni, akkor is jelen vol­tam már, midőn mi e törvényjavaslat tárgyalásával foglalkoztunk. Nagyon jól emlékezem, hogy akkor az igen t. honvédelmi minister ur, mint a minis­teriumnak akkori államtitkára, jelen volt a törvény­javaslat tárgyalásának egész tartalma alatt (Hall­juk! Halljuk !)B a kormányhoz intézett kérdésekre felvilágosításokat adott: fel kell tehát róla ten­nem a parlamentáris fogalmak szerint is, hogy ő, ha nem értett volna egyet ugy e törvény­javaslattal magával, mint az ahhoz fűzött indo­kolással, akkor itt e házban nem képviselhette volna azt; sőt talán állásától is meg kellett volna, legalább az én nézetem szerint válnia (Helyes­lés a hal- és szélső haloldalon) s miután nem tette, ennél fogva joggal tehetem fel róla azt, hogy ő ezen javaslat szövegezésével és indokolásával | teljesen egyetértett. (Helyeslés a hal- és szélső j haloldalon.) Erre nézve talán nem lesz felesleges, t. ház, felolvasni azon passusokat, melyek az indoko­lásban épen a most tárgyalás alatt levő 25. §-ban szabályozott intézményre vonatkozólag foglaltat­nak. (Halljuk! Olvassa.) „Midőn az 1868-ik évi törvényhozás — igy szól az indokolás — új védrendszerünket meg­állapította s az egyévi önkéntesi intézményt Poroszország példájára nálunk is behozta, ezzel kettős czélt ért el. Elérte először azt, hogy a mig egyfelől az általános védkötelezettség elvén nem kellett rést ütni s jelenleg minden alkal­mas ember csakugyan teljesíti a hazája iránt tartozó védkötelezettségét, addig másfelől e nem­zetnek azon műveltebb elemei, kik nem akarnak a katonai pályán maradni, az által, hogy had­kötelezettségüknek rövidebb tartamú tényleges szolgálattal tehetnek eleget, életpályájukon nem zavartatnak nagyobb mérvben, mint a meny­nyire ezt a katonai kiképeztetés múlhatatlanul megkívánja. S ez volt az egyéves önkéntesi intézmény tulajdonképeni czélja." S én hozzá­teszem, ez és csak ez volt czélja ezen intézmény­nek. (Helyeslés a baloldalon. Olvassa.) „Az egyéni és társadalmi érdekek méltányos kímélése mellett azonban másodsorban nég azon hatása is volt az egyévi önkéntességnek, hogy ezen műveltebb egyének, a kik eddig a hadkötele­zettség alól legnagyobb részt kivonták magukat, szintén bevonattak a fegyveres erő kötelékébe s nagy részük, a mint ez műveltségük után várható volt, tiszti rangra is emelkedett; s ekként az ily egyének szolgálatuk minőségével pótolták ki azon veszteséget, a melyet különben a szolgálati idő rövidsége következtében okoztak volna. A lefolyt lí évi tapasztalat, befejezve az 1878-ik év tíizpróbájával, az egyévi önkéntesség életrevalóságát és fejlődésképességét fényesen bebizonyította. Ez okból ezen intézmény a jelen javaslat­ban nemcsak eddigi terjedelmében fenn van tartva, hanem egyszersmind szélesebb alapra is fektetve. Általában pedig bízvást elmondhatni, hogy a mi egyévi önkéntesi intézményünk azon alak­ban és terjedelemben, a mint azt a jelen törvény­javaslat megállapítja, valamennyi erre igényt jogosan formáló egyén számára hozzáférhetővé van téve; és daczára annak, hogy benne és általa az egyesek kevésbé vannak terhelve, mint más államokban, a katonai követelmények­nek mégis teljesen megfelel." (Élénk tetszés a hal- és szélső baloldalon.) Ez volt azon indokolás, melyet a honvé­delmi minister ur akkor itt a házban képviselt. (Egy hang halfelöl: Akkor persze máskép beszélt!) Szükségesnek tartom e kérdés felvetését, mert az utóbbi időben ezen intézmény fogalma és czélja felől oly nagymérvű fogalomzavar kezdett lábra kapni, hogy hasznos szolgálatot vélek akkor te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom