Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-191
\ [g 191. országos ülés február 28-án, csfitörtfikön. 1889. hetni, ha ezen helytelen és már kiindulási pontjukban is ferde okoskodásokat kellő értékükre leszállítva, gyenge tehetségem szerint igyekezem ezen bábeli fogalomzavar tisztázásához segédkezet nyújtani. (Halljuk! Halljuk!) Hogy nagyobb súlyt kölcsönözzek az általam kifejtendőknek, nézeteim igazolására a t. többségnek két kiváló tagjára és ezeknek ezen intézményről táplált nézeteire óhajtok hivatkozni. Nevezetesen at. szabadelvű pártnak január hó 8-án tartott értekezletén Hegedüs Sándor t. képviselőtársam a lapoknak általa meg nem ezáfolt és azért hitelesnek tekinthető közlései szerint, az egyévi önkéntesi intézményről ekként nyilatkozott: (Olvassa.) „ Téved akormány, mikor kedvezménynek nevezi az önkéntességet, holott ez nem más, mint az intelligentia részéről hozott nagy áldozat, az áldozat pedig nem lehet kedvezmény." (Tetszés a balés a szélső baloldalon.) Még érdekesebb e tekintetben a t. ministerelnök urnak, mint a balközép akkori vezérének azon nagyfontosságú beszéde, melyet az egyévi önkéntesi intézmény tárgyában az 1868. évi védtörvényjavaslat tárgyalásakor 1868. évi augusztus 6-án mondott, a hol a művelt osztályoknak nyújtott látszólagos kedvezményről ekként nyilatkozott: (Halljuk! Olvassa.) „Az általános védkötelezettség mellett, csak ?z értelmiségnek nyújtott kedvezmény birhat jogosultsággal, mert annak bizonyos előnyökben részesítése egyfelől az ország érdeke, másfelől az egyenlő teherviselésnek is csak látszólagos megzavarása, de valósággal inkább unnak helyreállítása, a mennyiben azt gondolom, hogy nem lehet kétségbe vonni, hogy foglalkozásának megzavarása arra, a ki tudománya után van hivatva, hogy éljen, vagy aki tudományos pályára készül, sokkal rosszabb hatással van, mint arra, a ki mezei vagy kézi munkával foglalkozik; (Mozgás a szélső balon) mert, mig ez utóbbi egy, két, vagy három évi megszakítás után ott kezdheti el, a hol elNagyta, ezt valóban arról, a ki tudományos pályára készül, mondani nem lehet." (Mozgás a szélső haloldalon.) A most idézett érdekes két rendbeli nyilatkozatot szabadjon most már ezen intézményről táplált saját igénytelen nézeteimmel kiegészíteni. (Halljuk! Halljuk!) Általában véve a törvényhozásnak nem képezi feladatát a kedvezmények osztogatása, hanem feladata a nemzet számára hasznos és czélszerű törvényeket alkotni. Ha ellenben a nemzet érdekei mégis azt kívánják, hogy valamely ügyben valamely osztály kivételes elbánásban, tehát kedvezményben részesíttessék és a törvényhozás a nemzet emez érdekeinek jogosultságától áthatva, ezen kedvezményt az illető osztály számára törvényben biztosítja is: akkor a törvényhozás nem az illető osztálynak, hanem igenis az egész nemzetnek adott kedvezményt, melynek számára hasznos és czélszerű törvényt alkotott. (Helyeslés balfélól.) Azon osztály, melynek számára a törve nyhozás az ily kivételes elbánást szükségesnek tartotta, mindenesetre magában véve is sokkal fontosabb a nemzetre nézve, mint a többi; más és egyedül csak általa végezhető, fontosabb kötelességeket is teljesít, mint a többi és épen e speciális jellegű, fontos kötelességeinek minél hatályosabb módon leendő teljesíthetésében támogattatik az állam által — ennek saját erdekében — ezen kivételes elbánás által. (Helyeslés balfelöl.) Eme látszólagos kedvezmény megadása által tehát az állam legelső sorban önmagának tesz jó szolgálatot, önmagát részesíti kedvezményben és csak némi ellenértéket nyújt oly természetű szolgálatokért, minőket neki senki más nem tehet, mint egyedül az a kivételes elbánásban részesített osztály. Azon bölcs törvényhozói megfontolás létesítette ezen intézményt, mely belátta, miként ennek az országnak civilisatorius haladása, nemzeti fejlődési és gazdasági felvirágzása egyaránt paran-solólag követelik a művelt osztályok érdekeinek lehető kímélését; és azért ezen érdekek kimélésével a törvényhozás első sorban magának az államnak és a társadalomnak tett nagyfontosságú és igen becses szolgálatot. Nem azért létesítették tehát ezen intézményt, hogy ez által csak kedvezzenek az ifjúságnak, nem azért, mintha attól féltek volna, hogy a bakancs feltöri az úrfiak lábát, a puska pedig megzúzza gyenge vállukat; igazságosan nem beszélhet itt senki egyes társadalmi osztálynak adott indokolatlan dédelgetésóről, hanem itt szó lehet csak oly természetű intézményről, melyet az állam önmaga iránti czélszerűségi szempontból és az ország civilisatorius, sociális és közgazdasági fontos érdekeinek megérdemlett figyelembevételével, volt kénytelen létesíteni. (Ugy van! bal- és szélső baloldalon.) Érzékenyen károsodnék az állam szellemi ereje és a társadalom erkölcsi közvagyona, ha tudományos, vagy művészi pályára készülő ifjakat legfogékonyabb koruknak három évétől fosztanának meg. Azért létesítették tehát az egyévi önkéntesi intézményt, hogy az államnak közmíveltségi érdekei megóvhatok legyenek és hogy a védkötelezettség általánosítása mellett azok, kik nagyobb szellemi képességük és testi ügyességük mellett, hamarább felfogják és elsajátítják azt, mit nekik a katonai szolgálatban tudniok kell, mint a lassúbb felfogású, nehézkesebb, közönséges ujoncz, ugy az állam, mint a társadalom azon érdekeinek hatályos megóvhatására, melyek főleg béke idején sokkal nagyobb fontossággal birnak a katonai érdekeknél, életpályájuk- és hivatásukkal járó kötelezettségeik teljesíthetésében minél kevesebbet zaklattassanak. De nem volna továbbá szabad azoknak, kik ebben — elég elfogultan, elég egyoldalúan — csakis a művelt osztályok dédelgetését szeretnék látni, arról sem megfelejtkezniük, hogy van ennek a kérdésnek egy igen fontos másik oldala is, tudniillik
