Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-186

18*. orssíigos ülés február f2 én, pénteken. 1889. 5 rint, melyeket én teljesen helyesnek ismerek el, 500,000-et fog tenni. A minister ur is kimondotta egyik felszólalásában, hogy több lesz, mint a mennyi a javaslatban foglaltatik és Pulszky képviselő ur is ilyen irányban nyilatkozott. Tehát, t. ház, mindenesetre meg kellene azt alaposan beszélni, hivatalos adatok is kellenének; azért szükségesnek tartanám azt, hogy ezen szakasz utasíttassák még egyszer vissza a véderő-bizottsághoz, ezen nagyon is fontos kérdés további tanulmányozása végett. (Helyeslés a baloldalon.) Igaz, hogy én is tagja vagyok a véd erőbizottságnak, ott tárgyaltatott ezen szakasz és azon szemrehányást lehetne nekem tennem, hogy miért nem hoztam fel ezen kérdést már akkor a véderő bizottságban. Én megvallom, hogy akkor nem vizsgáltam mélyebben a dolgot, hanem a 172,000 főnyi póttartalékot elfogadtam és csak a tárgyalás folyamán lettem itt e házban e kérdés egész horderejére figyelmeztetve, különösen annak közjogi oldalára és arra, hogy a póttartalék majdnem egy fél millióra fog menni. Azért kérem, méltóztassék következő indítványomat elfogadni : határozza el a ház, hogy a 15-ik §. utasittagsék vissza a véderő-bizottsághoz, azon meghagyással, hogy a póttartalék a hivatalos adatok alapján contingentáltassék és erre vonatkozó jelentését terjessze ismét e ház elé. (Helyeslés balfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház! A miket előttem szólottt. képviselőtársam a póttartalékra vonatkozólag elmondott, olyanok., hogy valóságukról teljes meggyőződéssel birván, azokat az utolsó betűig aláirom és részemről is elfogadom és igen kérem a t. házat, méltóztassék azon egész tárgyilagossággal előadott indítványt elfogadni és a törvényjavaslatot tárgyalás végett a véderő-bizottsághoz visszautasítani. Én is azon nézetben és azon meggyőződésben vagyok és talán mindnyájan ezen párton ülők — hiszen tanúsítottuk mi azon időben, midőn veszélyesnek lett feltüntetve a politikai helyzet s egyhangúlag minden áldozatot megszavaztunk és igy azt hiszem, hogy elvbarátaim nevében is szólhatok — hogy azon pillanatban, melyben veszély mutatkoznék, igenis készek volnánk mi is egyhangúlag megszavazni, hogy ha nem volna elég a póttartalék, hogy az nagyobb mértékben vétessék igénybe. De az alkotmány szempontjából végtelen fontossággal bir az, a mit Bolgár t. képviselőtársam mondott, hogy a póttartalék contingentáltassék és ismerjük azon szám maximumát, a mely igénybe veendő s szóval tiszta bor öntessék a pohárba. T. ház! Ugy ki van fejtve ez a kérdés, hogy bővebben hozzá szólani feleslegesnek tartanám; csak azt jegyzem meg, hogy esetleg jöhetne egy olyan hadügyi kormány, a mely hajlandó volna ezen 10 éven belül az országgyűlés beleegyezése nélkül Isten tudja minő czélokra visszaélni, a mennyiben túlságosan venné igénybe azon póttartalékot ; mert épen ezen póttartalék oly homályba van burkolva s csak beható számítás után, a milyent Horánszky t. képviselőtársam tett, lehet hozzávetőleg kiszámítani — pontosan még igy sem, hogy mennyi lesz idővel ez a szám — mondom, jöhetne olyan hadügyi kormány, a mely kéz alatt, a törvénynek ezen elasticitására támaszkodva, túlságos nagy póttartalékot rendelne a zászlók alá, szóval költség tekintetében is túlságosan fogná megterhelni budgetünket, de a véderőt is súlyosabbá tenné, mint talán szükséges. Noha ismétlem, t. ház, komoly pillanatokban nincs párt, mely a védképesség fokozását megtagadná. Nekem, t. ház, azonkívül, hogy Bolgár t. képviselő ur indítványát pártolom, magamnak is van módosításom ehhez a szakaszhoz. (Halljuk!) A szakasz elején, mindjárt az első bekezdésben, az egyes hadtestek területéről, az azokhoz sorozandó ujonczokról van szó. Tudjuk, hogy a magyar állam területén összesen hat hadtest létezik, vagyis a szorosan vett Magyarország területén öt és Horvát-Slavonországok területén egy, a zágrábi. Az 1867 : XII. törvényczikk, melynek épen tegnap volt alkalmunk Szilágyi Dezső t. barátomtól oly nagy elmeéllel adott, magyarázatát hallani, egyebek közt, mint már többször hivatkoztak rá, a magyar hadseregről ugy beszél, mint a mely a közös alapon alkotott törvények értelmében is fennáll, a mely együtt kezeltetik az osztrák tartományok hadseregével. Tehát a magyar hadsereg kifejezése tagadhatatlanul megvan alaptörvényeinkben. Ezt azért kell itt xíjra hangsúlyoznom, mert a mit én itt e szakasznál kérek, az még kevesebb az 1867-iki alaptörvényekben foglaltaknál; s épen ezért, midőn módosítványomat a t. háznak s különösen a többségnek figyelmébe ajánlom, meg akarom győzni a t, házat arról, hogy kívánságom nagyon is szerény s nemcsak hogy a közös törvények alapján áll, hanem még csekélyebb, mint a mit az 1867 : XII. törvényczikk magában foglal. (Halljuk!) Ha van magyar hadsereg, a mint az 1867-iki alaptörvény szerint van, akkor az természetesen nem állhat egyébből, mint a magyar állam területén kiegészített hadtestekből, ideszámítva természetesen a horvát-slavon hadtestet is, mert horvát honvédség — tudjuk — nincs, hanem van horvát nyelven vezényelt magyar honvédség s itt ismét az 1868 : XLI. törvényczikkre hivatkozom. Hasonlókép állunk— szerintem a sorhaddal is. A törvények értelmében hat magyar hadtest van, de nem bánom, ha csak ötről beszélünk és a hatodikat kiveszszük is. Ha tehát csak a szorosan vett Magyarországból kiállítandó hadtestekről beszélünk is, akkor is azt találom,, (Zaj. Halljuk!) nagyon sajnálom, de nem beszélhetek botrányos