Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

168. országos ülés januíir 23-án, szerdán. 1889. Síi helyzet más volna, ha az állandó béke kilátásaival kecsegtetne, semmi ok sem bírhatna a t eh ereméi esek elvállalására. Megengedem, hogy e pillanatban semmi sincs e helyzetben olyan, mi a háború közvetlen kitörésével fenyegetne bennünket ; pillanatnyi nyomás alatt elhatározásunkban tehát nem állunk. Megengedem azt is, hogy a monarchák békeszeretete és a cabinetek óvatossága szemben a koczkázat és a felelősség azon rettenetes terhével, a melyet a háború előidézése vagy kezdése magában foglal, e pillanatban minden kétségen kivül létezik. Sőt megengedek többet is: megengedem azt, hogy a népek, bár minden é? terheihez védelmi készültség ezéljából hoszáad, békén viselik terheiket s nem hajlandók idegességből vagy hogy egy tűrhetetlen helyzetből meneküljenek, koczkáztatott veszélybe belerohanni. Sőt azt is megengedem, hogy minden év, mely a készültséget emeli, rendesen emeli az óvatosságot és a hidegvérűséget is a biztosság érzetének gyarapodásával. És mégis, t. ház, van-e, ki abban kétkedik, hogy ez állapot csak időrőlidőre meghosszított béke, a tartósság minden biztosítéka nélkül szűkölködő békének állapota ? Hogy cabinetek és monarchák békeszeretete és a népek félelme a koczkáztatástól, meghiúsulhat a bizonytalanság és kiszámíthatlanság két elemétől: az egyik, a mely nyugaton, a másik, a mely a keleti állapotokban rejlik. Az a nagy kérdés, mely nyugaton Európa két legnagyobb nemzetét egymással szembe állította és mely évről-évre mindegyiket eldöntésre taszítja, nem változott az utóbbi időben, keleten pedig, hol érdekeink közvetlenül érintve vannak és pedig első sorban a magyar állam érdekei, azok a forrongó állapotok megnyugvás! pontra még nem találtak. Nem mondom, hogy a keleti érdekek terén az, amit fő érdekünknek ismerünk, hogy t. i. békés és nyugodt szomszédságot biztosítsunk magunknak és távol tartsunk minden átalakulást, mely érdekeinkre, biztosságunkra veszélyes volna: nem mondom, hogy ezt okvetetlenül háborúval kell védenünk. De azt állítom, hogy a bizonytalanság ekét nagy elemével szemben mig más államok aggodalmasan összekeresik erejük végmaradványait s azokat szervezetbe öntik védképességük emelése czéljából, államunk és monarchiánk sem vonhatja ki magát ezen szükség alul. Azon szövetségek, melyekben állunk, egyrészt határozottan arra utalnak bennünket — nem jogilag, de politikailag — hogy mi is erőnket az aránylagosság" törvénye szerint gyarapítsuk. Ezen szövetségek nem ölelik fel magukban minden érdekeinket, Ezek csakis határozott eshetőségekre és határozottan körülirt czélokra szorítkoznak és igy igaz marad ezen korszak legnagyobb hadvezérének azon állítása, hogy szövetségek és, diplomatia mellett, a jelen KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. VIII. KÖTET. | helyzetben minden államnak legfőbb és legigazibb biztosítéka saját erejében rejlik. Ezek a tekintetek, t. ház, engem két következtetésre vezetnek; az egyik abban áll, hogy tiszta tudatában vagyok annak, hogy ezen törvényjavaslatban foglalt gyarapítása véderőnknek, pénzbeli eszközöket vesz el tőlünk, melyekre államunk belső szervezetének kiépítésére és egyéb állami czéljai előmozdítására nagyon, de nagyon is szükségünk volna; készségemet nyilvánítom arra, hogy Magyarország érdekében ezen tehernövekedést elvállalom. Ez az egyik következtetés. A másik, t. ház, az — s talán ez teljesen egyéni felfogás lesz e házban — hogy én ezen időpontot nem tartom alkalmasnak arra, hogy olyan nagyobbmérvtí reformok kezdeményezte ssenek a véderőben, a melyek magukban véve lehetnek helyesek s a melyeknek teljes keresztülvitele végeredményükben erősíthetik s gyarapíthatják a véderő képességét, de a melyeknek megszilárdulása és a hadsereg szervezetébe való bevitele a bizonytalanságnak és ingatagságnak talán évekig tartó állapotait idézheti elő. Azért én, ha komolyan veszem az általam vázolt helyzetet, a mint valóban ugy is veszem — ebben az esetben azt tartom a fődolognak, hogy a hadsereg és véderő védképessége, összefüggése és morális ereje

? ha lehet neveltessék, de semmiesetre se ingattassék a legközelebbi évekre. De, t. ház, nemcsak ránk a nemzet képviselőire ró a helyzet kötelességeket, de ró a kormányra is; és ez abban áll, hogy ha a helyzet arra indít bennünket, hogy az állam védelmi terheinek emelésébe beleegyezzünk, méltán megvárjuk a kormánytól és méltán az általa képviselt másik tényezőjétől a törvényhozásnak, hogy ezzel a törvényjavaslattal ne köttessenek össze oly kérdések, a melyek a monarchiának és államunknak védképességével összeforrva nincsenek (Helyeslés u bal- és szélső baloldalon) és a melyek a legméltóbb aggoI dalmakat még nagyobb fokban felgerjeszti k mint 1 a miként eddig azoknak hangot adtunk és ne kövesse el a maga részéről azt a súlyos hibát, hogy ily kérdések belekeverése áttal az objeetiv és az európai helyzet kívánalmai szerinti megitélését ezen javaslatnak megzavarja, lehetetlenné teszi. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, mondjuk meg egyenesen, még egy másik politikai kötelesség alatt is áll a kormány és ez a politikai kötelesség az, hogy a terheknek gyarapodásával együtt jár a politikai kötelesség keresni, hogy mi képes a közös hadsereg, tehát alkotmányunk értelmében a mi hadseregünk iránt is a nemzetben a sympathiát, a bizalmat, az erkölcsi összetartozási érzést megerősíteni és ebben érteni kell az újabb idők kívánalmait. Nem csak | a fegyverzések és a létszám szaporítása iránt kell 12