Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

90 168. országos ülés január 23-án, szerdán. 1889. érzékkel birni, (Zajos helyes!''*- a bal- és szélső balon) hanem a kincses tőke és erő-tőke iránt is, amelyből a hadsereg is merít, amelyből a hadsereg ereje szintén állani fog; ez pedig áll morális, szellemi, érzelmi tényezőkből is. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha lehet a hadsereget e tekintetben erősíteni, ha lehet a nemzet sympathiáját szorosabban hozzája fűzni, akkor egy talán elavuló, talán szűkkeblű és tán bizalmatlanságot ápoló álláspont helyett, egy egészen elfogadhatónak egészen helyesnek, a hadsereg egységét, szervezetét és az 1867-iki alapot semmi tekintetben nem zavaró, a nemzeti érzést mégis inkább kielégítő reiorm irányában, nem pedig a nemzeti érzést, felfogást nem értő álláspontot elfoglalni. (Zajos hely edés és tetszés bal- és szélső balfelöl.) Nem fejtegetem: mily nagy a terheknek emelése részint az ujoncz-létszám emelése, részint a póttartalék tetemes és nagy megnövekedése által részint azon szolgálatok által, melyek különböző elemeire a hadseregnek rárakatnak nagyobb mértékben és az egyéves önkéntesi intézménynek reformálása által is. És a pénzbeli terhek! (Halljuk/ Halljuk!) Én nem vádolom a pénzügyi bizottságot azzal, hogy nem tudta szabatosan kimutatni, hogy ezen pénzbeli terhek emelkedése mennyit fog kitenni; nem vádolom pedig azért, mert, igaz, lehetett volna jelentésében körülményesebb, egy pontját jelentésének, mely az ujonczlétszám szaporítását érinti, jobban kifejthette volna; de mégis egészben a pénzbeli terhek kiszámításában a bizonytalanság lényeges elemei ki nem irthatok a törvényjavaslatból. És miért? Nemcsak a hadmentességi adó szabatosan ki nem számítható csökkenéséről szólok; nem is a póttartalék szaporítása és fegyvergyakorlatokra behívása által folytonosan növekedő teh erem élésről szólok, hanem a leglényegesebbről a 7,520, vagy nem tudom hány ujoncz szaporításából eredő többletről. A t. honvédelmi minister — én nem kételkedem rajta, hogy a hadügyministernek beleegyezésével, tudtával. sőt mondhatni, megbízásával — kijelentette, hogy a békelétszám ezen ujoncz-szaporulat után sem lesz több, mint a mennyi volt eddig, mondom ezen ujoncz-szaporulat után sem; hogy ennélfogva ezen törvényjavaslat alapján, a mely, mint tudjuk, az ujoncz-létszám szaporítását foglalja magában, a hadseregnek a békelétszámra szolgáló költségei nagyobbak nem lesznek.Ezt oly határozottan ismételte itt. annyira hanysúlyoztaa bizottságban, hogy én — megvallom — döntő súlyt helyeznék rá, ha egy és tán igen lényeges kétely nem zavarna meg. Mert, hogy lehessen azt elérni, hogy évenkint hétezer és néhány száz ujoncz-létszám szaporítás mellett a békelétszám költségei ugyanazok legyenek ? Ezt agy magyarázta meg, hogy aclministrativ rendszabályok által, melyek közt legfontosabb a szabadságolás megfelelő mérve. Már most itt akadtam fel egy dilemma előtt: vagy eddig a hadügyi kormány nem teljesítette azt, a mit megigért, hogy tudniillik a békelétszám költségeit a lehető legszükségesebbre szorítja, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) vagy ha telj e sítette, akkor azt, hogy évenkint 7,400 ujonczlétszámemelés mellett a békelétszám költsége több nem lesz, csak ugy válthatja be, ha a kiképzés és a hadsereg véd képességgé az ő nézete szerint is csökkenést szenved. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egészen elfogadnám a megnyugtatást és el fogom fogadni, ha erre nézve lesz szives felvilágosítani. A mi a törvényjavaslat számos jó oldalát illeti, melyeket szívesen elismerek, például, a mely a honvédség kiegészítésének biztosítására nagyobb és rendesebb ujoncz-jutalékot határoz, ezen felül az egyéves önkénteseknek az eddigivel szemben nagyobb arányát biztosítja a honvédség részére. Hanem ezek beszédem főtárgyát nem képezik, csak egyszerűen és röviden az egyéves Önkéntesi intézmény reformjáról akarok pár sz'it szólani. (Halljuk/Halljuk! a bal- és szélső balon.) Én nem tehetek róla, azon véleményben vagyok, hogy e különben méltán nagy érdeklődést keltő és a miveltebb ifjúságra nagy fontossággal bíró kérdés

; ^de mégis némi túlzott színben tüntettetikfel. Én részemről azt, hogy az egyéves önkéntesek a hadsereg érdekében kétéves szolgálatra szoríttassanak, az esetben, ha a vizsgát |le nem tették az első év után, második évet szolgáljanak, melynek czélja az, hogy mint kilátásba helyezett hátrány az első évnek eredményét sikeresebbé tegye, eléggé igazoltnak nem tartom; (Élénk helyeslés a bal- és szélső balról) nem tartom pedig azért, mert a vizsgaletehetésénekbiztosítására és arra, hogy egyáltalában ezen első év a kiképzésre felhasználható legyen, abban, hogy az eg-ész év a katonai kormányzatnak kizárólag rendelkezésére adatik, elegendő biztosítékot látok és másrészt pedig azért, mert azon hátrány, mely esetleg a második év végéig való szolgálat kötelezettségében áll és a mely nem is arra használtatik, hogy tisztté képeztessenek, ezt én túlságosnak, olyannak tartom, a hol a hadügyi kormányzat kétségkívül egy helyes czél által vezettetve, de az állampolgároknak polgári életét és polgári czéljait túlságos mértékben rendelte alá a katonai czélnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mi a másikat illeti, a magyar nyelv kérdését a tiszti elméleti vizsgáknál — mert gondolom, hogy csak erről van szó — erre nézve röviden megmondom nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Én részemről ebben nem látom — talán nem is állíttatott — a magyar culturai elemnek érvényesíté-