Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

b8 168. országos ülés jan«ár 23án, szerdán. 1889. katonái koldussá tették már az országot!" (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Itt kezdődik ennek a hadseregnek és a vele összekötött német nyelvnek története Magyarországon. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Jött azután Basta, Karaffa és Haynau, kik mind a német nyelvet és a közös hadsereget hozták be és a magyar értelmiségnek kiirtására törekedtek (Ugy van! a szélső baloldalon) kötél, akasztófa, élnémetesítés, elházasítás és elfajzás által. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Oly hadseregnek, mely igy gondolkodott nálunk 3 évszázad óta és oly nyelvnek, mely ily uralmat akart hozzánk becsempészni, közkedveltsége Magyarországon nem lehet. Meglehet, hogy majd valamikor lesz, de akkor itt magyar nemzet és Magyarország nem lesz és a gróf Andrássy Gyulák sem lesznek a ministerek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Gróf Széchényi Aladárt, képviselő úrral — harmadszor is ismétlem — egyetértek abban, hogy az csakugyan állami jogunk durva megsértése, sőt nemzetünk durva meggyalázása a honvédelmi minister és a közös katonai körök részérő], ha ők bármiféle instruetióba a magyar nyelvet csak ugy akarják bevenni, mint egyéb nemzetiségek Mutter-Sprache-ját. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Becsempészték a német vezérnyelvet a nemzet megkérdezése nélkül a Napóleoni háborúk alkalmával. Nagy sérelem volt ez, de nem meggyalázás. Az ötvenes években ráparancsolták a nemzet ifjaira a német nyelvet, ez is nagy sérelem volt, de nem meggyalázás. Hanem midőn egy nemzet törvényhozásától követelik, hogy saját fiainak büntetést szavazzon meg akkor, ha ők az ősi, magyar, nemzeti államnyelvet használják és nem a, németet: ez nemcsak sérelem, hanem oly alávaló meggyalázása a nemzetnek, (Hosszantartó zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl) aminőre a világtörténetben egyetlen egy példát sem mutathat a honvédelmi minister. Eltiporni lehet egy nemzetet, ráparancsolni lehet kényszerhatalommal — mi is éreztük ezt nem egyszer — de hogy egy nemzettel magával szavaztassák meg saját gyalázatát, (Zajos helyeslés balfelöl) saját nyelvének a megtagadását: erre nem talál példát a világtörténelemben. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur január 12-iki beszédében, hogy a monarchia tekintélyének, súlyának fentartása kifelé addig lehető, mig mindenki kivül e monarchián meg van győződve arról, hogy az osztrák-magyar monarchia fennállásának legnagyobb támasza Magyarország. igaza van. Az úgynevezett monarchiának nagy tekintélyt kölcsönöz az, ha azt hiszik róla, hogy ha nem is legmagasabb támasza, de biztos támasza Magyarország. De ha a t. ministerelnök ur azt akarja, akkor akarnia kell azt is, hogy ez a Magyarország Magyarországnak megmaradjon. (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső balon.) Ez az ország pedig addig lesz önálló és addig állhat fenn, mig magyar és szabad lesz. (Élénk helyeslés. ügy van! a szélső balfelöl.) A mint ezen Magyarországot sikerül önöknek semmivé tenni, akár germanisatióval, akár slavisatióval vagy bármivel, ugy ennek szabadsága is tönkre lesz téve és többé a Duna-Tisza partjain önálló ország nem fog állani soha. (Igaz.'j Ugy van! a szélső baloldalon.) De egyre figyelmeztetem a cabinet t. tagjait és ha szavam tovább jutna, figyelmeztetni kívánom a korona tanácsosait és magát a koronát is, hogy addig lesz ez az ország támasza a Habsburgdynastiának, mig Magyarország lesz. (Elénk helyeslés. Igaz! Ugy van! és taps a szélső baloldalon.) Ez a nemzet vérében és pénzében, erkölcsi és anyagi javainak feláldozásában elmegy az elképzelhetetlen végső határig; de elmegy egyedül azért, mert azt a meggyőződést táplálja, hogy Magyarország önállóságát és szabadságát tartja fenn: (Ugy van! a szélső baloldalon) támogatja, a dynastiát, urunkat, királyunkat és annak egész családját, erejének végkimerüléseig, mert az a meggyőződése, hogy szüksége van erre azért, hogy Magyarország önálló és magyar legyen. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a szélső balon.) De ha önöknek sikerül odáig vinni mindenféle mesterkélt eszközökkel, hogy ez a Magyarország megsemmisüljön, akkor ennek a nemzetnek minden okos és nem okos tagjában feltámad a gondolat, hogy hát akkor minek áldozzunk. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Én nem mondhatok egyebet és nem mondhatnék egyebet — ha szavam odáig jutna — királyunk trónja előtt sem, mint a mit Hunyady Jánosezelőtt 450évvel mondott a római pápának — mikor a római pápa belekapkodott az ország jogaiba — irt: „Engedje meg szentséged, hogy ez ország szabadon éljen jogaival és szabadságával, mert szentséged iránti hősége függetlenségével együtt fog elenyészni." (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elfogadom Ugron Gábor képviselőtársam határozati javaslatát. (Zajos éljenzés és helyeslés a szélső balold don.) Madarász József jegyző: Szilágyi Dezső! (Felkiáltások: Kérünk 5 percmyi szünetet!) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: T. ház! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjak. Szilágyi Dezső képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk! (Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, hogy én nem a szokásos bevezetéssel élek akkor, ha azt mondom, hogy az e törvényjavaslatban foglalt terhek elvállalására a főindok a külügyi helyzetben rejlik. Ha a külügyi