Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-168
86 szerezni ezen végtelenül fontos kérdésről egyénileg, azonban oly eset ne lehessen, hogy minden képviselő maga hozzá ne szólhasson a kérdéshez. Minden képviselőnek jogában álljon ez s minden képviselőnek jogában álljon az is, hogy — ha másutt nem, magában az osztályban citálhassa a ministert maga elé s ott kérdezhesse és mondhassa meg: mit jelent ez? mi e rendelkezés czélja? mi ennek az indoka? hogyan akarják a hadi körök? hogyan akarja a nemzet? Most ezt a gyakorlatot nem követjük. Hanem a hadügyi bizottságban hogy folyt ez a tárgyalás? A hadügyi bizottság tagjai ép ugy a kormánypárti többségből álltak, mint a hogy most állanak; hanem a mikor annak a többségnek a meggyőződése valamire nézve megalakult és azt mondta a ministernek: „Minister ur, ezt én nem fogadom el, hanem e helyébe teszem ezt", a minister hiába hivatkozott arra: „de hát akkor le kellene mondanom!" — Sajnáljuk, de mintsem hogy a nemzet mondjon le a maga jogairól, inkább a niinister menjen." (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A többség nem engedelmeskedett. Az akkori ministerelnök gróf Andrássy Gyula ur, azt is mondta többek közt egyszer: „Én megpróbálom ő Felségénél, de hát azt akarjátok, hogy engem kilökjenek a Burgból?" Erre azt mondták a többség tagjai: „Nagyon sajnáljuk, ez fájna nekünk, mert végtelenül tisztelünk, de inkább téged lökjenek ki a Burgból, mint mi lökjük ki a nemzet jogait!" (Élénk tetszés a seélsö baloldalon.) A hadügyi bizottság tagjai nem engedtek. Akkor egyet gondolt a cabinet. Gróf Andrássy Gyula — nem a mostani — felment Bécsbe, panaszt tett: „Nem birok akuruezokkal!* (Derültség a szélső balfelöl. Egy hang: Thaly Kálmán.) Thaly Kálmán is ott volt; nem a bizottságban, hanem a ministeriumban. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: 1868-ban még nem ! Eötvös Károly: Akkor Bécsből abba a hadügyi bizottságija, hogy annak felvilágosítást adjanak, leküldték nekünk Kuhn bárót, a közös hadügy ministert, Benedek dandárparancsnokot — de nem a königgrätzi győzőt (Derültség a szélső baloldalon) — azután Horst alezredest, a ki talán niinister is lett azóta. Thaly Kálmán: Meg is halt! (Egy hang: Grivicicet.) Eötvös Károly: Grivicic-et nem küldték 3e; az akkor már csöndes ember volt. (Derültség a szélső baloldalon.) Leküldték ezt a három előkelő politikust és hadügyi szaktekintélyt, hogy az beszéljen hát gróf Andrássy Gyula által segítve, a hadügyi bizottság tagjaihoz. Azok le jöttek ide és részt vettek a bizottság tanácskozásaiban 1868. Julius 13-án és 14-én egész nap: délelőtt, délután. Banr 23-án. szerdán. 1888. kett is volt, bachanalia is időközben. (Derültség a szélső baloldalon.) De azért a hadügyi bizottság tagjai még sem engedtek. (Tetszés a szélső baloldalon.) Akkor gróf Andrássy Gyula ministerelnök azt mondta ezeknek a collegáinak, Kuhn, Benedek és Horst uraknak: menjenek az urak fel Bécsbe, majd megyek én is. És felment. Julius 14-én. Julius 15-én, 16-án, sőt 17- én is ministeri t ináeskozások tartattak és Andrássy ezt mondta a Felséges urnak! „Felség! Az országgyűlés nem enged. A nemzet megnyugtatására a szükséges módosításokat meg kell tenni. Ä S ő Felsége erre azt mondta: „A fődolog a nemzet megnyugtatása."' (Élénk hosszas éljenzés a szélső baloldalon.) Andrássy—- ez történeti dolog — azzal ment fel Bécsbe, hogy azt mondta a bizottság tagjainak : legyetek készen a legrosszabbra s midőn ő Felségét értesítette a nemzet nyugtalanságáról, aggályairól és a nemzeti jogok szentségéről, visszajött teljes győzelemmel. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) És mik voltak azok a kérdések, melyekről akkor szó volt? (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat 5. § ában a kormány törvénynyé akarta tétetni azt, hogy népfölkelő legyéén Magyarországon 18-ik életé v'étől 40 éves koráig mindenki. Ezt az ország törvényhozása határozottan visszautasította és ennek helyébe tette azt, hogy népfelkelő legyen csak az, a ki önkéntakar népfelkelő lenni, (Tetstés a szélső baloldalon) a mint ez az 1868-iki törvény 5. §-ában benn is van. Ezt pedig, a mit akkor a nemzet visszavetett, időközben a jelenlegi cabinet csakugyan behozta. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Továbbá akarta az akkori kormány és akarták a bécsi katonai körök, hogy a béke idejében való három évi tényleges szolgálat megállapittassék ugyan, de azt az egy elausulát akarták betenni a törvénybe: „ha azonban mégis a kapitány uraknak tetszik a legényt a negyedik szolgálati évben is visszatartani, joguk legyen őt visszatartani", tudnillik, hogy az első tartalékosi évet is fegyver alatt tölthessék s azért a 10. §-ba beletett ék, hogy az első évbeli tartalékos az első tartalékosi év tartamára a hadügyrmnister által visszatartható. A törvényhozás, a hadügyi bizottság többsége azt mondta, hogy a nemzet jogaival ily gyalázatos játékot űzni nem lehet, (Élénk tetszés a szélső baloldalon) hogy a törvényben meg legyen mondva, hogy három év a szolgálati idő, de valósággal mégis négy évi legyen a béke idejében a fegyver alatti szolgálati kötelezettség. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hanem ezeket mind megváltoztatták és azt mondták: igenis, ha a jelentkező szükség parancsolja ső Felsége a király az egész cabinet felelőssége mellett elrendeli, akkor a tartalékosok is behívhatok. Különben azóta ez a 168. orsz&gos tílésjanu,
