Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

lf>8. országos filés január íS-án, szerdán. 18S9. R3 nelemből nem akar tanulni. A nyelvkérdésről — annyit, a mennyit — később akarok beszélni. De most eszembe jut s elmondom azt, hogy a magyar ezredeket a napóleoni háborúkig magyar nyelven vezényelték. A habsburgi seregeknek, ha volt hadi dicsőségük, eddig szerezték s ezóta e hadseregek minden hadjáratot elvesztet!ek. Mióta a magyar ezredeket bekényszerítették a németségbe, mióta a magyar hadcsapatoknak nem adtak magyar tiszteket, mióta a tisztikar és legénység esakavezénynyelven érthetik meg egymást, melyet a magyar ezredekre rátukmáltak: azóta e hadsereg, a képzetlen olasz csapatokat kivéve, akár kül-, akár belháborúban egyetlen hadjáratot soha meg nem nyert. Pedig a katonai erények e hadseregből nem hiányoztak soha, voltak vitézei, hősei; de hiányzott a nemzeti érzés, hiányzott az a magasztos czél, melyért a katona nemcsak halni, de győzni is tudjon. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a magyar csapatokat elszakítják a magyar nemzettől, ma sincs meg az a czél, melyért a katona győzni és halni tudjon. (Ugy van! a szélső hal oldalon.) Mi most e hadsereg? A tiszti nyelv német, a legénységi nyelv mindenféle, á mi csak képzelhető és a mi Magyarország és Austria geographiai határai közt feltalálható; —jelvénye: fekete-sárga, azt mi nem ismerjük; nemzeti jellege semmiféle, nemzeti önérzete nincs, nem is volt, nem is lesz soha ; közös czélt, melyért lelkesülni tudjon nem ismer, de igenis ismeri a hadurat. Én mély hódolattal és hazafias tisztelettel emlékszem meg mindig az ország királyáról, ki nekem uralkodóm: de azt a magyar érzületet akár közlegény, akár tiszt, a ki a hadseregben 1,2,3 évet eltölt, mint Törs t. képviselőtársunk kifejtette, nem lehet a csecsemő-kora óta magába szítt érzelmekkel és fogalmakkal együtt az alatt a pár év alatt megsemmisíteni. Császári királyi hadurat az nem ismer. Mert a katonai reglement és a kurta vas megtanítják ugyan rá, de ő magyarként megy oda s magyarként megy onnan el. Ismeri hazáját, annak világtörténeti czéljait, de k. k. hadurat nem ismer. (Élénk helyeslés a szélső balon) De mikor a helyzetet igy látjuk s azt mondjuk: „királyunkéit és hazánkért mindent, épúgymint ezelőtt 140 vagy 150 évvel, de mi azt akarjuk, hogy hadseregünk a mienk legyen, nemzeti legyen, azért lelkesüljön. a miért mi és ha szenvedni kell is, érezze mindazt, amit mi; és mikor mi erre vonatkozó érveinket kifejtjük itt, nem kiméivé azt az időt, nem kímélve a szót tisztelt elnökünk keserűségére, akkor mivel áll elő a t. honvédelmi minister ur és a túloldal? Érvekkel, a nemzet igazi érzületével és háromszáz éven át ezerszer nyilvánult ezen határozott nézetével szemben, mivel áll elő a t. túloldal ? (Egy hang a szélső baloldalon.- Szavazzunk.) Kern. A t. ministerelnök ur e hó 12-én tartott beI szédében azzal áll elő, hogy ő szentül meg van arról győződve, hogy e törvényjavaslat s a hadszervezet, a melyezen alapszik jó és minden czél! nak, a melyet mi is óhajtunk, megfelel. Én elis| merem, hogy a t. honvédelmi minister ur tett neI hány kísérletet arra nézve, hogy a törvényjavasI lat védelmére egyéb argumentumot is felhozzon, j de én most csak azzal az argumentummal akarok | foglalkozni, melyet a t. ministerelnök ur állított elénk, midőn azt mondja, hogy a törvényjavaslat jóságáról szentül meg van győződve s megjegyzem, hogy a ministerelnök ur ezt az érvet nem csak itt ismételte, de a mint a hírlapokból látom, a szabadelvű párt tanácskozásaiban is ismételve használta. Az egyéni meggyőződés, t. képviselőház, mindig tiszteletre méltó. Akárhányunkkal megtörténhetik az életben, hogy a midőn valamely vitás ! kérdésre nézve valaki azt mondja, hogy az én meggyőződésem szerint ez a dolog igy áll, hogy akkor mi gondolkozóba esünk, hogy talán mégis úgy áll a dolog, a mint azt az illető komoly meggyőződése hangján kijelentette. De, t. képviselőház, a meggyőződésnek is vannak critériumai. (Halljuk! Halljuk!) Én hosszas jogi s részben birói gyakorlatomban is arról győződtem meg, hogy a mi a magánjogi életben a megbízhatóság critériuma szokott lenni, az körülbelül a politikai életben is az ilyen egyéni nyilatkozatok megbízhatóságának critériuma. Hogy a meggyőződés nyomatékosabb legyen, azzal szemben, a kivel szemben használtatik, ez esetben nekünk — mert velünk szemben használtatik — nyugodtaknak kell lenni a tekintetben, hogy az a meggyőződésőszinteségben, önzetlenségben és jó értesültséggel nyilvánul s őszinteségen, önzetlenségen és jól értesültségen alapszik is egyúttal. Hogy az önzetlenség mennyiben van meg, erről a kérdésről nem szólok. Annyi bizonyos, hogy a ministerelnök ur úgy állította fel a kérdést, hogy ha a törvényjavaslat megbukik, akkor bukik ő is és ott hagyja a helyét s ha a törvényjavaslat megszavaztatik, akkor marad ő is továbbra ministerelnök. Politikai és államférfiúi szempontból a kérdésnek ilyetén módon való felállítását kárhoztatni nem lehet, sőt bizonyos tekintetben helyeselni is kell : de annyit mondhatok, hogy ha a hasonlat sántít is egy kissé, de a jogi életben az olyan tanút, a ki ily kérdésben akként nyilatkozik, ily módon és ily körülmények közt, igazi tanúnak nem szokás elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) A jól értesültség kérdésében én a t. ministerelnök ur kijelentésére nem teszek megjegyzést. Elhiszem, bog}

7 ő e törvényjavaslat mellékkörülményeiről jól van értesülve, de a mi az őszinteséget illeti — bocsánatot kérek — a ministerelnök ur meggyőződésében én az őszinteséget fel nem találhatom, legalább úgy, miként, azt őkifejezte. Meg-