Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

78 1*8, orsságos filé* január 2ä-&n, szertan. 18SÖ. önkéntesekre vonatkozólag akarom t megtenni. (Halljuk! Halljuk.'aszélsöbaloldahn.) „Önkéntes !" gyönyörű szó, hogy önként, saját jószántából beállani védeni a hazát, azért meg is halni, mint történt 1848-ban. De a mostani közös hadseregbeli önkéntesek eszembe juttatják a szentmihályi birót, a ki beállított egyszer Szabolcsmegye vicispánjához és azt mondta : „Tekintetes alispán ur! Önkénteseket hoztam". „Hol vannak?" Oda vannak lánczolva a szekérhez, hogy meg ne szökhessenek. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Akárhogy csűrjük, csavarjuk a dolgot, ezek a mi önkénteseink ugy vannak a közös hadsereggel körülhelől, mint a szentmihályi fiuk voltak a Kallóba való menetellel. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha e törvényjavaslatban az követeltetnék, hogy 5 évig megengedtetik az önkénteseknek, a kik németül nem tudnak, magyarul letenni a tiszti-vizsgát, azt még méltányosnak tartanám és csak 5 év múlva követelnék tőle azt, a mit ma követelnek. Mert már akkor tudhatná az ifjúság, hogy milyen sorsnak néz jövőre elibe és készülhetne, hogy legalább elsajátítsa a német nyelvet annyira, a mennyire szüksége van reá. De igy olyanokat büntetünk, a kiknek fogalmuk sem volt arról, hogy lehet egyszer Magyarországnak olyan ministere, a ki ilyen javaslatot fog a ház elé terjeszteni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Es arról sem lehetett fogalmuk, hogy lehessen a magyar parlamentnek a saját fajáról annyira megfeledkező többsége, hogy egy ilyen törvényjavaslatot megszavazzon. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát büntetjük azokat, a kik nem védelmezhetik magokat és nem hibásak, mert sem nem választók, sem törvényhozók. T. ház! Az előttem szólott szónokok közül egy — ha nem csalódom, azt hiszem. Ivánka t. képviselő ur, azt állította, hogy ha a közös hadseregből valamelyik tisztet magyar ezredhez tesznek át, annak a tisztnek két esztendő alatt kötelessége megtanulni a magyar nyelvet. Hát van ebben igazság ? Annak a tisztnek, a kinek már a katonai tudományok legcsekélyebb elméleti részeivel is meg kellett ismerkedni addig, mig hadnagy lett és a kinek szabad ideje is több van, mint annak az önkéntesnek, a ki a kezdet nehézségeivel küzd, uraim, a magyar nyelv megtanulására két esztendő kell? annak a szegény önkéntesnek, kinek a helyzet nehézségeivel most kell megküzdenie, annak adnak egy évet és gróf Tisza Lajos még ezt is sokalja? Ebből mást nem tudok következtetni, mint azt, hogy roppant gyenge észjárású tisztek lehetnek abban a közös hadseregben. (Derültség a szélső baloldalon.) Tán a mi önkénteseinktől várják most azt, a mi náluk eddig hiányzott, az észt. (Derültség a szélső baloldalon.) Mert, •t. ház, ha magyarul tehetné az az önkéntes a tiszti vizsgát, abban a jelen körülmények közt talán bele lehetne nyugodni ugy is, ha büntetésből még egy fél évet kellene is szolgálniok. De ki lehetne mondani, hogy abban az esetben, ha egy önkéntes magyarul se teszi le a tiszti vizsgát, akkor még egy fél évet szolgál büntetésből, ha már egyáltalán büntetni kell, de csak azzal a kikötéssel, hogy a mint joga van neki már idehaza megválasztani azt az ezredet, a melyben a szolgálatot teljesíteni akarja, szintúgy legyen joga ahhoz is, hogy az előtt a vizsgáló-bizottság előtt tegye le a tiszti vizsgát, a melyik előtt neki tetszik, a melyet ő már másoktól méltányos, humánus bánásmódjáról dicsérni hallott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Azt már hallottam, hogy a közös hadseregnek nagy szüksége van tisztekre s hogy ezt a hiányt az önkéntesekből akarják pótolni. De hogy ha németül kívánják tőlök a tiszti vizsgát és a felét megbuktatják, én nem értem, miképen lesz akkor ezen a hiányon segítve?(Derültség a szélső balon.) Én sokkal helyesebbnek és méltánysabbnak tartanám, ha a gyengébb önkénteseket már az év közepén vagy elején altiszteknek nevelvék. Lehetne belőlük jó altiszteket nevelni, hisz tulaj donkép az a hadnagy ép ugy egy szakaszt vezet, mint az altiszt és a háborúnak vagy csatának kimenetelére ép annyi befolyása van az altisztnek, mint a hadnagynak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Sőt többet mondok: (Halljuk!) én azt állítom, a ki szintén szolgáltam abban a czifra hadseregben, (Derültség a szélső baloldalon) hogy egy jó führer vagy őrmester sokkal többet ér, mint egy rossz hadnagy. (Élénk derültség és tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) És lehetne, t. ház, az önkéntesek javából rossz hadnagyokat nevelni, a gyengéjéből pedig jó altiszteket. (De rültség a szélső baloldalon.) S a mi hadseregünknek, t. ház, én a magam felfogása szerint két hibáját látom. Egyik az, hogy kellő műveltségű altisztjeink egyáltalán nincsenek; és ezen, a mint mondottam, lehetne segíteni valahogy, a másik, az, hogy hibázik nála egy genialis generális. (Élénk tetszés a ssélsőbalol dalon.) De már ezen a bajon. t. ház, az önkéntesekkel, ha mindegyikben egy-egy I. Napóleon lakik is, még akkor sem segítünk; mert én 22 év alatt ezekből az önkéntesekből egy kapitányt sem láttam soha. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Eszembe jut nekem, t. ház, mikor igy a generálisokról beszélek, a mi egyszer egy adóhivatalnál történt. (Halljuk! Halljuk!) Egy fiatal ember bemegy az adóhivatalba és azt mondja: „Én Genie-t keresem." Azt mondja rá egy vén adópénztárnok: „uram, én 32 esztendeje vagyok ebben az adóhivatalban, de még köztünk genie egy sem volt. (Élénk derültség.) Hát én nem merném a t. honvédelmi minister urat megkérdezni