Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

1Ő8. országos ölés jani mert körülbelül ilyen választ kaphatnék ő tőle is. (Élénk derültség a bal- és a szélső haloldalon.) No de van nekem azért mégis egy vigasztalásom, nevezetesen az, hogy NémeTörszággal szövetségben vagyunk (Halljuk! Halljuk!) és igy, ha baj lesz, (Derültség) NémeTörszág— reménylem — a saját érdekében léküld nekünk ide egy gárda hadnagyot és igy valahogy esak győzni fogunk. (Derültség a bal- és szélső baloldalon ) A mi pedig, t. ház, az országgyűlési aranyifjúságot illeti, (Halljuk! Halljuk!) ezeket a vitéz hadnagyokat — értem alatta a két grófot és a harmadikat, a ki, ha igy viseli magát, talán nemsokára szintén az lehet (Zajos derültség a szélső baloldalon) — azt a hatást teszik rám, hogy ma ott vagyunk, hogy a csirke többet tud, mint a tyúk. (Derültség.) De megengednek nekem, én a két elsővel nem foglalkozom, hanem kiveszem közülük a harmadikat, Tisza István urat. (Halljuk!) Tisza István képviselő ur akkor, midőn a szomszéd párt vezére azon gyönyörű beszédet tartotta, melynek hatása alatt önök mind össze voltak töpörödve azok előtt az igazságok előtt, melyeket hallottak, (Hosszantartó zajos derültség. Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) a mikor, ha szavazásra kerül a dolog, nem hiszem ugyan, hogy szavaztak volna a javaslat ellen, de hogy megszöktek volna, az már bizonyos. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Akkor, midőn régi magyar szokás szerint egy ilyen győzelemnél mi megittuk az áldomást és — nem szegy eltük magunkat — nyíltan, erre azt mondja, hogy ez bachaiialia! És ugyanaz az ember mondja azt, kinek az atyja ministertársaival 12 esztendő óta tart itt orgiákat a nemzet jogai felett. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső haloldalon.) Annak én esak azt ajánlom, hogy az olyan ember ne játszék a tűzzel, a kinek magának is szalmás házfedele van. (Ügy van! a szélső baloldalon.) És én, t. ház, azt hittem, hogy azok az elvek, a melyeket Tisza István képviselő ur kifejtett, a földben vannak azóta, a mióta a nagyatyját eltemették. De ez, ugy látszik, családi betegség; a ministerelnök ur igyekezett ugyan belőle kimászni, (Derültség) de ez a betegség, ugy látszik, nála recidivált. ('Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) A másik két uri emberrel, (Derültség) képviselőtársaimmal ugy vagyok, (Halfyik! Halljuk!) mint azzal a gyümölcscsel, mely árnyékban nő, kevés meleget kapott, még kevesebb világosságot; eljött ugyan az ideje, érettnek kellene lennie, szotyogós is, de ehetetlen. (Hosszantartó zajos derültség. Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És most, t. ház, kénytelen vagyok oly képviselőtársammal foglalkozni, a ki mindenütt van, csak Magyarországon nincsen : Aabóth János urat értem alatta. (Derültség.) Nem akarok reflectálni arra, a mit beszédében mondott, hogy ha őt az ő r m An, szerdán. 1889. 79 egyszerű választója meginterpellálná, ő milyen egyszerű választ adna rá, hanem én csak beszédének azon részével foglalkozom, mely mi ránk vonatkozik. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondja (olvassa): „Vigyázzon különösen a t. szélsőbal, mely erejét és büszkeségét abban találja, hogy egy nagy történelmi párt utódjának tekinti magát, vigyázzon, hogy ne mondassék róla, hogy igenis, ugyanazon nagy történelmi párt utódja, mely a nemzetet Mohács felé vitte." Azt hiszem, nem fognak azzal vádolni, hogy valami nagyon szabadelvű szellemben irt magyar történeti munkát választottam. Kiválasztottam azt a munkát, melyet a cultusminister ur hagyott helyben s igy azt hiszem, eléggé loyalisan készített munkának fogják elismerni; irta pedig Sebesta Károly. Ez azt mondja: „Nem a mohácsi vereség, melynél sokkal nagyobbakat is szenvedett a nemzet, okozta állami életünk bukását, hanem a közerkölcsök ama mély megromlása, mely a nemzeti erő helyreállítását sok időre lehetetlenné tette/ (Tetszés a széhő baloldalon.) Már most azt kérdem Asbót képviselő úrtól, nem látja-e Magyarországban már a közerkölcsöket megromolva, nem látja-e, hogy a nemzet teljesen közönyössé van téve, ép ugy, mint Mohács előtt volt? És nem azok voltak-e hibásak a mohácsi csatáért is, kik a hatalmat kezükben tartották? (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Tehát Asbóth képviselő ur ne minket figyelmeztessen, hanem önmagát és t. pártját, hogy közönyössé ne tegyék ilyen javaslatokkal a nemzetet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Van parlamentünknek egy sajátságos állapota. Sokszor tapasztaljuk, hogy ha a kormány még újabb áldozatokat követel a nemzettől, már hetekkel előtte olvassa az ember az újságban, hogy a kormánypártnak egyes tekintélyes tagjai a bizottságokban ép oly gyönyörűen beszélnek ellene, épen olyan szempontokból, mint mi szoktunk itt a parlamentben; mikor pedig ide kerül a javaslat, akkor azon urak az elsők, a kik itt melegen ajánlják és még melegebben megszavazzák. Megvallom, hogy a mit Hegedűs képviselő ur sokszor csinál ott a bizottságokban, arról már előre tudom, hogy komédia. (Tetszés a szélső baloldalon.) Hanem a legutolsó napokban a túloldalnak elitejéhez tartozó tagja, Horváth Gyula képviselő ur csinálta ugyanazt. Megvallom, nem hittem egész az utolsó perczig és még ma sem vagyok bizonyos benne, vájjon mi lesz e roppant nagy hazafiságnak, függetlenségnek, a mit ott nyilvánított, a vége. Hanem, ha csakugyan megmarad mereven álláspontja mellett, melyet már csakugyan példaképen, mustrának az országban magam is szeretnék mutogatni, akkor a t. képviselő ur körülbelől abban a helyzetben lesz, a mi történt a Dagobert király fegyvernökével. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Evvel a királyival történt az, hogy egyszer elment vad-