Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

1(18. országos ülés január 28-án, szerdán. 1880. 77 tea jogának garantiáját látjuk formulázva. (Ugy tan! a szélső baloldalon.) De a t. ministerelnök ur igyekszik bennünket megnyugtatni, fogadjuk-e a 14. §. szövegét, mert ü kijelenti, hogy ez nem akar egyebet, mint a mit az eddigi törvény foglalt magában s nem ad föl semminemű garantiát. Kész reá, hogy ezt a kijelentését jegyzőkönyvbe is vegyük s biztosít, hogy ennek érvénye lesz, mert ily nyilatkozatot alkotmányos és felelős minister nem tehet a nélkül, hogy tudná miszerint ezt a korona is igy értelmezi. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha igy áll a dolog s hiszem hogy igy áll, ha a korona is fönn akarja tartani az eddigi törvényt, a parlament is fönn akarja tartani: mi akadályozhatja hát, hogy az igy egyező királyi és országgyűlési akarat jegyzőkönyv helyett törvénykönyvbe iktattassák, illetőleg bennehagyassék? Hisz ugy tanították nekünk, igy hirdetjük magunk, hogy e két tényező egyező akaratából törvény lesz, nem protocollaris notitia. Vagy azt akarják tán doeumentálni, hogy egy alkotmányos garanfiának a törvénykönj^vből kitörlése a képviselőház akaratából történt? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Záradékul csak még egyet kívánok megjegyezni, aztán befejezem hosszúra nyúlt előadásomat. (Hulljuk! Halljuk!) Itt fekszik előttünk,t. ház, egy törvényjavaslat, emanatiója annak a hagyományos szellemnek, mely ugyanakkor hirdeti az állam egy szervének merev változhatatlanságát, a változott viszonyokhoz való simulhatásának lehetetlenségét, a mikor negyedfél évszázados tapasztalat után is azt hiszi, hogy magokat az államokat s az azokat betöltő nemzeteket lényegökből, jelleanökből, egész természeti mivoltukból kiforgatni, kivetkőztetni s másra, mint a mik, átgyúrni könnyű dolog. Egy szerv, egy orgánum, egy institutió át nem idomítható s nem alkalmazható ama népekhez és nemzetekhez, melyeknek szolgálni van hivatva, ellenben elvárható, hogy a nemzetek alkalmazkodjanak ama institutió idegen természetéhez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez fejtetőre állított okoskodás, hiú és veszedelmes kísérlet, mely nehéz megpróbáltatásoknak volt már kútfeje népek és koronák részére egyaránt s én egy ily kísérlethez e javaslat elfogadása által segédkezet nyújtani nem akarok, hanem pártolom az Ugron Gábor t. barátom által beterjesztett határozati javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Uray Imre: T. ház! (Halljulc! Halljuk!) Azon szó- és eszmehareznak, a melyet a véderőtörvényjavaslat tárgyában önökkel szemben 12 napja folytatunk, daczára annak, hogy szót is keveset, de eszmét ezen idő alatt az önök részéről igen keveset hallottunk, (Igaz/ Ügy van! a szélső baloldalon) mégis előre biztosak voltunk abban, hogy az önök részére fog a győzelem eldőlni. Es mi, a kik utolsóknak maradtunk, nem a győzelem reményében szállunk Síkra, hanem azért, hogy lássa a nemzet, hogy egy ily fontos kérdésben az ellenzék utolsó erejét is latba veti, hogy midőn ezen törvényjavaslat áldozatul hozza a nemzet virágát, az ifjúságot, (Helyeslés a szélső baloldalon) ha nem sikerül is önöket ebben megakadályozni, de legalább ezt a törvényjavaslatot pár napra is visszatartóztatjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es én, a ki mindig független Magyarországra és azzal elválaszthatlan önálló hadseregre törekedtem, sohsem hittem, hogy bekövetkezhetik az az idő, mikor az 1867-ben hozott törvényeket kell védelmeznem. Mert, t. ház, (Halljuk!) az 1867-ben történt kiegyezés alkalmával hozott e tárgyra vonatkozó törvényczikk, — a mely ugyan messze áll azon óhajoktól, melyeket mi táplálunk — mégis közelebb áll ahhoz, a mi a nemzet ideálját képezi és jobban lehetne belőle fejleszteni az önálló magyar hadsereget, mint ebből a javaslatból, a mi itt előttünk fekszik, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És meg vagyok győződve, ha Deák Feiencz élne és látná azt, hogy azon törvényeket, melyeket ő a túloldal legnagyobb részével létesített s a melyeket azért létesített, mert reményiette, hogy azokat az intézményeinket később fejleszteni lehet. Es hogyan tisztelik önök ezen intézményeket, azon idő alatt, mióta itt kormányoznak, hová juttatták, hová nyomorították: ismétlem, meg vagyok győződve, ha élne, ép ugy szembe állana önökkel, mint állunk mi. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! A javaslatnak azon részei ellen, a mi nem csak mi bennünk, de a mi iránt a túloldalnak is aggodalmai vannak, de ők ezen aggodalmat elfojtják, mert bennük nagyobb a ministerelnök iránti szeretet, mint a nemzet jogaihoz való ragaszkodás. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) De azért határozottan mondhatom, hogy ha titkosan szavaznánk, a t. ház legnagyobb része ellene szavazna e javaslatnak, (Ügy van ugy! a szélső baloldalon. Egy hang balról: Ellene szavaznának!) Es azt is tapasztaltam, mert ezen hosszú idő alatt e törvényjavaslat minden része minden oldalról annyira meg volt világítva, hogy én azt újabb világításba alig helyezhetem. De látom és azt a tapasztalatot tettem, hogy a túloldal szónokai, mikor e kérdésbe bele mentek, minél messzebb mentek abba bele, annál mélyebbre sülyedtek ; és minél jobban igyekeztek belőle kigázolni, a nemzet előtt annál jobban bekenték magokat. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Én, t. ház, szerény észrevételeimet csak az