Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

167. országos ülés január 22-én, kedden. 1889. 65 £zót, mint a magyart. (Ügy van! ügy van! a-szélső baloldalon.) A magyar nép egyszerű józan logikája máimegoldottá ezt a kérdést, mikor az alföldi rónákon azt dalolja: „Mondja meg csak magyarul, hogy mit akar, meg is érti, meg is teszi a magyar." (Tetszés a szélső baloldalon.) Micsoda méltányosság lehet abban, hogy a sok ezernyi magyar ifjúsággal a tartalékos tiszti ideiglenes kötelessége miatt megkövetelik a német nyelv tanulását, nem pedig megfordítva a magyar nyelvet attól a néhány tiszttől, a kik állandóan a vizsgára küldetnek ki; (ügy van! a szélső baloldalon) hiszen nem a nemzet van a vizsgáló-bizottságért, hanem a vizsgálóbizottság a nemzetért, (ügy van! a szélső baloldalon.) Milyen nehéz dolgot követel ez a magyar ifjúságtól, bizonyítja az, hogy középiskoláink közül kizárólag magyar tannyelvű volt 123, német csak 7. Magában Austriában is a középiskolák 40%-ában nem német a tannyelv. Magyar anyanyelvű volt középiskoláinkban 27,886 tanuló, vagyis 71%, német anyanyelvű csak 6.312, tehát csak 16%. A magyar tannyelvű iskolákba járt 36,132, német tannyelvűbe csak 1,635 tanuló. Csakis magyarul beszélt 16,660, csakis németül 468 tanuló. A más nyelvű tanulók közül, minden ezerből csak 22 nem tud magyarul és mégis erre az óriási magyar tömegre kell a piczi német csapatnyelvet rákényszeríteni'?! Kinek lesz ez előnye a tiszti állások betöltésénél? A német fajnak és ezzel a német nyelv tudása miatt a zsidóságnak, kik a felsőbb tanintézetek ifjainak mártöbb mint harmadát képezik. És ha a német nyelvet a tiszti vizsgáknál csakugyan komolyan veszik, egy pár esztendő alatt megérheti a honvédelmi minister ur, hogy majd például az erdélyi szászok avzsidó tisztekkel együtt fogják vitézi bátorsággal a magyar hadsereg hivatalos nyelvén dalolni: Lieb Vaterland kannst ruhig sein. A nyelv ügye azonban nemcsak katonai kérdés, hanem annál sokkal főbb nemzeti létünk kérdése. A közoktatásügyi minister ur eljárása igazolásául azt hozza fel, hogy csak a törvényt akarta komolyan végrehajtani. De nem gyanus-e az, hogy a magyar közoktatásügyi minister nem talál sok tenni valói közt sürgősebbet, mint azt, hogy a német nyelvet taníttassa s nem jut eszébe az, hogy van egy másik régibb s ennél sokkal fontosabb törvény, mely azt követeli, hogy a népiskolában minden gyermek tanuljon meg magyarul s] ez iránt ő, a magyar minister, már nem tartja szükségesnek intézkedni. Azt is állítja, hogy jobb magyar lesz a magyar, ha tud németül. Mi pedig azt tanultuk a történelemből s nem is régi idők történelméből, hogy (Halljuk! Halljuk!) az a magyar aristocratia megtanult németül, de bezzeg elfelejtett magyarul és abban az időszakban igaza volt a költőnek, KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. VHI. KÖTET. mert az megérezte, hogy a nyelv pusztulásával a nemzet egész erkölcse és egész jelleme pusztul, midőn azt mondta: „Romlásnak indult hajdan erős magyar"; és oly jól jellemezte a kort s ez ráillik minden olyan korra, a melyben a nyelvet kevésbe akarják venni, hogy „Eldődeinknek bajnoki köntösét s nyelvét megunván, rút idegent cserélt, a nemzet őrlelkét tapodja, gyermeki báb puha szive tárgya." A nemzetet a történet tanúsága szerint csak a maga nyelvén lehet művelni, idegen nyelvet tanulni s tudni szép, szükséges, de idegen nyelvnek alapos elsajátítását általános kötelességgé tenni nem lehet. Mikor Mezzofantit csodálkozva kérdezték, hogyan tudott 45 nyelvet megtanulni, ő könnyen mondhatta, hogy csak az első 20—25 nyelvet megtanulni nehéz egy kicsit, a többi már könnyen megy. De hány ifjú van, a kinek vagy tehetsége, vagy alkalma, vagy kenyérkeresete miatt nincs ideje idegen nyelvet elsajátítani s méltányos, igazságos, szabad-e ezért Magyarországon, a magyar államnak magyar ifjait büntetni s mellőzéssel sújtani azért, mert csak magyarul tudnak ? A közműveltség előmozdítása szerintem csak Urü>v s nem ok a német nyelv erőltetésére. A ki nem szereti nemzete nyelvét, nem szereti az nemzetét sem, (Igaz! ügy van! a szélső balfelől) az nem élő tagja nemzetének, hanem az olyan, mint a fán a száraz ág, haszontalan is, dísztelen is, le kell törni, félre kell dobni. (Helyeslés a szélső balfelől.) És ha semmi érv, sem az ellenzék, sem a kormánypárt részéről, sem a közvélemény feljajdulása nem ejti gondolkodóba a kormányt, ha épen nem törődik avval, hogy itthon senkinek sem tetszik eljárása: van egy biztos mód, a melyből megláthatja, hogy mily veszélyesen tévedett: nézze meg, hogy mennyire tetszik rendelete Bécsben s attól méltán megdöbbenhet. A t. honvédelmi minister ur azt mondotta, hogy hiszen a ki megtanul törökül, azért még nem lesz török. Ez igaz, de eltekintve attól, hogy még igazabb az, hogy csak bizonyosabban nem lesz török, a ki nem tanul meg törökül: mindig nagy koczkázat egy kis nemzetnek értelmiségére, tehát a vezető elemre rákényszeríteni egy szomszéd nagy nemzet nyelvének alapos tanulását. Hiszen a szomszéd németség száma, gazdagsága. ipara, műveltsége s politikai befolyásának egész erejével ostromolja századok óta a magyarságnak e kicsiny várát és itt benn e várban német a kereskedés, német a hírlapok nagy része, német a városok irányadó népe, német a főváros, német az aristocratia, német az udvar és német a műveltség, hogyan védelmezhetné meg magát a magyar nyelv, a magj^ar irodalom, ily erős támadások ellen ? A hariuinezas években, mikor arról volt szó hogy a törvények latin helyett magyarul