Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

g4 -. 1«T. orss5ág#f ülés janii a népiskolákban már képzett legénységet a maga igazán szükséges tudnivalóira megtanítani nem lehet, ott nem a tanulás rossz, hanem a tanítás. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Hogy a katonai szakértelem a két évet nem tartja elengedőnek, azt egészen természetesnek találom. Azért szakértelem, hogy elfogult legyen a maga dolgaiban. Hiszen ugyanezen szakértelem nevében követelték azelőtt az élethossziglani szolgálatot a szegény besorozott legénytől, ugyanezen szakértelem nevében ijedtek meg a fegyelem felbomlása miatt a múlt időkben, mikor egy rendelet azt követelte, hogy a tisztelgés'fogásait le kell szállítani s legyen elég csak 54 fogás a tisztelgéshez, azért a világ csak nem esett ki sarkaiból. Ha a honvédséget sokkal rövidebb idő alatt, sokkal kevesebb költséggel kellőképen meg lehet tanítani tudnivalójára, igazán nem látom be, hogy mért ne lehetne ép úgy betanítani a közös hadsereget is ? De meg is lehet tanítani. Hiszen maga a t. honvédelmi minister ur mondja, hogy a póttartalék kiképzésénél újabb költséget nem kér; elég lesz neki erre az, a mit a három évnél korábban szabadságolt katonáknál megtakarít. Kérdem tehát, mért nem takarította ezt meg eddig, ha most már meg lehet takarítani. Hiszen régen kiadott jelszó a mostani kormánynál, hogy takarékoskodjunk. P. o. a közművelődés már nem csak böjtöl, hanem valósággal koplal és a honvédségnél mégis csak akkor tudnak megtakarítást eszközölni, a mikor megint más harezi czéíokra szükséges ? Ha csak az igazán szükségesre tanítanák a legénységet, még pedig azon a nyelven, a melyen megérti, tehát Magyarországon a magyar nyelven és ha megtanulja tudnivalóját, haza bocsátaná k: erős meggyőződésem az, hogy két év untig elegendő. De ezen két év alatt is joggal megkívánhatjuk, megkövetelhetjük a tiszti kartól, hogy a legénységgel emberségesen bánjék. (Helyeslés. Ugy van! a szélső haloldalon.) Legyen szigorú, de igazságos; legyen kemény, de ne durva, kegyetlen, (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) vegye igénybe a legénység erejét, de ne tegye tönkre egészségét. Nagy bajnak kell ott lenni, bánásmódban, élelmezésben, mikor úgy a hadseregnél, hol a népek szine-java szolgál, még pedig abban a korban, melyben a legegészségesebb, a legerősebb és a legtöbbet eltűr, minden ezer katonára 41 beteg esik, holott a polgári népességnél, bele számítva az öregeket, nőket és gyermekeket, minden ezerre csak 14 esik. Jó volna tehát a tisztikarnak el nem felejteni, hogy ember a katona is, még ha közlegény is. (Ugy van! a szélső balon.) A hadköteles kort ez a törvényjavaslat egy évvel megint hátrább tolja abból a czélból, a mint bevallja, hogy erősebb legénységet kapjon; mert a mostani hadköteles korban satnyának találja az ifjúságot. ... ; 22-én, k*«deit.lSS9. Éz a baj tényleg megvan; de e bajnak okát ezzel az intézkedéssel nem fogják megszüntetni. Zárassa be a kormány a maszlagos pálinka bódét, tiltsa meg az egészségrontó mttborok árulását, azután akadályozza meg az ártalmas élelmi pótszerek árulását, akadályozza meg az erkölcstelen mulatóhelyeken a kicsapongást, korlátozza a vadházasságokat, utasítsa hivatalnokait a nők és gyermekek munkájára vonatkozó törvények komoly végrehajtására, azután adjon becsületes munkára alkalmat az iparos népnek, földmívesnek a hazai vállalatoknál, katonai szállításoknál, irányozza a felföldi nép vándorlását az alföldre és legyen gondja arra, hogy a katona ne megtörve, betegség csirájával térjen haza: akkor s csakis akkor fogja a nép fotytonos satnyulását feltartóztatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az egy év megint hátrább fogja tolni az ifjúság házasodhatását; ez pedig nemcsak családi, erkölcsi, hanem közgazdasági szempontból is igen nagy bajoknak lesz a forrása. A feleség a szegény embernél kenyérkereső társ,ápoló,cseléd, a ki nélkül az a kis háztartás el nem lehet. Nem is oly nagyon régen az a szegény földmíves-ifju 18—19 éves korában megházasodhatott, családot alapított, becsületes, munkás életet folytathatott. Most 25—26 éves korában juthat csak hozzá. Ennek természetes következménye az lesz, hogy megint nagy számmal fognak szaporodni a vadházasságok, a törvénytelen származású gyermekek, a mi erkölcsi, családi, vagyonjogi szempontból megint nagy bajokat okoz; fel lesz dúlva a családi élet szentélye és ez által a nép körében a legmélyebb rétegekben el fogja hinteni a szétbomlás magvát. Lehet-e csudálkozni, t. ház, ily körülmények közt, ha napról-napra jobban terjed a socialismus? mikor mindenki érzi és látja, hogy társadalmi viszonyaink betegek, rosszak, tarthatatlanok?! Hisz mintha csak korbácscsal kergetnék a szegény népet az erkölcstelenség, nyomor, socialismus karjai közé. Az önkéntesi intézményre nézve egyszerű alattvalói észszel szintén azt lehet mondani, hogy ha szüksége van a hadseregnek tisztekre, tehát ki kell tanítani az önkénteseket tisztekké, természetesen a legczélszerubb módon. Egyedül ezélszerű módon azonban oly nyelven lehet tanitani, melyet a tanuló ért, tehát Magyarországban magyar nyelven. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Erre azt mondják, hogy a hadsereg nyelvegysége miatt nem lehet. De hiszen a nyelv egysége most sincs meg, más nyelven vezénylik a sorhadakat, más nyelven a magyar honvédséget és máson a horvát honvédséget. Azt mondják, hogy egy félreértett vezényszó esetleg ezrek életébe kerülhet. Igaz, de azt csak nem lehet tagadni, hogy könnyeben érti félre a magyar ifjú a német