Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-167
167. országos ülés január 22-én, kedden. 1889. 55 megmentésére a veszedelemben, előkészítésére a békében, részünkről, kik itt ülünk, a függetlenségi és 48-as párt alapelvein megválasztott képviselők részéről, soha sem tagadtatott meg semmi és nem fog ezentúl sem megtagadtatni semmi. (Ugy van. 1 a szélső halon.) De miként ezt kinyilatkoztatom, nem kell hozzá tennem, tudják önök mindnyájan, nekünk épen hazánknak és nemzetünknek meggyőződésünk szerinti kötelességszerű fentartása nem attól függ, hogy e törvényjavaslat fogadtassák el, nem attól függ, hogy az 1867-ben megalkotott és nemzeti intézményeivel, szokásaival, sőt szellemével is ellenkező közösügyes kiegyezés ne csak tovább fejlesztessék, de megerősíttessék: hanem függ attól, hogy visszatérve történelmünk útmutatásához és szokásainak jelleméhez, mint törvényhozó testület, visszakövetelje először az ország állami önállóságának helyreállítását, tehát miként a rómaiak mondták ; „denique Carthaginem delendam esse censeo", követelje a 67-iki kiegyezés eltörlését s követelje egyúttal hazánk állami önállóságának és függetlenségének egyik biztos támaszát, az önálló magyar hadsereg felállítását. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A magyar hadsereget a jelen alkotmány keretében a király vezérlete alatt, a magyar alkotmányra felesküdött magyar nemzeti tisztek vezérlete mellett való magyar hadsereget. Ez az, a mire nékem újabb indokokat felhozni azok után, miket e részben t. barátaim már előhoztak, felesleges. Nem is azért szólaltam fel, hogy a szerecseneket fehérre mossam, mert tudom, hogy ahhoz tehetségem nincsen. De a tanácskozás folyama alatt hozattak fel némely oly kifejezések, melyekre lehetetlen, hogy észrevételt ne tegyek. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, kötelességemnek tartom még kijelenteni, hogy magában a tanácskozások folyamában is néhány feltűnő jelenséget is tapasztaltam. (Halljak!) Jelesen a t. ház kiadta a törvényjavaslatot megbirálás végett, katonai szempontból a véderő-, pénzügyiből a pénzügyi- és jogügyi szempontból az igazságügyi bizottságnak. S azt tapasztaltuk, t. ház, hogy a véderő-bizottság előadója elmondja a véderő-bizottság véleményét, sőt azt meg is védelmezi és megokolja; a pénzügyi bizottság előadója, miután t, barátaink részéről megtámadtatott az, hogy a pénzügyi bizottság nem járt el kellő gonddal kiküldetésében, midőn megkérdeztetett, hogy mennyibe fog kerülni e törvényjavaslat és mennyi teher fog általa az országra hárulni, végre előáll s bevallja az összes terheknek egy harmadát. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A harmadik bizottság pedig, az igazságügyi bizottság. Fájdalommal kell felemlítenem — mert jelen voltam azon tanácskozásnál — azért, mert ha lelkiismeretes meggyőződést követ, lehetetlen lett volna ki nem mondani e javaslatra, hogy itt alkotmányos jogsérelem van, van nevezetes visszalépés még az 1867. és 1868-iki törvényektől is, de azon sajnálatos érvvel; azon ürügygyei, hogy hiszen a véderő-bizottság már határozott e kérdésben, véleményt adott — az alkotmányjogi kérdéseket a véderő bizottság véleményére bizva — saját véleményét elhallgatta. Sajnálattal kell azon jogügyi bizottságról e véleményemet kijelentenem, melyben a kormánypárt, a t. túloldal tagjai közül is bizonyára igen jeles és igen hazafiasán érző képviselők foglalnak helyet. A másik nevezetes jelenség azután, mit észreveszek, az, hogy — a mint t. barátaim előadták — itt megtámadtatik az ország vagyoni állapota és Magyarország pénzügyministere e tekintetben nem szól semmit; megtámadtatik Magyarországalkotmányjogi biztosítéka és Magyarország igazságügyi bizottsága, igazságügyministere nem szól semmit. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Továbbá azt mondják és bizonyítják t. barátaim, hogy itt a magyar nemzet nyelve, hivatalos állása, nemzetisége van megtámadva — és felszólal a közoktatásügyi minister, mint egy honvédelmi államtitkár. (Derültség balfelöl.) És ezen jelenségek mellett azt tapasztaljuk, hogy van nekünk egy honvédelmi ministerünk, az azután megnyugtatni véli a házat és megnyugtatni véli a kormánypártot, mint pénzügyminister, mint igazságügyminister, mint közoktatásügyi minister és azt mondja : semminemű több költséggel nem fog járni ez a törvényjavaslat. Igen, nagyon jól tudjuk; a többit majd meg kell szavazni, ha ez törvénynyé lett. És azt mondja, hogy itt legkisebb alkotmánysérelem sem történik, hisz' ugyanaz van, a mi az 1868-ikiban. De bocsásson meg a t. honvédelmi minister ur, én véletlenül jelen voltam azon a tárgyaláson, mikor a minister ur. igaz, hogy csak ugy kiröppent belőle az igazság, (Derültség) azt mondta, hogy hiszen ez az 1868-iki törvény „a hadsereg felmondása" nemcsak, hanem az 1868-iki törvény ama rendelkezése „értelemellenes". Én értem, ha a t. minister ur azóta okult rajta, hogy az igazságot, azon igazságot, a mely akkor kiröppent ajkán, nem szabad többé kimondania ; nem is mondotta ki többé, hanem használta azon ürügyet, hogy hiszen itt alkotmánysértés nem történt, mert egészen azt akarjuk, a mi az 1868 : XII. t.-cz. 11. §-ában foglaltatik. Ez lehet alkalmas kelepczébe-hivása a kormánypártnak, (Derültség a szélső balon) de engedjék meg, mi legalább, ezen kelepezébe nem megyünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik, a mi e tárgyalás alatt észleltetett, az, hogy én tudom, miként már 1867 óta — mert oly kiegyezést, mely a nemzet jellemével, szellemével és szokásaival nem egyez meg, csakis az
