Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

xA 167. országos ülés január -22-én, kedden. 1880. ép ugy, mint nem kételkedünk tiszta szándékukban és hazafiságukban mi, midőn ők ellene szólalnak. Ugyanazon forrásból, a hazaszeretetből ered mindkettő s ha néha utaik elválnak különböző értelemben felfogott hazafiúi eljárásukban, összefolynak s egyesülnek ismét az anya-mederben, a közös hazaszeretetben. Mely hazaszeretettől lelkesülten, ha Karthágó hölgyei meg tudták fosztani fejőket legszebb ékességüktől, hogy hajukból kötelet fonjanak hazájuk védelmére, mely hazaszeretettől lelkesülten ha a spártai nő harczba induló fiának azon biztató szavakkal adhatta pajzsát kezébe: „Vagy ezzel, vagy ezen!" csak mi ne szavaznók meg ezen kétségkívül nagy, de a hazával szemben csekély áldozatot? Megszavazzuk uraim, legalább mi ezen az oldalon meg fogjuk szavazni és lelkemből meg vagyok győződve, hogy helyesen járunk el. Mielőtt azonban t. ház, csak rövid indokolásába bocsátkoznám szavazatomnak, engedjék meg, hogy egypár megjegyzést tehessek a túloldalról hallott némely vádak és ellenvetésekre. Altalánosságban megtámadtatott és elítéltetett ugyanis a közoktatási minister urnak azon ismeretes, a német nyelv érdekében kibocsátott rendelete. (Felkiáltások a szélsőbal felöl: Nagyon helyesen! Nem helyesen! jobbfelől.) Nekem eszembe sem jut, hogy talán az igen t. minister urat védelmezzem ; erre sem hivatva nem érzem magamat, sem őt nem tartom reá szorultnak; de ugyanazon joggal, a melylyel a t. ellenzék gáncsolja ezen rendeletet, ugyanazon joggal én részemről helyeslem azt. Helyeslem pedig annál is inkább, mert ha eltekintek is az általános műveltségtől, mely megkívánj a és megköveteli különösen ami viszonyaink között tőlünk, hogy ha a műveltségre igényt akarunk tartani, legalább a német nyelvet beszéljük. Helyeselnem kell ez intézkedést a mai napon tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnál fogva is : mert nézetem szerint a tisztelt minister urnak ezen rendeletet a törvény értelmében köteles tantárgy, a német nyelv tanításának és gondosabb előadásának érdekében kiadni nemcsak joga, hanem kötelessége is volt. De helyesen járt volna el nézetem szerint a t. minister ur még akkor is, ha a szőnyegen levő törvényjavaslatra való tekintetből adta volna is azt ki. Mert az csak kétséget nem szenved, hogy ha a közoktatási minister az ifjúság helyzetének javítása s műveltségének szükséges fokozása érdekeli en ily rendeletet bocsát ki, csak jót cselekszik. Ebben tehát én semmi gáncsot, semmi érvet a szőnyegen levő törvényjavaslat általánosságban való elfogadása ellen nem találok. De nem találok egyetlen egy momentumot sem Orbán Balázs t. képviselő urnak azon felszólalásában sem, mely szerint a pártunk részéről felkelt fiatal szónokokat, azért, mert higgadtsággal, mérséklettel, meggondoltsággal és köztetszés mellett hallgatott beszédeikkel támogatták eme törvényjavaslatot; neki heves vér, pezsgő élet kell a fiatal emberben; ő, úgymond, nem a korai higgadtságot, de a túlzást szereti a fiatal emberben. T. ház, én is szeretem a fiatal emberben az életet, a pezsgő vért; de én különbséget teszek azon fiatalság közt, a mely e ház falain kivül él és azon fiatalság közt, a mely^ ezen háznak falain belül van hivatva működni. Én azt hiszem, hogy ha áll az a német példabeszéd: „Bescheidenheit ziert den Jüngling", bizonyára a legszebb ékessége ez azon fiatal embernek, a ki azon szerencsés helyzetbe jutott, hogy ezen házban emelhet szót. Es épen azért, ha ezen ház falain kivül meg tudom én is bocsátani a fiatalságnak a túlzásig menő pajkosságot is, e házban azonban sokkal többre becsülöm az éretten fontoló s higgadt fiatal szónokot. De nem fogadhatom el, t. ház, érvül a törvényjavaslat ellen a tegnap felszólalt Eeviczky Károly t. képviselőtársamnak azon vádját sem, a melylyel az államtitkár urnak beszédét megtámadva, szemrehányást tett neki, hogy merészséget követett el, midőn Deák Ferencz békés szellemét idézte beszéde folyamán e házban. Én azt hiszem, hogyha valaki e házban Deák Ferencz békés szellemére hivatkozik, nem követ el olyan nagy hibát, mint az, a ki a a külső ifjúságra hivatkozik, megfeledkezvén az Ember Tragoediája mély bölcsességti irója által a föld szellemének szájába adott szavairól s figyelmeztetéséről: „ámde jegyezd meg, hogy kormányozni és felzaklatni más". Mert én sokkal nagyobb hibának tartom a házon kivül ily szellemet idézni fel, mint ha Deák Ferencz békés szellemére hivatkozunk, hogy a vitát a rendes mederbe tereljük. És minthogy meg vagyok győződve, t. ház, hogy midőn körülöttünk minden kisebb-nagyobb hatalmasság lázas sietséggel s fokozott mérvben fegyverkezik, midőn a fegyverkezésükben őket meg nem akadályozhatjuk, de követnünk kell; midőn az Uchatius, torpedó, Werndl, Mannlicher, Maxim és tudja az ég mily nevű öldöklő fegyverek s pokoli gépek ellenében ma már a történelmi nevezetességű Aívinczi-fegyverekkel, abroncsolt ágyúkból és csavargókból kötéllel fogdosott katonákkal helyünket meg nem állhatjuk. Es midőn ezen törvényjavaslatnak más czélját nem látom s nem tudom látni, mint azt, hogy tőlünk minden veszedelmet elhárítson, hogy a válság pillanatában szám, nyers erő, katonai szellem, polgári és katonai műveltség és hazafiúi lelkesültség, mind, mind közreműködjenek, hogy a hadi szerencse serpenyőjének mérlege részünkre billenjen : elfogadom e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés jőbbfelöl.) Madarász József: T. ház! (Halljuk !) Hazám és nemzetem irányában, hazánk és nemzetünk