Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

li.T. országos ülés január 22-én, kedden, 1880, 5 3 runk addig várni, mig esetleg újjabb események az akadályoknak tekintett kicsinyességeket, előítéleteket, megrögzött hagyományos szokásokat a nemzet létezésének veszélyeztetésével elsöprik. Ezen eljárás lett volna megfelelő a ministerelnök ur múltjához és állásához s biztos vagyok, hogy ebben a ház óriási többsége támogatta volna, talán Tisza István és gróf Andrássy Gyula képviselő urak kivételével, kik fiatal koruk daczára a nemzet jogos aspiratióit már lehetetlennek declarálják s kik politikai pályájukat mindjárt atyáik álláspontján és magaslatán kezdik meg, hol ott atyáik az ő korukban még lelkesültek ezen eszmékért, sőt a ininisterelnök ur férfi-korának delén túl küzdött ezen jogokért. De sajnosán tapasztaljuk, hogy nem ezen önérzetes eljárást követi, nem felfelé törekszik a nemzet jogait védni és tanácsokat adni, hanem minden törekvése csak oda irányul, hogy ministernöki állásának tekintélyével, befolyásával, törvénybe föl nem vehető mindenféle jegyzőkönyvi nyilatkozatokkal az örökös meghátrálást és jogfeladást megelégelő pártjának aggályait oszlassa el, mi neki, miként azt az onnan mostanig történt felszólalások bizonyítják, Magyarország jogos érdekeinek és a, helyes védrendszernek kárára megy, részben sikerült is. E sikeres működése lefelé minket azonban csak arról győz meg, hogy a hatalom megtartása érdekében felfelé a nemzet jogainak védelmében annál kevesebb erély és önérzet lett kifejtve. Ezt bizonyítja a jelen törvényjavaslat, mely a legtúlcsigázottabb vér- és pénzáldozatok ellenében a nemzet részére csak megalázást, szolgaságot nyújt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt beszédemet bevégezném, nem hagyhatom észrevétel nélkül gróf Andrássy Gyula beszédének egy állítását, nehogy az az igazság színezetével bírónak láttassék. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) A közös hadseregre vonatkozó kritikánk a t. képviselő ur szerint annyit tesz, mintha ellenségeinknek azt mondanók: jöjjetek, ne féljetek és győzni fogtok. Igaz, a mi kritikánk erős, de jogosult és a viszonyoknak megfelelő; (Ugy van fa szélső balon) de mindamellett nem félek attól, hogy ezen jogosult kritikánkat ellenségeink csábításnak fogják tekinteni, mert tudom, hogy ellenségeink sokkal jobban ismerik a nemzeti erőt, mely a vész pillanatában felébred, semhogy jogos bírálatunkat csábításnak vehetnék. És ha a veszély pillanata bekövetkeznék, meg vagyok róla győződve, hogy a felzúdult nemzeti erő első sorban el fogná önöket, mint kishitűeket, mint a nemzeti erő kifejtésének akadályait söpörni, azután el fog tudni bánni ellenségeivel, mint ezt ezredéves múltja bizonyítja. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom az Ugron Gábor t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz. (JÉlé»k helyeslés a szélső baloldalon.) Demkó Pál: T. ház! Nehéz ugyan a mi helyzetünk, ha a bennünket, mint rendesen, e törvényjavaslat tárgyalásánál is már előre kárhozatra szánt tisztelt ellenzék kárhoztató Ítéletével szemben, ezen az oldalon felszólalunk. Mert azt hallottam ugyan már, hogy a sátán hatalma ellen minden jó lelket megvéd egy kis tömjénfüst, de hogy hol találom felszólalásomban a szentelt krétát, melylyel a magam körül vont körön keresztül az ellenzék, mely nem tür és nem fogad el tiszta forrásból eredetinek az övétől eltérő semmi ellenvéleményt — átkozódásai hozzám ne férjenek, (Elénk derültség a bal- és szélső baloldalon) valóban nem tudom. És ha mégis a vita ily előhaladottságában is felszólalok, teszem azt mindenekelőtt azért, mert mint helyesen jegyezte meg tegnap Jókai Mór t. képviselőtársam, én is elég fontosnak tartom a szőnyegen levő törvényjavaslatot arra, hogy a megvitatása körüli idővel ne takarékoskodjunk. És mert midőn a t. ellenzék részéről oly nagy mérvben és elismerem annyi nemes tűzzel megtámadott ezen törvényjavaslat mellett állást foglalok, nemcsak jogosítva, de kötelezve is érzem magam adandó szavazatomat indokolni. De teszem még azért is, hogy elhárítsam magamról s pártunkról az igent, ellenzék megszokott azon vádját, hogy nekünk mindannyiszor csak a kormány részére van egy „igen

u-ünk, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) de nincsenek indokaink a törvényjavaslat mellett. (Ugy van! szélső haljelől.)Es én remélem, sőt hiszem t. ház, hogy engem, ki a kormánytól magam részére sem nem kértem, sem nem kaptam semmit és kinek hét fia közül kettő máris önkéntes, (Egy hang szélső balfelől: Éljenek!) az igen tisztelt ellenzék nem fog a hazafiatlanság vádjával vagy egyéb mellékes érdekeltséggel vádolni akkor, a midőn e törvényjavaslat mellett felszólalok, már csak azért sem, mivel, ha hitelt nem ád a képviselő szavának, nem tagadhatja meg, legalább joggal nem, az apa szavazatától az őszinteséget. (Helyeslés jobbfelöl.) Avagy hiszik-e a t. túloldalnak férfiai, a kiknek fiaik vannak és a kiknek fiaik nincsenek, hogy a kötelesség és a szükség érzetén, a hazafiság és a hazaszereteten és azon meggyőződésen kívül, hogy ezeknek szol • gálunk, midőn a törvényjavaslatra szavazunk, volna oly hatalom, vagy mint ők mondani szokták, egy osztrák generálisból kinevezett honvédelmi minister — a kire mi csak büszkék lehetünk — de a kinek kedvéért e nagy áldozatot meghoznók s ezen törvényjavaslatot megszavaznók. Meg vagyok győződve, t. ház, hogy ezt az igent, ellenzék férfiai sem hiszik. Ne kételkedjenek tehát hazafiságunkban és szándékunk önzetlen tisztaságában, ha e törvényjavaslat mellett felszólalunk,