Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-166

!('(». országos ttlés január 21-én, hétfőn. 1S89. 4g séget és ne a szánakozástgerjeszsze fel. (Hosszantartó derültség.) Tudnék még sokat felhozni ezen szellemes dolgokból, (Halljak! Halljuk! a szélső baloldalon) de elég ennyi is. Ezen előképzettség után, (Nagy derültség a szélső baloldalon) ezen alapos előtanulmányozás után megengedtetett az önkénteseknek, kik azon privilégiumban részesülnek, hogy saját költségükön élelmezhetik és ruházhatják magukat és azon ló- és nyeregfelszerelvényekért, melyekkel szolgálatukat teljesítik, 180 és egy néhány forintot fizetnek és azon kardot, a melylyel a hazát és a királyt védelmezni vannak hivatva, saját erszényükből kell megvenniük, mondom, ezen önkénteseknek megengedtetett, hogy felmenjenek Bécsbe a Grischler-féle magánintézetbe és előkészüljenek a tiszti vizsgálatra. Azon időt azonban, a melyet fent töltöttek, az ezredben utánszolgálni tartoztak. Hát tehetünk mi magyarok arról, t. ház, hogy ezen óriási hadseregben, melynek fennállása a mi hozzájárulásunkat oly nagy mérvben veszi igénybe, nem talált a t. honvédelmi minister annyi magyar tisztet, a hány szükséges lett volna a katonai ifjak kiképzésére. Midőn oly szomorú tény constatáltatik itt a t. házban, akkor ne méltóztassék egvszerűen tagadásba venni, hogy a hadseregben nem germanisálnak. (ügy van! a szélső baloldalon.) Hol van hát az a sok magyar ember, az a sok magyar tiszt, kik a közös hadseregben szolgálnak s micsoda rohamos átváltozások azok, a melyeken az ily magyar elemnek keresztül kell menni? hogy magyarul elfeledjenek. És ha eddig nem voltak képesek oly tiszti létszámot előállítani, a minőre szükség lett volna, most a másodévesekkel megszaporodott önkéntesek számára honnan fogja előállítani tudni a t. honvédelmi minister ur a fokozódott igényeknek megfelelő tanképes tiszteket. Már pedig az ismétlő iskolások száma előreláthatólag nagy lesz, mert épen Tisza István képviselő ur, a kiről fel kell tennem, hogy különben is, de ugy is, mint Magyarország ministerelnökének fia, a helyzetet alaposan ismeri, azt nyilvánította, hogy szégyenünkre legyen mondva, hogy a magyar ifjúság legnagyobb része németül nem tud. És mi következik ebből? Az, hogy a ki a német nyelvet nem ismeri, annak ismételni kell és mintán az ifjúságnak legnagyobb része nem ismeri, tehát legnagyobb részének ismételni kell. Ha megengedem is azt, hogy Tisza István képviselő urnak igaza lehet abban, hogy a magyar ifjiíságnak legnagyobb része a német nyelvet nem beszéli, azt az egyet, hogy ez a hazájáért és anyanyelvéért lelkesülő ifjúságnak szégyene volna, meg nem engedem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha egyáltalában szégyenről lehet beszélni € tárgy körül, a szégyen az, hogy Magyarország törvényhozó testületében ilyent ki lehet mondani, (Zajos helyeslés a szélső balon.) Ne ámítsák magokat a t. képviselő urak a túloldalon cserébe azért, hogy másokat elámítaniok nem sikerül; önöknek, mint honatyáknak nemigen áll jól az, hogy midőn önök szeretik legjobban gyermekeiket az orosz medvékkel ijeszteni, akkor a magyar oroszlánokból nyulfiakat, a sasokból baglyokat akarnak csinálni. Miután nézetem szerint a törvényjavaslatnak ez az intentiója, miután meg vagyok győződve róla, hogy a törvényjavaslat alkotmánysértést foglal magában, nem fogadom el, hanem csatlakozom Ugron Grábor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: G-osztonyi Sándor! Gosztonyi Sándor: T. ház! Miután máikét óra felé közelget az idő s igy kevés időm van arra. hogy elmondjam mindazt, a mit elmondani óhajtottam, csupán a legszükségesebbekre fogok szorítkozni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot nem csak általánosságban és részleteiben nem fogadom el, hanem azt határozottan visszautasítom. Kijelentem továbbá, miután én a magyar hadsereg feállításának vagyok híve s miután a magyar hadsereg felállítását a törvények nem csak megengedik, de megkövetelik is, én e magyar hadsereg felállítását nemcsak kívánom, de követelem is, hogy az szerveztessék harczképessé tétessék, a haza, a monarchia, a trón érdeképen. Az 1867-ik évi kiegyezés a pragmatica santió alapjára van fektetve, az 1723-iki s ennek kapcsában az 1790-iki törvények alapjára, a mely törvények Magyarországot mint önálló szabad országot, mely semmi más országnak avagy népnek alárendelve nincsen, mondják ki. A magyar országgyűlés 1723-ban azon föltétel alatt mondott le szabad királyválasztási jogáról és a magyar trónhozi örökösödési jogot ruházta át a HabsburgLotharingiai uralkodóház női ágára, hogy mindazon jogok sértetlenül fentartassanak, melyek a nemzetet megilletik, én tehát a magyar hadseregnek felállítását, szervezését, harczképességét nem csak kívánom, de követelem. A magyar hadseregnek feb állíthatása ellenében a túloldalon többen nyilatkoztak, én ezekre a nyilatkozatokra, ellenvetésekre nem válaszolok, mert azokat Irányi Dániel képviselőtársam megczáfolta; csupán arra hivatkozom, a mit a túloldalról egyik szónok mondott, midőn a mohácsi csatáról emlékezett meg, mintegy intve a nemzetet arra, hogy az a nemzeti hadsereg Magyarországot nem volt képes megmenteni az ellenség ellenében. Én, t. ház, erre vonatkozólag egy sokkal fényesebb példára tudok hivatkozni. Hivatkozom pedig Mária Terézia uralkodására, midőn a minden oldalról szorongatott királynő lejött gyerme-