Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-166
46 lfi«. országos ülés január 21-én, hétfőn. 1888. kével a pozsonyi országgyűlésre, s magát a magyarok oltalmába ajánlotta. Es a magyar lovagiasság, a magyar hűség hadsereget, nemzeti hadsereget teremtett, mely nem a pragmatiea sanctiót mentette meg, hanem megmentette magát az uralkodóházat, a trónt, a hazát és a monarchiát. És továbbá annak bizonyítására, hogy ez a hadsereg, mely jelenleg fennáll, a monarchiát miként védelmezte meg, hivathozhatnám Königgrätz példájára, midőn a nagy és hatalmas hadsereg alig néhány órai harcz után a poroszok által teljesen semmivé tétetett és csak az akadályozta meg a monarchia végveszedelmét, hogy rögtön a béke megköttetett. íme, t. ház, mily különbség van egy lelkesült, egy magyar szellem által áthatott sereg és egy olyan hadsereg közt, melyről jelenleg a véderőtörvényjavaslatban szó van. Ezen véderő-javaslat, t. ház, nemcsak hogy alkotmányellenes, hanem egyúttal gyűlöletes, mert ezen hadsereget a törvényjavaslat mintegy végleg megállapítja a jövendőre nézve és azt akarja, hogy a magyar hadseregről mi már többé ne is szólhassunk, elzárva bennünket még az ujonezjutaléknak 10 évre való megállapításától is, le akarva seperni még a 68-iki törvényt is sekképen megtámadja magát a nemzeti nyelvet, azt kiirtani törekszik s meggyalázza azon hadsereget, mely idáig magyar volt, mert az 1867-iki törvényiek is magj 7 árnak mondják. Meghajolok én, t. ház, a nagy Németország fiai és annak culturája előtt, de az osztrák németek előtt, a kik 200 év óta folyton a constitutio felforgatására törekesznek, kik a germanisatio politikáját űzik, most még saját anyanyelvünket is ki akarják irtani: ezen osztrák németek előtt nem fogok meghajolni soha. (Élénk tetszés a szélső halon.) A múltkor említették a táloldalon az ezredéves ünnepélyt s olyanformán tüntették fel a dolgot, mintha mi azt az ünnepélyt meg sem érhetnők, ha a hadsereg nem lesz olyan, a minőnek e törvényjavaslat akarja. Nos hát, t. ház, én részemről csak annyit mondok, hogy ha eljő majd az ezredéves ünnepély, szégyenpirral fogunk állani Európa előtt, mert azt fogják látni, hogy egy ezred év alatt még csak annyira sem tudott menni a nemzet, hogy önálló hadseregünk legyen. (Igaz! Ugy van! balfelől.) És én arra kérem azokat, a kik e törvényjavaslatot mégis, mindennek daczára, meg fogják szavazni, hogy ne menjenek el, hogy ne vegyenek részt az ezredéves ünnepen s ne tegyenek babérkoszorút az ezredéves emlék oszlopára,, mert azon babér égetni fogja homlokát a dicső honalkotónak és azon ősöknek, a kik e haza szabadságáért vérzettek el. Ne háborítsák önök álmukat, ne tudják ők, hogy az a föld, a melyben nyugosznak, nem a szabadság földje többé, hanem a szoigaságé. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Mindezeknél fogva — amint előre is kijelentettem — részemrőle törvényjavaslatot nemcsak el nem fogadom, hanem visszautasítom és szavazatommal járulok Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Szecsődy Kálmán! Szecsödy Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A nemzet culturalis érdekei egyrészről, és másrészről a 14. §-ban talált alkotmányjogi sérelmek a két sarkpontja a jelenlegi vitának, a mely körül az legfőképen megfordul. Igaz ugyan, hogy előttem szólott t. barátom, Reviczky Károly, meglehetősen elvágta az utat ezen második lényeges pontnak a kifejtéséhez, a mennyiben sokkal csekélyebbnek érzem én is szerény tehetségemet, minthogy jogosultnak tartanám magamat, az előző nagy parlamenti szónokok után, a 14. §-nak mélyebb bonczolásába bocsátkozni. Mindazonáltal legyen nekem megengedve, t. ház, hogy 7 a 14. §-ra csak némi vonatkozással éljek egy fontos tétel érdekében, melyet első sorban a t. cultusminister ur méltóztatott felemlíteni és a melyet másodsorban a t. ministerelnök ur vett védelmébe és tett magáévá. Azt mondja ugyanis a t. kormányelnök ur és igazat ad abban a t. cultusminister urnak, hogy az ország védelme előbbre való, mint a nemzet culturája, mert csak a megvédett országban lehet a cultnrát fejleszteni. T. képviselőház! E nagyfontosságú tétel olyannyira birja a valószínűség külmezét, hogy nagyon szükségesnek vélem a külső látszatot némileg félre lebbentem, hogy a lényeget is képesek legyünk szemlélni. Másodsorban pedig engedje meg a t. ház, hogy ezen lényeget a jelenleg szőnyegen forgó törvényjavaslattal való vonatkozásában helyezzem némi világításba. (Halljuk!) T. ház! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy azon meg'győződésemet bocsássam előre, mely szerint én a hadsereget a nemzet culturájával párhuzamba hozni, vagy épen ellentétbe állítani megengedhetőnek nem vélem. Egészen más, ha a viszonyok kívánalmai szerint egyes közmívelődésí érdekek, vagy a védképességnek fokozása czéljából az ország áldozatkészségét kisebb vagy nagyobb mértékben igénybe veszik. Itt előzetesen egy bizonyos arányt megállapítani nem lehet. Igen természetes is, hogy 7 ezt az arányt csak az adott helyzet és az ebből folyó követelmények szabályozhatják. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De nem lehet mondani, hogy akár a nemzet, akár pedig a parlament valaha szükkebltíséget tanúsított akkor, a midőn a nemzet jogainak és az ország határainak megvédeimezéséről volt a szó. Legkevésbbé lehet ezt elmondani a jelen
