Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-166

44 ICC. országos ülés január 21-én, hétfőn. 3881). reggelen az összes ott állomásozó önkénteseket vizsgálati fogságba helyezték. Polónyi Géza: Still schweigen und weiter dienen ! Reviczky Károly: Még pedig, t. ház, a legszigorúbb vizsga biti fogságba (Halljuk!) ugy, hogy még azon utczát is, melyre a vizsgálati foglyok első emeleti börtönének ablakai nyíltak, a politikai hatóság minden tiltakozása daczára, katonai kordonnal elzárták, holott ez az utcza nyilvános közlekedésre van szánva. (Mozgás a szélső baloldalon.) Végre megjött az auditor, katonai törvényszék tartatott s az önkéntesek sötét börtön büntetéssel büntettettek azért, a mit csak tenni akartak s a czikk leendő irója hetekig sötét börtönben ült azért, a mit csak irni akart. Győrött történt az is, hogy egy önkéntes társamat azért, mert nem vorschriftsmässig salutált egy tiszt urnak, a nem előírás szerinti tisztelgésben részesült tiszt ur által több napig tartó lóstrázsasággal büntettetett. A t. minister ur, mint katona, tudni fogja, mily lealázó foglalkozás a lóstrázsaság egy intelligens fiatal ember számára. (Derültség a szélső balon.) És ha tudja a t. minister ur, akkor ne csodálkozzék, hogy a magyar ifjúság nem képes lelkesedni a közös hadseregbeli szolgálatért; és akkor ne csodálkozzék azon, hogy a magyar ifjúság ilyen események után a közös hadsereg tisztjeinek majdnem mindegyikében ellenséget vél látni. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister : Ügy van! Beviczky Károly: En, t. minister ur, a ki szintén a közös hadseregben tettem eleget katonai szolgálati kötelességemnek, constatálom, hogy nem ugy van, mert akadnak köztük szórványosan egyes tiszteletre méltó kivételek; de ezek ám a kivételek, t. minister ur és nem azok, kiket az államtitkár ur említett, a kikről elismerte, hogy magyarellenes botlásokat követtek el és a kikről elmondotta, hogy ezen egyesekért az egész testületet felelőssé tenni nem lehet. De elfeledte róluk elmondani, hogy vájjon elnyerték-e botrányos szereplésükért büntetésüket'? (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Elfeledte a t. államtitkár ur megmondani, hogy ily események után történtek-e a magyar kormány részéről intézkedések, a melyek garantiát nyújtanának ez ifjúságnak és az egész nemzetnek az iránt, hogy ily botrányok ismétlődni nem fognak. (Helyeslés a szélső balon.) Mert addig, mig az ifjúság üres ígéreteknél, czifránál-czifrább mentegetődzéseknél, ártatlan kézmosásoknál egyebet nem hall és nem lát; és a mig az ifjúság nem azt látja, hogy a mint Jókai képviselő ur szeretné, a magyar kormány, hol egyik szemével, hol másik szemével a történendőket figyelemmel kiséri, hanem azt látja, hogy a magyar kormány, hol egyik szemét, hol másik szemét, hol mindakettőt hunyja be, (Zajos tetszés és éljenzés a szélső baloldalon) addig, t. ház, nem lehet követelni azt, hogy ez a magyar ifjúság a szomorú tapasztalatok árán szerzett igazságos meggyőződését megváltoztassa. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Addig a t. honvédelmi minister ur nem várhatja, hogy e keresztül erőszakolandó javaslata eredményt mutasson fel. Addig- az ifjúságban csak a gyűlöletet lehet szítani, (Ugy van! a szélső baloldalon) de a rokonszenvet feléleszteni sem ezen, sem hasonló törvényjavaslatok által nem lehet • (Ugy van! a szélső baloldalon) addig az ifjúság teljesíteni fogja a kényszermunkát a hadseregben, (Ugy van! a szélső baloldalon) engedelmeskedik a törvénynek, mert az törvény, de megutálja a saját édes apjában is magát a törvényhozót. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ne vádolják önök, t. túloldal, mindig a magvar ifjúságot! Hiszen tudják önök jól, hogy a magyar ifjúságmindenkor tudta, mivel tartozik hazájának és királyának; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) tudják önök nagyon jól, hogy a magyar ifjúságmindig kész volt a múltban és bármely perezhen kész a jövőben is hazáért és királyért vérét és életét áldozni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Csak a mélyen t. államtitkár ur beszédére kívánok még némi megjegyzést tenni. (Halljuk!) Az igen t. államtitkár ur ugyanis beszéde fonalán, a mint említeni már szerencsém volt, azt mondotta, hogy az ifjúság legnagyobb része azért nem tette le a tiszti vizsgálatot, mert jobban szeretett tánczolni és mulatni. Később beismerésbe esett. Beismerte, hogy akadályul szolgált a tiszti vizsga letehetésében, hogy nagyobb városokban, a hol a magasabb iskolák vannak, az önkéntesek oly nagy számmal jöttek össze, hogy nem rendelkeztek elegendő tanerővel. Engedje meg az igen t. államtitkár ur, bogy ehhez én a magam részéről csak azt tegyem hozzá, hogy a kisebb állomásokon pedig egyáltalán iskolák sem léteztek, a hol az önkéntesek kiképeztetésben részesülhettek volna. Én Győrben teljesítettem katonai kötelezettségemet s nekünk, akkori önkénteseknek fogalmunk sem volt arról, hogyan néz ki, akár kívülről, akár belülről egy oly iskola, a hol az önkéntesek oktatásban részesülnek. Mi jártunk iskolába, t. ház, de csak az úgynevezett MannschaftsSchule-ba, a hol egy őrmester praelegált és el sem hinném, ha meg nem győződtem volna róla, (Halljuk!) nyomtatva volt fehéren feketével, az a kérdés, melyet a legénységhez intézett, a mely között mi is voltunk: Miért kell a huszárnak mindig nyalkán és csinosan öltözködve lennie ? (Zajos derültség)- a melyre, t. ház, szintén nyomtatva állott ott a felelet (Halljuk!): Mert a huszárnak olyannak kell lenni, hogy a parasztban az irigy-