Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-166

m !<><>. országos ülés január 21-én, hétfőn. 1S88. lesztésére és keresztülvitelére minden segédeszköz megadassák a magyarnemzet által és elismeréssel kell constatálnom, hogy a túlsó oldal, az ellenzék, áldozatkézségben egyáltalában nem marad soha a kormánypárt mögött. Van is elég erős hadseregünk. Azonban a nélkül, hogy valami árulást követnék el, elmondhatom a mit mindenki tud, hogy ezen hadsereg tartalékához nagyon kevés a tiszt. Ezrekre megy az üres betöltendő helyek száma. Ezen üres helyek betöltését czélozza ezen törvényjavaslat, nem polemisálás végett, hanem csak a tanúságok levonása czéljából reflectálok azokra, a miket a t. táloldal szónokai felhoztak. Igen t. barátom Thaly Kálmán beszélt a Rákóczy-korabeli magyar nemzeti hadseregről. Előhozta Bercsényinek akkori nevezetes mondását, hogy „a diákok menjenek haza tanulni". Én itt épen csak az ő tanulmányaira hivatkozom: Ítélje meg. mi volt épen a Rákóczy-korabeli nemzeti hadseregnek legnagyobb veszedelme? Legnagyobb veszedelme a jó, kisebbrendű hadnagyoknak, altiszteknek hiánya. Voltak Rákóezynak jó franczia tisztjei, a törzskar; voltak neki német tisztjei; az egyik nem értette a nyelvet, a másik elárulta a fejedelmet és lett az eredmény a trencséni ütközet, a melyről maga Rákóczy mondja, hogy ennél szégyenletesebb a világtörténelemben nem volt. Bercsényi igen derék magyar ember volt és mint embernek, jó szivének becsületére válik az a mondat, hogy a tanulók menjenek haza tanulni; hanem mint hadvezér nagyot hibázott, mert ő neki vitéz embere volt elég, hanem okos emberekre lett volna szüksége, a kik a tábori szolgálatot tudják vezetni. Másik például lett felhozva az 1848 - 1849-iki hadjárat; hogy akkor is volt nemzeti hadsereg, a mely egyszerre a földből lett előteremtve. Tisztek mind a nemzeti fiatalságból lettek választva. Erre nézve már nekem vannak saját tapasztalataim. Legelső meginduláskor ezen szabadságharcznak olyan szégyenletes bukásokat kellett végig élni, hogy azok egyike után a hadügyminister, a jó, derék, becsületes Mészáros Lázár ezekkel a szavakkal kezdte az országházban beszédét: „Szeretnék pinczéből felbeszélni, hogy ne lássák arczom pirulását". És ennek oka volt az, hogy nem valamik neki hozzáértő tisztjei. A tarczali ütközet után Klapkának valának keserves tapasztalatai, a miket az akkori kormánynyal közölt. Ennek az eredménye lett azután, hogy egy napon a „Közlöny", mely megjelent, egész íven, elejétől végig teljesteli volt semmi egyébbel, mint káplároknak és strázsamestereknek hadnagyokká és kapitányokká kineveztetésével. Ekkor kezdtük azontúl az ellenséget újra visszaszorítani. Mikor Dembinszkyt behivatta a magyar kormány, hogy vegye át a főparancsnokságot, az ő legelső szava a hadcsapatok tábori vizsgája után ez volt: „Uraim, ezek a tisztek nem tudják a legegyszerűbb deployirozást végrehajtani; ezek egyáltalában nem értik a tábori szolgálatot". Es csak akkor, mikor ezen a bajon segítve lett, kezdett feltűnni a győzelem koszorúja. Perczel Miklós: De nem Dembinszky alatt; őt mindig megverték. Jókai Mór: Perczel alatt is ! Azt mondhatnók, hogy tegyünk mi is hasonlót. Én azonban megjegyzem, hogy mikor ez történt, csatatéren állottunk s a csatatéren, a ki vitéztettet követett el, a legrégibb időben is rögtön nemes emberré lett; de most nem csinálhatunk káplárokból és strázsamesterekből hadnagyokat és kapitányokat béke idején. Isten őrizzen a káplároknak béke idején való vitézségüktől! (Tetszés és derültség) De a saját magunk dolgainál még fényesebben illustrálja a törvényjavaslat intentióját és teszi azt ajánlatossá az 1870 iki német-franczia háború. Napóleonnak, miután legelső serege elpusztult, még azután a francziáknak volt három nagy tartalék hadserege, de nem voltak reserve-tisztjei. A Saint-Cyri iskolából a 14—15 éves diákokat osztották be tiszteknek. Mig a németeknél, a burkusoknál minden ember büszke volt arra, hogy neki ott lógott a szegen a tiszti kardja. Akármi hivatalt viselt, akármi mesterséghez látott, mégis csak kötelességének tartotta hazája szolgálatának szentelni erejét. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Láttam azon időkben, hogy az itt Pesten alkalmazott és előkelő állásban lévő poroszok, akik itt családot alapítottak, a legelső hívó szóra rögtön itt hagyták családjukat, rögtön itt hagyták előkelő hivatalukat, állásukat, gyorsvonatra ültek és siettek ezredükhöz. (Felkiáltások szélső balfelöl: Ez kötelességük tolt! Halljuk! Halljuk!) Mi lett ennek az eredménye? (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy a par excellence philosophnak nevezett német hadsereg a par excellence harcziasnak tartott franczia sereget le tudta győzni. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Igen jól tudom, hogy a t. ellenzék egy részének ezen szavaimra az a válasza, hogy igenis, ők minden jót várnának és minden áldozatot meghoznának akkor, hogyha önálló magyar hadsereg volna. (Igaz! Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Olyan erős hangon méltóztatik azt az „ugy van"-t kiáltani, mintha bizony én valaha mondtam volna azt. hogy „nem ugy van". (Közbeszólások a szélső baloldalról: Hisz most mondja! Majd meglátjuk a szavazásnál!) Ugy hiszem, a t. képviselő urak tudják azt, hogy napirenden nincs most ez a kérdés, hogy szavazhatnék reá. (Közbeszólások a szélső baloldalról : Hiszen itt a mi határozati javaslatunk! Nagy zaj.) De hát kérdem én a t. képviselő urat, hogy ha most valaki ezüst tálczán kínálná nekünk, hogy