Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-166

166. országos ülés január 21-én, hétfőn. 1889. K9 ime, itt van rögtön a magyar önálló hadsereg, el­fogadnák-e azt ? (Köbeszólásol: a szélső baloldalról : Hogynef El hát! Halljuk! Halljuk! jobbfélöl.) Gondolkoztak-e valaha ennek a következményei felett. (Nagy zaj a szélső balfelöl.) Hisz ha mine­künk most önálló hadseregünk volna, akkor a magyar hadsereget Magyarországra kellene vissza­vonnunk; akkor rákellene bízni Galicziára, hogy védelmezze meg saját magát. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Én egyenesen Ugron Gábor úrra, mint nagy katonai capacitásra bízom ennek megítélését, hogy ha mi a magyar hadsereget itt Magyarorszá­gon összevonjuk, akkor Galiczia a maga kis len­gyelseregével hány napig fogj a tudni feltartóztatni az orosz sereget? (Nagy zaj a szélső baloldalon. Polőnyi Géza: Szóval nem ~kell magyar hadsereg! Halljuk! Halljuk!) Lesz igenis magyar hadseregünk akkor, mikor lesznek elég magyar tisztjeink; de most nincsenek. (Zaj. Ellenmondások és egy 'hang a szélső baloldalon: Hát mikor akarják megadni?) Itt van az alkalom nyújtva, hogy a tiszti rangot elnyerjék. Először e törvényjavaslat, a mely utat ad a magyar ifjúságnak arra, hogy megtanulhassa a tiszti fel­adatoktudományát. (Zaj a széhö baloldalon.) Hiszen sokat beszéltek arról, hogy talán ahhoz kell a né­met nyelv tudása .... (Zaj a szélső baloldalon.) Hiszen, hogy németül tudjunk, hogy saját anya­nyelvünkön kivül még egy müveit európai nyel­vet birjon a civilisált ember, (Felkiáltások szélső bálfelől: A francziát!) a felett, ugy hiszem, sokat discurálni nem kell, erre törvényünk van hozva, annak végrehajtásáról szólunk, de erősebben kö­telez bennünket a törvénynél maga a szükség. Szükségünk van rá, hogy egy közvetítő nyelvet bírjunk, mely bennünket a világba kivezethet. (Felkiáltások a szélső balon: Volapük! Derültség.) Egészen más kérdés aztán az, hogy a német nyelv ismeretének szüksége maga után vonja-e azt a kötelezettséget, hogy a magyar fiatalság német nvelven tegye le a tiszti vizsgát. (Élénk mozgás. Halljuk! Halljuk!) Hát én ez iránti nézetemet nem a t. ház­ban mondom el először. Elmondtam a delega­tiónak bizottsági ülésében, elmondtam választóim előtt egyik programmbeszédemben, (Halljuk!) határozottan megmondva, hogy én igenis azt kí­vánom, hogy a magyar egyéves önkéntesek a maguk anyanyelvén tehessék le a tiszti vizsgálatot. (Hosszas élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a nézetemet azóta sem változtattam meg. Mert egészen más az, hogy annyit mindenki tudjon németül, a mennyi egy müveit embernek szükséges. (Helyeslés.) De arra, hogy valaki tudo­mányokból a vizsgálatot letegye, az mind nem elég. (Helyeslés.) Én is tudok elég jól németül; és ha megengedik, hogy leüljek az asztal mellé s nyugodtan coneipiáljam a választ, még ezt is meg­tudom tenni. De mikor arról van szó, hogy élőszó­val tett kérdésre élőszóval kell felelni, én min­den tudományból megbuknám. (Nagy tetszés. Hall­juk ! Halljuk!) Semmi okot nem találok rá, hogy miért ne lenne ez szabályszerűen elfogadva, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mikor nem arról van szó, hogy itten nyelvmestereket neveljünk, (Élénk tetszés a bal-és szélső baloldalon)hanem jó tiszteket kell kapnunk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Kell tehát, hogy a ki a tiszti rangot el akarja nyerni, felelhessen azon a nyelven, a mely rá nézve folyékony. (Zajos helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) A ki németül nem tudja letenni, tegye le horvátul, tegye le magyarul; a tótok szerencsére mind tudnak németül. (Derültség és tetszés.) Az erre való ellenvetéseket, a melyek nem ebben a házban, nem is Magyarországon, de a lajthántúli lapokban felhangzottak, meg kellett magamnak jegyeznem. (Halljuk!) Azt mondják, hogy ha ez itt mi nekünk mint szabály megenged­tetik, ebből az lenne, hogy majd a Lajthán túli nemzetiségek is hasonlót fognak követelni. (Moz­gcis a szélső baloldalon és felkiáltások; Mi közünk hoz­zájuk!) Majd magam megfelelek rá, ne tessék ne­kem számba adni a választ! (Halljuk!) Erre én határozottam azt mondom, hogy semmiféle analógia nincs a két eset között. (Élénk helyeslés a bal- és szélső' baloldalon.) Először is Ma­gyarországon az állam nyelve magyar, ez a tör­vénykezés, ez a törvényhozás nyelve s ehhez al­kotmányos jogunk van és ezt senki kétségbe nem vonhatja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De a társadalmi helyzet is egészen más. Az osztrák örökös tartományokban, akár cseheknél, akár mor­váknál a társalgási nyelv német, a főiskolákban, a középiskolákban németül tanulnak, (Mozgás) a törvénykezés, a törvényhozás nyelve német. Minálunk mindez ellenkezőleg van: Itt a törvény­kezés magyar, a törvényhozás magyar, iskoláink­ban magyarul tanítanak. Tehát a kik magyarul tanulták a tudományokat, hogy legyenek képesek arra, hogy olyan nyelven, a melyen nem tanultak, letegyék a tiszti vizsgálatot ? (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A helyzet egészen más. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egyébiránt hát mi bajom nekem az, ha a csehek is azt találják követelni, hogy ők is tehes­sék le csehül a tartalékos tiszti vizsgát ? (Tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Az osztrák kormány annyi|drága terhet dobott már ki a hajójából, hogy ha még ezt a keveset is utána dobná, bizony nem dőlne jobban félre. (Élénk derültség.) Miért legyek én németebb Taaffe grófnál % (Zajos éljenzés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Avval, a mit az e tekin­tetben többfelöl emelkedett scrupulusokra a t. hon­védelmi minister ur biztosításul felhozott, azzal

Next

/
Oldalképek
Tartalom