Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-185
185. országos ülés február 21-én, csütörtökön. 1889. 2SI 1867-ben, hanem az 1868-iki védtörvény tárgyalásánál elmondott beszédjére. Én ebbe nem bocsátkoznám bővebben, ha tekintélyét és valóban nagy tekintélyét ugyanezen állítás mellett a ministerelnök ár is latba nem vetette volna. Hát hogy állunk e tekintetben? (Sálijuk!) Magyarország alkotmánya egyetlen szóval sem mondja, hogy a hadügy közös, hanem csak azt mondja, hogy a védelem közös és ez következik apragmatiea sanctióból. (ügy van ! balfelöl.) És azt mondja, hogy e közös védelem eszköze a hadsereg és az erre vonatkozó intézkedések : a hadügy. De arra nézve aztán, hogy a hadügy fogalma alá tartozó intézkedések közül melyek közösek és melyek nem közösek, arra nézve a törvény világosan rendelkezik és a hadügy fogalma alá tartozó intézkedések jóval nagyobb részét egyenesen kiveszi a közös ügyekből. Nevezetesen semmi egyéb közös ügyet nem ismer, a hadügy körébe tartozót, mint elismeri a hadsereg közösségét, elismeri azt, hogy a magyar hadsereg a közös hadsereg kiegészítő alkateleme, másodszor elismeri a 15. szakaszban azt, hogy (Halljuk!) a hadügy összes költségei közösek. Énnél-re-gm egy hajszálnyival sem ismert el a hadügy körében több közösséget; nemcsak nem ismer el, de azt, a mi nem közös, részletesen ki>vSl irja; azt mondja a 10. §-ban, hogy a hadügy közösségére nézve a következő elvek állanak: A 11. §-ban pedig azt rendeli, hogy a fejedelem alkotmányos jogai közé tartozik a vezérlet, vezénylet és beiszervezet,. ezekre nézve elismeri, hogy a fejedelem azokat az egész hadseregre nézve egységesen gyakorolhassa. Tehát az egységes gyakorolhatást elismeri. De még ezek a jogok sem közösek. Régi törvényeink és törvényes szokásunk alapján illetik a magyar királyt, illetik csak a magyar hadseregre nézve. Elismeri a 11. §., hogy e jogokat egységesen gyakorolhassa azon jogaival együtt, melyek Őt mint osztrák császárt az ausztriai hadseregre megilletik. Ez nem közös ügy, még ez sem az (Elénk helyeslés a bal- és szélső balon.) E jogokat megszorítani és tágítani a magyar törvényhozás souverain jogaihoz tartozik.(Ügy van! a balés szélső balon.) Ezek módosításához az ausztriai államnak semmi köze. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) A 11. §. világosan mondja, hogy „megilletik eddigi törvényeink alapján a fejedelmet" ; e jogot nem az 1867. törvény adta neki és nem úgy adatott neki, mint a monarchia két állama közös fejének, hanem eddigi törvényeink adták neki, mint magyar királynak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) A mit a 11. §. rendelt, csak abban áll, hogy a magyar király az őt mint magyar királyt, a magyar hadseregre és csak a magyar hadseregre nézve megillető ezen jogokat egységesen gyakorolja azon jogokkal, melyek-öt, mint osztrák császárt csak az osztrák hadseregre nézve megilletik. Ennyi az, mi a 11. §-ban van. A törvény 12. §-a pedig kizárólag fentartja az ország törvényhozása és kormányzata körének a magyar j hadsereg időnkénti kiegészítését, mely alatt érti: \ az ujonczmegajánlási jogot, a megajánlás feltété leinek és a szolgál atidőnek meo-katározását Ezenkivül fentartja a kat onaság elhelyezés ét, élelmezését illető intézkedéseket az eddigi törvények alapján. Ez is a hadügyhöz tartozik. Ez sem közö c ;. A 13. §. a védrendszert is kiveszi a közös ügyek közül, valamint kiveszi a magyar hadsereghez tartozó magyarországi polgároknak polgári viszonyai fölötti törvényhozást és kormányzati intézkedéseket is. Áttérek most arra, miután a t. ministerelnök úr a védrendszert is közös ügynek jelentette ki .... (A ministerelnök tagadólag int.) Kérem felolvashatom. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Kérjük félolvasni ! Még letagadja!) Egyenesen azt mondja a ministerelnök ur, hogy a hadügy közös és hogy én tévedek midőn azt állítom, hogy a vedrendszer — mert ez az a mit állítottam — nem közös. A törvény 13. §-a egyenesen azt mondja, hogy a védrendszer megállapítása és átalakítása Magyarországra nézve mindenkor a magyar törvényhozás beleegyezésével történik. Ezután azt mondja, (Halljuk! Halljuk!) czélszerű, de nem szükséges — nem rendeli imperative — hanem azt mondja, czélszerű, hogy ez a megállapítás és átalakítás egyenlő elvek szerint eszközöltessék és azután előírja, hogy az előleges egyezkedések ezen egyenlő elvek iránt miként történjenek. Már most, t. ház, sem a magyar alkotmány sem, a mint kimutatni szerencsém lesz, az osztrák alkotmány, nem sorozza a védrendszert a közös ügyek közé. Egyenesen azok közül kiveszi, hanem csak azon ügyek közé sorozza, melyek szaliad^gyÉ^k£djé&_átján-állftpittatnak meg és a melyek az osztrák alkotmányban ugy vannak megjelölve, hogy időről időre megállapittatnak. Én nek, t, bj,v_m£g£an. a , maga következése, az tudniillik, hogy ha meg nem tudnak egyenlő elvek iránt egyezni, akkor Magyarországnak azon joga teljes hatályba lép, hogy a védrendszert egész önállőlag megállapíthassa. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És hogy az osztrák alkotmánynak ez az értelme — pedig ha a két alkotmány egyet nem értene abban, hogy közös ügy, nem is lehetne közös ügy, mert ehhez conformis törvények kellenek — méltóztassanak röviden meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867. deezember 21-iki törvény, a mely az osztrák-magyar monarchia — most már igy mondjuk — közös ügyeinek elintézési módjairól szól, első szakaszában ezt mondja: „Eachfolgende Angelegenheit werden als denimReichsrathevertretenen Königreicheu und Ländern und den Ländern der ungarischen Krone gemeínsam erklärt:
