Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-185

185. orszngos ülés február 21-é:i, esütörtökön. 1889. 379 lásokra hivatkoztam. Ezt különben lényegesnek nem tartom. De a t. képviselőtársam vádol engem azzal, hogy midőn én az 1868-iki véderő-törvény tárgyalásáról beszélek, az akkori balközépnek és különösen egyik vezérének — ő vezérének mondta, én egyik vezérének mondtam — ajkaira oly nyilatkozatokat adtam, miket sem a balközép, sem pedig Ghyczy Kálmán nem mondott és ez a nyilatkozat az lett volna, hogy én azt mondtam, hogy Ghyczy Kálmán és a balközép ugy nyilatkozott, hogy a tiz évről tiz évre megújuló, tehát az akkori törvény szerint tiz év után megújuló ujonezlétszám-megállapítás egyszersmind a véderő-törvény többi, időhöz nem kötött alkatrészeinek, tehát a szolgálati időnek és egyéb alkatrészeinek revisiójára is alkalmas. Megengedem, hogy a határozati javaslatban nem foglaltatik az, valamint az 1868 : XL. törvényben sem foglaltatik az, hogy a véderőtörvénynek a revisiója összekötendő az ujonezlétszám megállapításával ; de a kettő közt természetes és szükségszerű összeíüggés van. Ezt a természetes és szükségszerű összefüggést később majd ki fogom fejteni, itt csak arra figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy a napló 9-ik kötetének 456-iklapján Ghyczy Kálmán szórói-szóra ezeket mondja. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső balon.) Beszél arról, hogy az 1868-iki t.-ez. 11. §-ának végén utasittatik a kormány arra, hogy a véderő létszámának megállapítása iránt alkudozásba lépjen, mint egyenjogú fél a Lajthán-túli államokkal és ezt az alkudozás iránti utasírást ő már kifogásolja. Ez alkalommal így szól: „Én a 11. §. ezen végbekezdésének elfogadását hazánkra nézve különösen károsnak tartom, mert az ujonczajánlási jognak azon teljes erőben és tisztaságában való megtartása, a mely szerint az eddig az országgyűlés által gyakoroltatott, oly nagy horderejű, hogy bármely hiányok legyenek ezen most megállapítandó védrendszerben, mindezen hiányok az ország ezen alkotmányos jogának fentartása mellett idő jártává], tehát 10 év múlva megorvosolhatok lesznek. Ezen alkotmányos jognak birtoka nélkül pedig nézetem szerint ezen hiányok megorvosolhatásának reménye aligha megszűntnek nem tekinthető". Tehát maga Ghyczy Kálmán is ugy tekintette, hogy midőn lejárt az a 10 év, már akár jöjjön létre a kiegyezés a további lekötés iránt, akár nem: az természetes alkalom a véderőnek időhöz nem kötött alkatrészei revisiójára. Miért? Mert a 10 év leteltével az ország az 1867 : XII. t.-cz. 12. §-ában foglalt azon jogának és azon joga minden alkatrészének teljes birtokába lép, hogy a magyar hadsereg időnkénti kiegészítését, az ujonezok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeit és a szolgálati idő meghatározását szabadon eszközölheti. És ha arról van szó, hogy újra meg kellene kötni az ujonezok megajánlásának jogát és annak feltételeit: azt természetesen megszabhatja, a szolgálati időre s a módozatokra vonatkozó feltételek korlátlan szabadsággal való kikötésével. (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Itt legyen szabad rátérnem t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére, mely igen kellemetlenül érintett, —- nem én reám vonatkozik — de észrevételt kell tennem azért, mert azt mondja beszédében, úgy hetykén odavetve, hogy Ghyczy Kálmán bizonyára tiltakozott volna az ellen, hogy az 1867 : XII. t.-czikkben foglalt kiegyezés alkotói közé soroztassék. Hát t. képviselőtársam én is azt hiszem, hogy tiltakozott volna, de nem abból az okból, a mit a képviselő ur mond, mert ne felejtse el azt, hogy Ghyczy Kálmán megtért az 1867: XII. t.-czikk alapjára, (ügy van! ügy van! abaloldalon.) Én nem teszek neki, sem emlékének, ezért szemrehányást ; sőt helyeslem azt, hogy meggyőződése tapasztalása alapján változott, tette ezt férfiasan, nyíltan és akárhányszor nyilatkozott magánkörben és nyilvánosan is — mit ha kell, be is bizonyíthatok — hogy tévedett, midőn az 1867 : XII. t.-czikket ellenezte. Én is azt mondom, hogy tiltakozott voln ellen, de ezt azon okból tette volna, hogy azon halhatatlan érdemből, melyet azok véleménye szerint, a kik ezen az alapon állanak, vagy később azt elfogadták, ezen alap alkotó elemeit megilleti, magának igazságtalanul részt nem kért volna, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A második, a mit t. képviselőtársam állított, hogy én összeköttetésbe hozom az ujoncz-megajánlás, vagy helyesebben a hadsereg kiegészítési jogával, mely a nemzetnek fenn van tartva az 1867-ikitörvényczikkben, a védtörvény revisióját, mint természetest, és beszédében ugy nyilatkozik, hogy az a felfogás, melyet én az 1867 : XII. t.-cz. alkotóinak ajkaira adok, tulajdonképen csak az én felfogásom. Hát, t. képviselőtársam, nem én hozom ezt a kettőt összeköttetésbe, hanem Magyarországalaptörvényei, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Soha Magyarország az ujonezozási jogot nem gyakorolta másként, minthogy egyszersmind azzal a feltételeket, a szolgálati időt is megkötötte és meghatározta. Az 1867 : XII. t.-cz. pedig azt mondja, hogy a hadsereg időnkénti kiegészítésének jogát, melynek alkatelemeit aztán elősorolja, t. i. az ujoncz megajánlás feltételeit, a szolgálati idő meghatározását az eddigi törvények alapján az ország magának tartja fenn. Ennek ellenében képviselőtársam láthatja, hogy én ezt méltán adom az 1867 : XII. t.-cz. alkotóinak ajkára, mert hiszen ezt magában a törvényben kifejezték, és én nem untatom a t. házat, hogy most a nyilatkozatoknak sorozatát akarjam felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Hanem egyre figyelmeztetem a t. képviselő urat. (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyan azt 48*