Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-185

185. országos ülés február 21-én, csütörtökön. 1889. 377 mely a legmagasabb osztályoktól a legalsóbbakig (Ugy van! Ugy van! balfelől) az országban mindinkább növekedő mérveket ölt, az a határozott követelés, hogy az országnak törvényben megirt függetlenségénél fogva a nemzet időről-időre a védelmi teher felett alkotmányos jogához képest teljes szabadsággal határozzon, hogy az az ellenzés és az az aggodalom alaptalan volt. Alaptalan lett volna egyetlen egy esetben, azok számára, a kik ugy vélekednek, mint Tisza István t. képviselőtársam, a ki kifejezte első beszédében, ismételte második beszédében, hogy ezen egyszer-mindenkorra való lekötöttséget ő helyesebbnek, jobbnak tartja a monarchia és a magyar állam érdekében. De már most, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a t. kormány ennek ellenében behozta a niódosítványt, és én abban, hogy a módosítványt behozta, oljárását helyeslem. (Helyeslés.) Helyeslem, hogy visszaállította azt a szöveget, a melyet az ország közvéleménye, merem mondani, túlnyomó nagy közvéleménye, még pedig a t. kormány saját beismerése szerint a leghiggadtabb és legnyugodtabb emberek is követeltek. (Ugy van! balfelől.) Az iránt, a hogy ez az eljárás történt s annak a minister ur részéről való indokolása iránt, miután azt már más oldalról bővebben fejtegették, én megvallom, vitába ereszkedni nem akarok. De midőn Tisza István t. képviselőtársam ugy nyilatkozik legutolsó beszédében, hogy a kormány igen helyesen cselekedett, midőn „amakacsságig menő szívóssággal ragaszkodott" ahoz, a mit a t. kormány csak a formulában levő különbségnek nevezett, ragaszkodott pedig azért, mert ez egy kiegyezésnek, quasi nemzetközi kiegyezésnek tárgyát képezte a Lajthán-túli állam kormányával; és midőn t. képviselőtársam azt állítja, hogy ez a t. kormánynak, sőt a nemzetnek is tekintélyét és súlyát emelte: akkor meg kell mondanom, hogy én ebben t. képviselőtársammal egyet nem értek és nem hiszem, hogy a háznak nagy része egyetértene. (Helyeslés balfelől.) Nem is szólanék erről, ha t. képviselőtársamnak e nyilatkozatát némelyek részéről a túlsó oldalon— mint a gyorsirati feljegyzés mutatja — „élénk helyeslés" nem kisérte volna. (Derültség balfelől.) Azt is, hogy a kormány a makacsságig menő szívóssággal ragaszkodott; azt is, hogy azután, de azt már nem élénk helyeslés, csak helyeslés kisérte, hogy elejtette. Mert, t. ház, mihez ragaszkodott a t. kormány és minő körülmények között saját nyilatkozatai szerint? A lényeghez saját magyarázata szerint nem; inert a lényeg az, hogy a kiegészítési jog Magyarországnak egyszersmindenkorra leköttessék a t. kormány beismerése szerint, már a véderő-bizottságban történt módosítás alkalmával elejtetett. Ragaszkodott tehát a kormány csak egy formulához és pedig — KEPVH. NAPLÓ. 1887—92. VIII. KÖTET, mondjuk meg nyíltan — (Halljuk!) egy rósz és helytelen formulához. Ez okozta azt a kormány nyilatkozata szerint, hogy az ország legszélesebb köreiben a leghatározottabb ellenszegülés, a leghatározottabb aggodalom folvton növekedő mérvs t. képviselőtársam azt mondja, hogy a kormánynak e szívós, makacs ragaszkodása egy formulához, midőn a lényegben nincs különbség, a kormány sxilyát és tekintélyét emelte, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha ez igaz, akkor soha ennek a kormánynak súlya és tekintélye oly hihetetlen mértékben nem lett volna fokozva, mint a jelen állapotban. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha ez igaz, akkor annak tekintélye benn az országban és az országon kivül soha nagyobb nem lett volna, mint most. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon,) És t. képviselőtársam még hozzá azt is állítja, hogy a nemzet tekintélye és súlya is emelkedett. Miáltal? Nem az által, hogy alkotmányos jogainak megóvásához ragaszkodik és azokat egy kétes formulával elhomályosítani és bizonytalanokká tenni nem akarja, hanem emelte a nemzet súlyát és tekintélyét az, hogy cardinalis alkotmányos jogai ellenében egy homályos és kétes formulát a makacsságig menő szívóssággal akartak ráerőszakolni. (Élénk éljenzés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ugy hiszem, hogy egy nemzetnek a súlyát az emeli, ha alkotmányos jogaihoz oly erősen ragaszkodik, ha alkotmánya oly szilárdul áll, hogy meg sem kisérti egy kormány sem egyik sarkalatos jogát elalkuvás tárgyává tenni idegen kormánynyal szemben. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én azt gondoltam, hogy egy nemzetnek súlyát és tekintélyét az emeli, ha alkotmányos jogainak minél tisztább és világosabb elismerését törhetlenül követeli. (Ugy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De t. képviselőtársam szerint egy kormánynak, egy nemzetnek súlyát és tekintélyét az emeli, ha a nemzet ellenében egy homályos és kétes formulát a szívósságig menő makacssággal erőltetni szabad és ha egy kormány nem tartózkodik és nem fél, cardinalis alkotmányos jogokat elalkuvás és homályos formulák tárgyává tenni. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha nem tudnám, hogy milyen oldalról jön ez a tanács a t. ministerelnök urnak, mely egy oly helyzetre vonatkozik, melyből még a következetesség kétes előnyét sem lehetett megmenteni: (Halljuk!) akkor azt kellene hinnem — de mondom ez ki van zárva, mert tudom, hogy nem igy van — hogy egy ily tanács és egy ily helyeslés csak oly oldalról jöhet, a mely őt kikerülhetetlen politikai ruinálás felé akarja vezetni. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mily körülmények közt, t. ház, dicsértetik meg és kívántatik meg t. képviselőtársam részéről egy pusztán formulához való ragaszkodás? Oly körülmények közt, melyekre elég helyesen a t. ministerelnök ur czélzott; olyan körülmények közt, midőn 48