Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-184
184 országos illés február 20-án, szerdán 1889. 359 helyzetbe sodorta a pártját, mert azon pártnak azon része, a mely többséget képez és meg vagyok győződve, e házban is többséget képezett volna, határozottan osztotta nézetét. Tehát kinek rendelte alá meggyőződését, miféle szolgai szerepet juttatott e tekintetben pártjának Tisza Kálmán, belátni nem tudom és ennek következtében sem a párt tekintélyének, sem az ő tekintélyének azon csorbulását nem látom, melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam lát. (Helyeslés a jobboldalim. Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Még egy nagyon fontos dolog van. Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur azt mondja: igen, de eompromittálta a koronát. Ebbe én nem szólhatok bele, mert nem vagyok illetékes annak megítélésére, hogy mikor tartja magát a korona compromittáltnak, mikor nem. (Derültség balfelölj De egyet tudok s ez az — s ebben velem gróf Apponyi Albert képviselő ur is egyetért — hogy a ki ezen koronát viseli, annyira érzékeny ilyen kérdésekben, hogy nem egy komoly compromitlálásra, de tekintélyének legkisebb érintésére nincs az a minister, a ki mellette maradion. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Meszlényi Lajos: Csak jól kell informálni. Hegedüs Sándor: Ha tehát azon korona eddig még nem nyilvánította sem tettel, sem szóval, hogy eompromittálva van, miért akar gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azon következtetésre jutni, hogy ezen tény megvan, tehát Tisza Kálmánnak 1 e kell mondani, azt valóban rövid eszemmel be nem látom. (Helyeslés a jobboldalon.) Igaz, én egészen őszintéi) mondom, (Derültség a baloldalon) hogy én szerettem volna hajlamomnál fogva és az ügy érdekében, az izgalom megakadályozása czéljából, hogy minél gyorsabban történjék a változás. Nem történt. Nem tudom, hogy és mint, nem vagyok beavatva, de egy dolog folyton foglalkoztatott és ezt talán gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is elfogadja. Ha azon az állásponton vagyunk ezen kérdésben, melyet Tisza Kálmán elfoglalt, legyen meggyőződve Apponyi t. képviselő ur, sokkal nehezebb neki a korona előtt bármely módosítást proponálni, mintha egy difi'erentiát kellene legyőzni. Én legalább ugy fogom fel a dolgot, hogy ha egy minister,. többet mondok, ha az embernek egy barátja, vagy r akárki, a ki ügyeibe beavatva van, valamely propositióval jön az emberhez és azután azt mondja, kérem, ezen propositio nehézségekbe ütközik, egyebet akarnak — pedig a mit akarnak, ugyanaz, a mit mi akarunk — sokkal könnyebben mondhatja akkor a korona: hát akkor mire való ez a változtatás, mintha evidens, merev differentia forog fenn, mire az illető maga azt mondja, hogy egyebet akarnak. De belátom, hogy szükséges concessiót tenni, tehát kérem a concessiót!! Vannak bizonyos önállási, bizonyos loyalitási tekintetek ily ügyek kezelésére, melyekben én mint laieus, még oly jártassággal sem birok, mint gróf Apponyi, de érzem és ennél fogva kénytelen vagyok a dolognak kifejezést adni. (He'y slés a jobboldalon.) De gróf Apponyi egy igen szép és határozott nyilatkozatott tett arra nézve, hogy miért mondjon le Tisza Kálmán, t. i. a ministerelnöki széknek méltósága követeli azt (Ugy van! a, baloldalon) és igen helyesen azt mondta, hogy ez nem az övé, nem egy párté, ez az országé. És igazsága van. Többet mondok, annyira nem egy párté, hogy nem is az oppositióé. (Derültség jobbfelöl.) Ha tehát ebben mindnyájan egyetértünk, mi következik ebből ? Hogy azt a széket, bárki üljön abban, nekünk mindnyájunknak respec tárnunk kell, (Zajos ellenmondás balfelöl) respectálnunk kell addig, mig a parlamentet respectáljuk, mert az annak kifolyása. (Ugy van! jobbfelöl) Ha a parlamentet nem respectáljuk, akkor természetes, hogy annak kifolyása iránt sem viseltetünk tisztelettel. (Nagy zaj a baloldalon.) Thaly Kálmán : Bepiszkolták azt a kaposvári mandátummal ! (Mozgás jobbfelől.) Hegedüs Sándor: Méltóztassék megengedni, hogy pár szerény észrevételt tegyek, hogy tulajdonképen hogyan respectáljuk e széket. (Halljuk!) Előre bocsátom, hogy itt nem Tisza Kálmán személyéről van szó, mert róla, mint emberről, azt hiszem, itt nem kell beszélni, hanem itt egyszerűen arról van szó, hogyha ki e székben ül, akárki legyen az, a parlament törvényes hatalma alapján ül benne. Nem akarok recriminatiókba bocsátkozni, mert csak tisztelettel veszem azt, hogy az ellenzék mindkét árnyalata részéről a legilletékesebb és legszebb erőfeszítés történt arra nézve, hogy odakünn a rend és nyugalom helyreálljon és azt az érdemét az ellenzéknek meg nem tagadhatja senki. De bocsássanak meg, most egészen magunk közt beszélek ; (Derültség) abban az esetben, hogy r ha olyan hangok emelkednek, a minőket itt a múlt napokban hallottunk s a melyek közt — csak szemelvényként említem — szerepel ama bizonyos szeg, a gyűlölet, a megvetés, a széttépetés és az őrült róka, (Nagy derültség) csodálom, hogy a veszett czinegét elfeledték (Hosszantartó derültség) s ha az ily kifejezések, a mint természetes és szükséges, a házból mint jelszavak kimennek, ugyan kérem, mily respeetussal viseltethetikanagy világ az iránt a szék iránt. (Helyeslés jobbfelöl,. Ellentmondás balfelöl.) Tudom, hogy azok nincsenek oly szigorúan és komolyan értve, mint a hogy mondva vannak. Hisz érintkezünk mi társadalmilag; megvan a magunk vélemén\ r e, egymás értéke, jelleme iránt egész világosan, határozottan és nagyon jól tudom, hogy r a kik ezt igy félig tréfából és különösen a taps és nevetés czéljából odadobják, nincsenek
