Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-184
358 184. országos Illés februrr 20-án, szerdán. 1889. még a 25 §. sem, meg kell enni még Tisza Kálmánt is ! (Derültség jobbfelöl. Felkiáltások szélső baloldalon: Ötven kellene,nem huszonöt! Zaj.) Kérdem én t. ellenzéki képviselőtársaimat, vájjon hatással lehet ez általában egy pártra nézve, akármely pártot vegyünk is, fi mely egyetért vezérével a politica főiránya tekintetében ? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem ért egyet!) És még egyszer ismétlem, mikor ez már megvan, a miben eltérő véleménynek voltunk, akkor nemcsak a házban, sőt itt talán kevésbé kihegyezve, mint az illetékes hírlapokban, azt mondják: ez csak betű, mit ér az egész, nekünk Tisza Kálmán kell! (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon; Nem kell!) Eszembe jut erről egy aneedota. (Halljuk! Bálijuk!) Mikor az iskolából hazament gyermekek között az anya kiosztotta a kenyeret, az egyik felkiált : „kié az a rettenetes nagy darab kenyér?" „A tiéd!" „Hát csak ilyen keveset kapok?" (Éleik derültség a szélső báloldalon. Tetszés a jobboldalon. Zaj. Halljuk! Sálijuk !) De gróf Apponyi azt mondja: fontos dolgok vannak itt, megváltozott a helyzet, mert Tisza Kálmán már csak azért is ... (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassanak meghallgatni kérem, én senkinek közbe nem kiáltottam a hosszú vita alatt és Ígérem, hogy lehetőleg tárgyilagos fogok lenni. (Halljuk! Malijuk!) Azt mondja gróf Apponyi, azért is le kell mondania Tisza Kálmánnak — mert több okot is felsorol reá — mert más politika érvényesül, mint a mely politikát e szakaszra nézve ö képviselt ; ha tehát egy kormány egy politika mellett a cabinetkérdést veti fel — abban gróf Apponyinak tökéletesen igaza van, ha az a politika a cabinetkérdés mellett bukik, a kormánynak le kell mondania. De hát kérdem, igy van-e ez a dolog. (Halljuk!) Hiszen Tisza Kálmán elejétől végig mindig azt mondta: „Én különbséget nem látok, ez nem más értelem, ez csak más szöveg." Gróf Apponyi és társai, többet mondok, igénytelen magam is mondtam: „Én nem ugy értem"; disputáltunk tehát, vitatkoztunk elég bőségesen a szöveg értelme és helyreállítása felett és Tisza Kálmán végül azt mondta.' „Ha ennyi az aggodalom minden oldalról, megteszem a megfelelő intézkedést." (Nagy zaj és közbeszólások a bal- és szélső baloldalról.) Thaly Kálmán : Megfogták a rókát! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor: Csak azon fordul malmost meg a kérdés, hogy tulajdonképen kinek a szavai szerint interpretáljuk Tisza Kálmánnak politikáját. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mert ha Tisza Kálmán cabinetkérdését és a szakaszra vonatkozó politikáját nem az ő szavai szerint értelmezzük, hanem bele akarunk azokba olvasni egy más politikát, a melv ő ellenében érvényesül, természetes dolog, igen könnyű az okoskodás: le kell mondani (Nagy nyugtalanság és zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Mondjon le! Halljuk!) és azok, a kik mindenkép erre az eredményre akarnak jutni, (Derültség jobbfelöl) igen természetesen igy okoskodnak. De a ki tisztán az alkotmányjogi magyarázatot akarja tárgyilagosan, sőt mondom, az egyszerű logicát akarja, többet mondok, ha egy közönséges bűnössel áll szemben az ember és azt mondja, hogy magyarázza szavait, (Nagy derültség a bal-és szélső báloldalon) annak a magyarázatát is el kell fogadni. (Derültség jobbfelöl.) No kérem, hát Magyarország ministerelnökére rá akarunk disputálni egy oly magyarázatot, melyet sohasem fogadott el és sohasem mondott! (Nagynyugtalanság a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ez az ok tehát igénytelen nézetem szerint, ha tárgyilagosan vizsgáljuk, elesik. Gróf Apponyi azután tovább megy és megpróbálja a pártnál, ha szerencsésebb-e okoskodásában és azt mondja, hogy a ministerelnök ur ferde helyzetbe hozta a, saját pártját, midőn ezt a pártot arra birta, hogy nagy lelki kinok közt oly térre kövesse, melyre csak meggyőződésének feláldozásával lép s azt mondja, hogy ezt az állapotot három hétig tartotta igy fenn. Talán megengedi gróf Apponyi képviselő ur, hogy ezeket a dolgokat én jobban tudom, mint ő. Megmondom tehát egész tárgyilagosan, hogy ez nem ugy volt. A pártban, kérem, többsége annak a nézetnek volt, melyet a ministerelnök ur elejétől fogva vallott. (Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon. Egy hang : Miért változtatták meg?) Bocsánatot kérek, a szöveg magyarázatára nézve nincs különbség! Ha tehát e többség nyilatkozott és Tisza Kálmánt ennek a szakasznak az eredeti szövege mellett is pártolta : akkor egyszerűen meggyőződését követte. (Nagy nyugtalanság és közbeszólások a bal- és szélső baloldalon) Hiszen bocsássanak meg, az efféle indiserét dolgot kénytelen az ember elmondani, mivel belevágtak a párt viszonyaiba. (Halljuk!) De kérem, mivel a párt több tagja e tekintetben eltérő nézetet vallott és más tényezők is — én elismerem gróf Apponyinak e tekintetben való nyíltságát, más tényezők — nem tudom, miféle hatalmi tényezőkről beszél, én nem hatalmi tényezőket említek, én aggodalmat fejeztem ki; és TiszaKálmán, természetes dolog, azon volt, hogy ezeket is megnyugtassa, hogy lehetőleg egyöntetűséget hozzon létre és hogy e tekintetben a véleményszabadságot mennyire respectálja, mutatja az, hogy mikor arról volt szó, hogy ne csak cabinetkérdes vettessék fel, hanem pártkérdés is, ellenszegült; (Helyeslés a jobboldalon) de kérem, ha arra törekszik, hogy közmegnyugvást érjen el egy alkotmánykérdésben és ezt a törekvést | respektálnia kell mindenkinek : azt hiszem, abból S neai lehet következtetni, hogy bárom heti kinos
