Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-184
356 18 *- országos Wés február 20-án, szerdán. 1889. rejlő állítólagos és részben általam is elismert hibákból következtetve, abba az inconsequentiába estek, hogy általánosságban sem fogadták el a törvényjavaslatot. A külföld pedig nem olvassa a mi vitáinkat oly részletesen, hogy minden fejtegetésünket és magyarázatainkat ismerhesse, hanem egyszerűen olvasta azt, hogy a magyar ellenzék a véderő-törvényjavaslat ellen szavazott és ebből a legtévesebb következtetésekre juthat. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Ez a hátrány következik abból, ha egy törvényjavaslatnak lényeges, integráns részét képező alapelveivel az ember egyetért, de egyes szakaszai ellen kifogásai vannak és ezen kifogásait és ebből folyó meggyőződését nem ezen szakaszoknál akarja érvényesíteni, hanem előzetesen von le belőle oly következtetéseket, a melyekre igénytelen nézetem szerint feljogosítva nincs, tudniillik,hogy a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadja el. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) Ránk nézve is volt ennek hátránya; nem azon comicus jelenetekben, midőn minket már fölmagasztaltak és abczugoltak oly szakaszokért is, a mely szakaszok egyike most már azok nézete szerint változtatott meg, a kik minket ezért elítéltek; hanem beszélek azon hátrányokról, a melyek összefüggnek a véleményeknek egészen elfogulatlan és tárgyilagos fejlődésével és esetleges érvényesítésével; mert tagadhatatlan az — a mit mindjárt érinteni fogok igénytelen felszólalásomban — hogy a törvényjavaslat szokszor említett két szakaszára nézve, illetőleg azon szakaszokkal összefüggésben álló intézkedésekre nézve voltak és vannak aggodalmak nemcsak az ellenzék soraiban, de a kormánypárt részén is s meg volt és megvan a komoly törekvés, hogy. a menynyiben lehetséges és czélszerű, ezen aggodalmak eloszlattassanak, illetőleg a megfelelő intézkedések megtétessenek. De midőn már eleve, együttesen és általánosan elítéltettünk és odadobattunk a közönség legkeményebb ítéletének : megvallom, erős elhatározásra és nagy obieetivitásra, többet mondok — s talán nem veszik ezt tőlem szerénytelenségnek — báTörságra van szükség, ilyen tüntetések és támadások daczára megtartani azt az álláspontot, melyet valaki már eleve elfoglalt (Mozgás a szélső baloldalon) s ha akkor is törekedni akar azon álláspontjának érvényesítésére, midőn abból egészen más dolgokra, a kormány állására is, nem épen előnyös következtetéseket vonnak. De most a sokat vitatott két szakasz egyikével akarok foglalkozni s őszinte örömmel adok kifejezést, hogy akár lett légyen alapja annak az aggodalomnak, a melyet ezen szakasz felkeltett, akár nem, az a jelenség, miszerint e nemzet minden rétegében nagy érdekeltség és nagy ellenállási képesség mutatkozik, valahányszor arról van szó,hogy alkotmányát —mondom, nem vitatom, alaposan-e vagy alaptalanul — érintik, mondom, örömömnek adok kifejezést, hogy ilyenkor, amint tán méltóztatnak megengedni, megszűnik a párttekintet, a vélemények érvényesülni iparkodnak a különböző pártok kebelében és talán még hozzátehetem azt is — a mi ezen kérdéssel szemben is, azt hiszem, minden esetre oly jelenség, a melyet tiszteletben kell tartani, de a mely egyúttal ázt a kötelességet rója az emberre, hogy túl ne licitáljon -— hogy azt a susceptibilitást, a mely a nemzetben a múltban megvolt és örömmel látjuk, hogy megvan ma is alkotmányos érdekeinek védelmére, ne igen feszítsük, (Helyeslés és tetszés a jobboldalon) mert akkor erejéből veszít és meglehet, hogy más alkalmakkor csakugyan nem lesz meg ez a reagálási képessége, amelyre feltétlenül szüksége van egy kis és szabad nemzetnek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És constatálom azt, hogy ezen kérdés fejtegetése úgy indult meg, hogy én — meglehet naivitásból, meglehet tapasztalatlanságból — abban a hitben ringattam magamat, miszerint a 14. §-t sikerülni fog minden nagyobb izgalom és a pártok közötti minden nagyobb összeütközések nélkül, megfelelően módosítani, annyival is inkább, (Mozgás a báloldalon. Ralijuk! Halljuk!) mert az ellenzék több orgánumában annak idején, a mikor a tárgyalások megindultak, megfelelő hangok emelkedtek. És ha gróf Apponyi Albert képviselőtársam a hírlapirodalmat oly figyelemmel kiséri, hogy bécsi lapokban előforduló minden véleménynyilvánításokra itt reflectál és, talán nem is egészen méltányosan, felelőssé teszi a kormányt oly dolgokért, melyek reá épen nem tartoznak: engedje meg nekem a t. ház, hogy erre az ügyre vonatkozólag egy lapból idézzek pár sort, a melyet gróf Apponyi Albert képviselő ur nehezen fog desavouálhatni és mely egy jelentékeny pártnak közlönye. (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t.ház,hogy visszamenjek arra — most már minden indiscretio nélkül beszélhetek erről — mikor ez a kérdés a szabadelvű pártban tárgyaltatott. (Halljuk!) Rectificálnom kell gróf Apponyi Albert képviselő urat abban is, hogy a cabinetkérdés felvetése mindjárt e tárgyalás elején megtörtént Tárgyaltatott, jól mondta, több napon át nemcsak ez, hanem tárgyaltattak más kérdések is és akkor a „Pesti Napló" a következőket irta (olvassa): „Ha ez alkalommal a szabadelvű párt hazafias és nemzeti ellenkezésén a bécsi hadügyministerium törvényjavaslatai törést szenvednek, abból cabinetcrisis nem következik. Mert vagy elfogadja a király a szabadelvű párt által kivánt módosításokat s akkor a lemondásnak nincs helye s Tisza egy ujabb fejedelmi bizalomnyilatkozattal s engedménynyel diadalmasan tér a szabadelvű körbe vissza; vagy a korona elfogadja Tisza lemondását s kísérletet tesz a törvényjavaslatok változatlan
