Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-166

1«I5. országos illés ,jan*ár 21-é», hétfőn. 1889. 29 önkéntes fiai elkölthetnek évenkint 1, 2 sőt 3 ezer irtot is, a szegényebb osztályok fiai alig rendelkeznek az egy évre szükséges 600 frttal, s ha a szülő ezt az összeget előteremti is: ezt megsínyli ottan az egész család. (Ugy van! ügy van! a szélső halon.) így van ez a valóságban; ezt tapasztalásból tudom. Ez tehát nem kedvezmény, sem privilégium. Igenis kedvezmény volt a Bach-rendszer alatt az, hogy akárki megválthatta magát 1500 írtért; de az önkéntesi szolgálatot nem lehet ezzel egy vonalba állítani. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Ez az egy évi szolgálat sxílyos teher az ifjúra, mert megakasztja őt pályájában. De a törvényjavaslat nem elégszik meg ezzel, hanem tovább megy és még több áldozatot követel, mert ha az illető nem tudja letenni a tiszti vizsgát az első év végén, akkor még egy évi szolgálatot köteles teljesíteni. Ez a vagyonosabb osztályúaknak könynyebb lesz, mert azok gyakorlatában vannak a német nyelvnek, sőt jobban is tudják sokszor, mint a magyart, a mi elég szomorú. Hanem a szegény ember fia, a ki egy kis magyar városban tanul. vagy ha nagyobb városban is, például Debreezenben, az ott német szót talán nem is hall, az iskolában pedig megtanulja valahogyan a „der, die, das"-t, de ezért még németül ugyan vizsgát letenni nem lesz képes. (Halljuk! Halljuk!) Mi következik ebből? Az, hogy a szegényebb osztályból való ifjak megbuknak n tiszti vizsgán; de azonkívül még sok más körülmény találkozik össze, a mit most el akai ok hallgatni. Mi magyarok tehát azért legyünk büntetve, mert nem tudunk németül ? Azért legyen megakasztva az a fiatal ember az általa választott pályán, mert nem tud németül ? Ebből az fog következni, hogy az az önérzetes fiatal ember, a ki kötelességét, mint polgár hiven teljesítette, ha szegény, kétségbe fog esni s azt se tudja, hol kezdje az életet és lesz belőle proletár. (Ugy van! a szélső balon.) At. honvédelmi minister ur helyében ily törvényjavaslatot nem terjesztettem volna a t. ház elé. (Igaz! a szélsőbalon) Vannak idegen nemzetek, melyek gúny nyal mutatnak arra, hogy a magyar törvényhozás többsége ily törvényjavaslatot elfogad. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Belőlem nem a bosszúállás szól, hanem hazám és nemzetem alkotmánya iránti hűséges ragaszkodás és szeretet. (Helyeslés szélső balfelöl.) Én tisztelem minden egyes polgárát e hazának, legyen az szegény vagy gazdag, de ezen tiszteletem hanyatlik, ha azt tapasztalom, hogy ők a haza iránti szeretetet nem ápolják hiven és melegen, ha a reájuk bízott hatalmat nem ugy gyakorolják, a mint ezt a haza érdeke megköveteli. (Helyeslés szélső balfelől.) Bátor leszek már most egy pár észrevételt tenni a t. közoktatásügyi minister ur által kibocsátott rendeletre. (Halljuk!Halljuk.'.) Kem mint pártember, hanem mint magyar ember mondom, hogy Schmerling idejében nem mertek volna egy ily rendeletet kibocsátani. Erre csak egy oly hatalmas kormány érezhette magát feljogosítottnak, mint a minő a mai, a melynek vezére Tisza Kálmán ministerelnök ur (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha azon intézkedést, a mely e rendeletben foglaltatik, csak egy évvel ezelőtt is merte volna egy képviselő indítványozni, meg vagyok róla győződve, hogy a t. ministerelnök ur őt ezért excommunicálta volna. (Halljuk!Halljuk!)Én, mint e háznak egyszerű tagja, az igazat, ugy a mint érzem, mindig kimondom és ettől engemet semmiféle körülmény sem tart vissza, mert nem természetem, hogy bárkinek is kegyét hajhászszam. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Mit tartalmaz ez a rendelet? Azt, hogy nektek ifjak okvetlenül németül kell tanulnotok; mert ha nem tanultok, az lesz a következése, hogy én is megbuktatlak titeket az érettségi vizsgálaton, minta hogy megbuktatnak a honvédelmi minister ur közegei a tiszti vizsgán. E kettő együtt nem jelent egyebet, mint azt, hogy vállvetve arra törekednek, hogy a magyar c ni túra megsemmisüljön. A magyar nemzet áldozatot hozott eddig azért, hogy nyelve, culturája fenmaradjon. Most közelebbről alakult az erdélyi közművelődési egyesület, melynek nem volt egyéb czélja, mint az, hogy az Erdélyben a különböző nemzetiségek közt szétszórtan élő magyarok a magyarságnak visszanyeressenek. Mindnyájan tudjuk, hogy ez egyesület eredménynyel működik, hogy azonban e rendelet következtében is oly biztosan fog működhetni, mint eddig, azt állítani nem merem. Szilágy megyében, a honnan szerencsés voltam megválasztatni, szintén e czélra alakult az úgynevezett Wesselényi-egyesület, még pedig előbb mint az erdélyi közművelődési egyesület, mert nálunk is vegyesen laknak magyarok és románok. Bocsánatot kérek, hogy speciális viszonyokat hozok fel, de kötelességemnek tartom elmondani. Szilágy megyében vannak községek, noha mi nálunk nincs még a veszedelem, hogy a nemzetiségek gyakorolhassák a hatalmat, mint más helyeken; mondom, vannak községek, a hol az oláhok közé beszorult néhány magyar ember, kiknek családja oda jutott, hogy gyermekei a magyar nyelvet elfelejtették. Ezeket nem tanította irni, olvasni senki, nyelvüket elfelejtették és csak annyit tudnak mondani: én magyar vágyom. E culturegyesületeknek az volna a czélja, hogy kiragadják az ily magyarokat abból az állapotból, hogy azt sem tudják, melyik nemzetnek fia és én saját meggyőződésemből állítom, hogy Szilágy megyében igen előnyös jele mutatkozott annak, hogy a czélt el fogjuk érni. Voltak eclézsiák megyénkben, a hol .a szegény pap 2—4