Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-183

• 183. országos, ülés február 19-én, kedden. 1889. 333 l'ezettségét vállalta el, melyet az alkotmány szerint elvállalnia szabad, tudniillik, hogy hasonló elvekből kiinduló javaslatot fog előterjeszteni: akkor nem tudom, miért aggódott, hogy ezen elv espressis verbis vétessék fel a törvénybe. (Helyeslés balfelöl.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy az iránt kellett tájékozást szereznie, hogy az által, hogy a magyar törvényhozás élén a magyar ministerelnök érthető szavakban fejezi ki a törvényben elburkolva meglévő elvet, a monarchia másik államának törvényhozása nem jön-e kellemetlen helyzetbe? Ezt sem értem, mert sehol sem áll az és a t. ministerelnök ur maga sem állította, hogy azon törvénynek, mely Austriában erre nézve el lett fogadva, az utolsó betűig, szó sze rinti szövegében is összhangzó törvénynek kell lenni. Hát ha ott eí lett fogadva egy törvény, a melyben a tiz évi korlát elvileg benn van, hogyan lehet kényelmetlen helyzetbe hozni a monarchia másik államának parlamentjét, hogyha mi azon elvet itt tisztán fejtjük ki? (Ugy van! szélső balfelöl.) Ez, t. ház, a benső ellentét és az őszinteségi hiány azon indokolásban, a melyet fájdalommal kellett itt hallanunk. De ellentétben van ezen kijelentés az általános vitában tett mindazon nyilatkozatokkal, melyeket erre nézve a többség padjairól hallottunk, mert azon nyilatkozatoknak alaphangja az volt, hogy felesleges a 14. §-ba ezt a 10 évi korlátot beiktatni, hisz az ugy sem ér sokat; sokkal többet ér az, hogy évenként meg lehet, illetőleg meg kell az újonczjutalékot szavazni. Ez — ugy mondták a t. képviselő urak oda át — az igazi garantia; de az a 10 évi korlát egészen felesleges dolog és mivel ez itt bizonyos szempontokból kényelmetlen, tehát hagyjuk ki. Ez volt a t. többség összes ez irányú okoskodásainak alaphangja. És miután azóta néhány hét múlt el s a t. többség emlékezete, ugy látszik, e részben elhomályosodott, (Derültség balfelöl) mert a mit akkor helyeseltek, annak ellenkezőjét helyeslik most és ugy tétetik magukat, mintha akkor is azt helyeselték volna, a mit a szombati ülésben helyeseltek, bátor leszek egynéhány, a többségből eredt idevágó nyilatkozatot a t. ház emlékezetében felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Kezdem mindjárt a többség t. fiatalságának nestorávnb Beöthy Algernonnal, (Tetszés balfelöl. Halljuk!) a ki a liberális meggyőződés magaslatáról (Derültség balfelöl) csak ugy sajnálólag pillantott le Horvát Boldizsár t. képviselőtársamra s illedelmes gunynyal kérdezte t. képviselőtársunkat, hogy vájjon akkor, midőn az 1868: XL, törvényczikket alkották, olyan nagy vívmányt láttak-e ama bizonyos 11. §-ban, melyre most hivatkoznak? S idézve az akkori beszédekből, azt mondta, hogy bizony akkor nem dicsekedtek ezzel a 11. §-al s aztán folytatta gúnyját — de ez már veszedelmes folytatás volt — és azt mondta, hogy no majd elérjük, hogy 20 év múlva önök, a kik most aggódnak a haza sorsán, még ezt a 14. §-t is, a melyet ma kicsinyelnek, nagy vívmánynak és nagy alkotmányos garantiának fogják kikürtölni. Fájdalom, igaza lehetne t. képviselőtársamnak, ha tovább haladnánk az alkotmányos szigor iránti közömbösség (Ugy van! Ugy van! balfelöl) s az alkotmányos jogok feladásának azon lejtőjén, (Helyeslés balfelöl) a melyen ez a kormány vezeti a többséget az utolsó 15 év óta. (Helyeslés. Ugy van! balfelöl.) Ha tovább haladnánk, tovább csúsznánk azon a lejtőn lefelé, akkor aztán falójában beállhatna 20 múlva az a helyzet, hogy még azt a most már lejárt 14. § t is az ő eredeti szövegében vívmánynak és alkotmányos bistosítéknak kellene tekinteni. Mert hiszen benne van legalább az újouezmegszavazás joga; és ha önök tovább folytatják az alkotmänynyal szemben eddigi tiszteletteljes maguktartását, (Derültség balfelöl) lehetnének 20 év múlva a kormány élén férfiak, a kik még ezt az újonezmegszavazási jogot is kimagyarázhatnák belőle, vagy kicsusztathatnák belőle. (Ugy van! balfelöl ) Igaz, t. ház, hogy 1868-ban nem dicsekedtek az akkori vezérférfiak a 11. §-al és pedig azért, mert csakugyan nem volt nagy diadal az, hogy az évenkénti újonczjutalék-megállapítás jogát és a hadi létszámot 10 évre kötötte le a nemzet. (lga&! Ugy van! balfelöl.) Akkor nem látszott vívmánynak, de most annak kell tekintenünk, (Helyeslés balfelöl) hogy a nemzet csak 10 évre s ne tovább kösse le ez iránt alkotmányos jogát. (Helyeslés balfelöl.) A mi az alkotmányosság akkori pezsgő napjaiban csekély dolog volt, azt most vívmánynak, biztosítéknak kell tekintenünk azért, mert fájdalom, nagyon gyorsan vénültünk ez irányban 20 év alatt. (Tetszés balfelöl. Ugy van!) Beőthy Algernon t. képviselő ur mindenesetre elismerte és constatálta, hogy a 10 évi korlát nagyon felesleges dolog, mert a mikor ott van az újonezmegállapítási jog, e tiz évi korlátot nem kell bevenni a törvénybe

; Ezen őszinteségét követte azután Pulszky Ágoston képviselőtársam (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Egy hang: Nem számit!) a ki sokkal terjedelmesebben és sokkal behatóbban bizonyítgatta, hogy ott van azájonczmegtagadási jog, ott van a budget njegtagadási jog; hogy vannak más alkotmányos garantiák s igy nem kell 10 évre megszorítani az újonczjutalék számának az érvényét. Pedig fel kell tennünk, hogy Pulszky Ágost t. képviselő ur tudja, hogy a kormány mit érvel és mit gondol, mert igen gyakran láttuk őt a sugó-helyen (Helyeslés és derültség a bal- és szélső baloldalon) és hogy íí