Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-183

334 1S3. országos ülés február 19-én, kedden 1889. tudhatja, hogy mit akar a minister és a kormány, mert hisz a t. képviselő urat rendesen ott láttuk a kormány háta megért. (Derültség a bál- és szélső baloldalon.) De még sokkal illetékesebb és classiensabb tanúm erre nézve a t. honvédelmi minister ur, a ki egy katonához és a férfiúhoz illő és őt díszítő nyíltsággal jelentette ki, hogy a mi a 14. §-nál történt, az hátrálás, az engedmény. (Báró Fejérváry Géza tagadólag int.) Méltóztassék a t. minister urnak elolvasni a január 14-iki ülésről szóló gyorsírói jegyzeteket; ott az áll, hogy a minister ur azt mondta, hogy ezen egész törvényjavaslat egy compromissum eredménye. Beőthy Ákos: Compromissio eredménye. (Derültség a bal- és sgélsö baloldalon.) Zay Adolf: És hogy a 14. §-nál nekünk kellett engednünk. Már most a beszéd egész tenorjából s logicai összefüggéséből teljesen kétségtelen és elvitathatatlan dolog az, hogy miből áll az az engedmény. Minthogy szembe volt állítva az 1868-iki törvény a jelenlegi javaslattal, tehát ezen engedmény az volt, a miben a 14. §. különbözik a régi törvénytől, tehát a tiz évi korlát elhagyása, (ügy van! a szélső baloldalam.) És mint a legutolsó, de leginkább meggyőző tanút, még egy t. képviselőtársunkat szeretném a vitába bevonni, mert a t. ministerelnök ur ez iránti nyilatkozatával szemben felzúdul a saját vére. (Halljuk! Halljuk!) Tisza István képviselőtársunk ugyanis az általános vitában tartott beszédében nagy verve-vel, de azt hiszem, nem igen nagy szerencsével bizonyítgatta azt, (Halljuk!) hogy e tiz évi korlátot jó lesz be nem venni utólag a 14. §-ba, mert különben ott Austriában baj támadhatna; azt mondta, hogy ha beveszszük a tiz évi korlátot és az ujonczjutalék most megállapítandó számának érvénye tiz év múlva, lejárna, Austria azon kellemetlen helyzetben volna, hogy ott az ujonczjutalék fentartása függővé tétetnék egy apró, az ottani viszonyok szerint, egy harmad kisebbség beleegyezésétől; tisztán azt mondta, hogy ha bele vennők a 10 évi korlátot és ha e szerint járna le ezen 14. §. hatálya, 10 év múlva Austriában igen kellemetlen helyzet állana elő, mert ott a törvény megújítására kétharmad többség szükséges, tehát ott az írjonczjutalék számának 10 éven túl való fentartása egy harmadrész kisebbség beleegyezésétől függne. Ebben, ha az egyenes logicát akarom követni, tisztán benfoglaltatik Tisza István képviselő urnak azon felfogása és okoskodása, hogy ne vegyük be a tiz évi korlátot a 14. §-ba, különben később Austriában baj támadhatna. Most már azt hiszem, hogy Tisza István t. képviselő ur csakugyan lehetett abban a helyzetben, hogy tudta, hogy akkor mi Tisza Kálmán ministerelnök urnak szent meggyőződése (Derültség a bal- és a szélső baloldalon) és én azt hiszem, hogy ő mielőtt ez iránti érvelését itt mintegy ex cathedra elmondta, némi érintkezésbe lépett a ministerelnök úrral és a ministerelnök ur tudta, mit lesz elmondandó t. képviselőtársam, nem szószerint, de lényegében és tudta a t. képviselő ur, mi a szándéka a 14. §-al a t. ministerelnök urnak. Különben más kellemetlen oldala is volt a t. képviselő ur okoskodásának, mert szerinte, ha az ellenzék felfogása érvényesülne, ha a tiz évre vonatkozó alkotmányi garantia belevétetnék a törvénybe, ebből baj lehetne Austriában s ott a kormány szorult helyzetbe jöhetne. Eddig azt tapasztaltuk, hogy a magyar alkotmányt megkell szorítani, ha a magyar kormány szorult helyzetbe jön, (ügy van! balfelöl) de azt a tant még nem állította fel senki és a t. képviselő urnak jutott a dicsőség kimondani, hogy az ily kényelmetlen positióért, melybe az osztrák kormány esetleg juthat, csorbát kell ütni a magyar alkotmányon. (Élénk tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) S itt legyen szabad megjegyzést tennem arra, a mit Orbán Balázs t. képviselőtársam előttem mondott és a mi összefügg azon ál érvelésekkel, melyeket erre nézve a többség oldaláról, sőt kormánykörökből is hallottunk. Tudniillik onnan is sejtették velünk, hogy Austria kedvéért csorbítani kell a magyar alkotmányt. Azt hiszem, ez oknélküli gyanúsítása az osztrák parlamentarismusnak (Ügy van! balfelől) és az osztrák alkotmányos érzületnek. En nem képzelem azt a helyzetet, hogy Austria és illetékes tényezői, törvényhozása saját érdekét keresnék abban, hogy Magyarország alkotmányát, szabadságát korlátozzák, különösen, mikor saját szabadságát is korlátozná vele. En meg vagyok győződve, hogy az osztrák parlament nemcsak kétharmad többséggel, de egyhangúlag elfogadna Magyarország érdekében minden indítványt, mely tiszteletben tartja a magyar törvényeket s a mellett növeli Austria szabadságát is. (ügy van! balfelől.) Ha tehát Orbán Balázs t. képviselőtársam ellenségünkről szól, ne méltóztassék azt az osztrák parlamentben keresni, (Helyeslés balfelől) hanem, fájdalom, e hazán és e parlamenten belül. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) Én e szerint bátran állíthatom, hogy nincs senki széles Magyarországon, a ki őszintének venné a t. ministerelnök urnak ez iránti okoskodását, tudniillik, hogy eredetileg ő is, pártja is meg volt győződve arról, hogy az alkotmányos garantia, a tiz évi korlát már eredetileg benne lett volna a 14. § ban. Hogy erre nézve most hátrálni volt kénytelen az ellenzék álláspontjára, ezt az ellenzéknek maradandó nagy vívmányának tartom, (ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Bármikép kivánja is ezt takargatni, bármikép szándékozzék is átcsúszni ezen igen kellemetlen