Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-182

182. országos filét február 18-án, hétfőn. 188Í). 315 kozom az ügyészségről szóló törvényre, a mely szerint a kir. ügyész nem tartozik oly indítványt előterjeszteni, mely meggyőződésével ellenkezik. Ha van oly ügyész, kinek meggyőződése az, hogy nem kell ezen törvényszegéseket üldözni : ám kövesse meggyőződését, de akkor joga van az igazságügyministernek megvonni tőle a meghatalmazást és követelni, hogy megvizsgáltassák az ügy a kormány, az igazság és az ügy tisztasága érdekében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ezekből mi lesz, azt én nem tudom, de én óhajtom, hogy a ház jogait megsértők, történjék a sérelem bármely irányban, hogy az „igen* szavazatért insultálók vagy azok, kik bántalmaztak bárkit is azért, mert nem tartozott a hatalmon levő párthoz, vegyék el a maguk büntetését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Óhajtom, t, ház, hogy a törvény egészíttessék ki, a ház jogai óvassanak meg és ha szükséges, erre vonatkozólag formulázott javaslatok terjesztessenek a ház elé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy pedig a fenforgó körülmények között a ház souverain tekintélyének és a végrehajtó hatalomhoz való viszonyának ellenőrzésére külön bizottság nincs s minthogy a felmerülhető kérdések a mentelmi joggal rokontermészetüek, van szerencséin a következő határozati javaslatot elfogadásra ajánlani. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) „A 269-ik számú elnöki jelentésre vonatkozólag indítványozom, hogy a t. ház következőleg határozzon: tekintve, hogy a ház tanácskozási helyisége f. évi január hó 30-án fegyveres erővel vétetett körül, a nélkül, hogy ez a ház elnökének megkérésére történt volna s igy a fegyveres erő alkalmazásának mérve sem tétetett beleegyezésétől függővé; tekintve, hogy ezen jelentés nyomán oly esetek jelenségei merültek fel, melyek koczkáztatták a tanácskozások nyilvánosságát: tekintve, hogy megsértetett a képviselőház tagjainak a házzal való akadálytalan közlekedési joga és több képviselő személyében a mentelmi jog; tekintve végre, hogy a felmerült esetek által érintett jogok a mentelmi joggal rokontermészetűek : a 269-ik számú elnöki jelentés megfelelő javaslatok előterjesztése és mielőbbi jelentéstétel végett a mentelmi bizottságnak adatik ki. (ÉlénJc helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! Nincs e földgömbön törvényt tisztelőbb nemzet a magyarnál, az még rosszalását is mindig ildomosán és méltóságteljesen szokta kifejezni, (ügy van! a szélső baloldalon.) Honnan vette tehát kormányunk azon merészséget, hogy a közvélemény jogosult nyilvánulását a legbrutálisabb erőszakkal igyekezett elnyomni s egy rendőrállam minden terrorismusát foganatosítá, a fővárost és a képviselőházat ostromállapotba helyezte. Tudtommal nincsen olyan törvényünk, a mely a nemzet által kegyelt egyének éljenzését eltiltaná s mégis a múlt hetek izgalmas napjaiban eléé volt, hogv a művelt elemekből: egyetemi ifjúság és polgárságból álló tömeg Kossuthot vagy Ugront, vagy Apponyit éljenezze, hogy a rendőrség és katonaság azonnal megrohanja lovaival, letapossa, kardjával kaszabolja, nem tekintve nőkre, gyermekekre, aggokra, (ügy van! szélső balfelöl.) De ennél több történt, egyik tudományos intézetünk zárt udvarára, annak kapui erőszakos kinyittatásával hatolt be a lovas katonaság s az előadásról kijövő műegyetemi hallgatókat megrohanván, ártatlanok vérével festette pirosra a tudomány szentélyét. Mert ráfogták, hogy onnan dobáltak volna kővel, szénnel a mi ott nem található. Egy pár ártatlan élj énért folyt ott az ártatlan vér. Am iktassák törvénybe, hogy e hazában csak egy embert, Tisza Kálmánt lehet csak éltetni s mindenki a ki mást éltet, az rendbontó, forradalmár. Ám iktassák törvénybe, hogy Tisza Kálmán póznára tűzött kürtő kalapját mindenki tartozik megsüvegelni; (Derültség) He a mig ezt nem teszik, addig ne merjék tiportatni és szabdaltatni azon békés és fegyvertelen polgárokat, kiknek sokkal jobb ízlésük van, hogysem azt éljeneznék, a ki a nemzet élete ellen tör és alkotmányos szabadságát fenyegeti. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Csakhogy arról is biztos lehet a mi kormányelnökünk, hogy még az esetben sem fogja saját éljenzését a nemzetre erőszakolhatni, ha e czélra az összes közös armadiát mozgósittatja is, nem, mert a nemzet agy megutálta, hogy többé semmiféle földi hatalom nem képes őtet rehabilitálni és az országban maradhatását eszközölni, (ügy van! a szélső balon.) Nem is marad fenn más mód, minthogy lemondása által igyekezzék lecsillapítani a közfelháborodást ; mert csak nem lehet tovább folytatni, hogy az összes fővárosi rendőrség és helyőrség mást ne csináljon, minthogy folyton Tisza Kálmánt őrizze. Le kell tehát mondania s ha lemondott, jó lesz legalább egy ideig Amerikába kivándorolnia, (Nagy derültség) ahová gyászos kormányzata alatt legalább is százezer magyar honpolgárt kergetett ki. Temetkezzék el ott valahová Texas vagy , Kongó vadonjába, hogy a vérig sértett nemzet sej beit jelenléte által szűnjék meg feltépni. Mert mi ! is oda kiálthatnék, a mit nem a mostani kis, ha! nem a hajdani nagy Széchényi menydörgött vala ! Bachnak, hogy „Excellentiás ur, ön a vértől sza-, 40*