Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-181

302 181. országos ülés február lC-án, szombatot!. 1889. semmi adatot nem látok arra, hogy törvénytelenül volna letartóztatva. (Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélső balon ) Tovább megyek. A budapesti királyi ügyészség bebizonyította, hogy kötelességét ismeri. Első sorban n királyi ügyészség feladata a hivatalból üldözendő büntető cselekmények ügyében eljárni, a minister kötelessége a felügyeleti jog gyakorlásában áll. Én mindaddig, mig panasz nem lesz előttem intézkedésre, nem lehetek hivatva. . . Polónyi Géza: Van már elég! (Nagy saj.) Fabiny Teofil igazságügyminister : Határozottan kijelentem, hogy a ministeriumhoz mindez ideig panasz nem érkezett és kijelentem, hogy fogom ismerni kötelességemet és intézkedni fogok, ha panasz tétetik. (Helyeslés jobbf"elől.) Panasz nélkül nem vagyok hivatva a kötelességét hiven teljesítő ügyészség irányában eljárni. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelöl, nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Következnek a viszonválaszok. (Felkiáltások: 2 óra! 2 óra!) A házszabályok értelmében az ily ügyeket az ülésre megszabott időn túl is lehet tárgyalni. Gulner Gyula: T. ház! Igaz, hogy a belügyminister ur válasza csak általánosságokban mozog. Az én interpellatióm pedig egy speciális, szorosan körvonalozott esetre vonatkozott és erre az esetre magára a t. minister ur semmi néven nevezendő nyilatkozatot nem tett, ha csak az ő nyilatkozatának általánosságából nem akarok következtetést vonni azon esetre is, a mely tulaj donkép az én interpellatiómra okot szolgáltatott. A t. minister ur nyilatkozatából kiemelem azt, hogy ő a ház előtt azon ünnepélyes nyilatkozatot tette, hogy mindazon coneret esetekre nézve, a melyekről az interpellatiók szóltak, a vizsgálatot elfogja rendelni. Felteszem a t. minister ur igazságosságáról, hogy részint az eseteknek rendkívüli fontosságánál fogva, részint pedig a ház iránt tartozó köteles tiszteletnél fogva, mely napok óta íoglalkozik e tárgygyal, a t. minister ur egykor vagy máskor, ha szükségét látja, egy később beadandó interpellatio folytán is módot és alkalmat fog tudni találni arra, hogy e vizsgálat eredményét és azt, a mi esetleg e vizsgálat eredményeként előttünk fog állani: az illető tisztviselők elleni eljárását a háznak tudomására fogja hozni. (Helyeslés balfelöl.) Ez az egyik, a mit a minister ur nyilatkozatából kiemelek. A másik az, hogy a t. minister ur, ugyancsak most — elismerésével annak, hogy nem veszi tagadásba, lehetséges, hogy a rendőri közegek közül egyik vagy másik eljárásában túlment azokon a korlátokon, a melyek megengedhetők volnának — kijelentette azt, hogy a rend fentartása érdekében utasítani fogja a rendőri közegeket, hogy — miként a t. minister ur kifejezte — eljárásukban lehetőleg a méltányos kíméletet gyakorolják. Én, t. ház, a minister ur ezen kijelentésében megnyugszom és csak arra kérem a t. minister urat, méltóztassék — a mi az én óhajtásom is — szigorú és erélyes intézkedéseket tenni az iránt, hogy a közvéleménynek minden illegális nyilatkozata és minden rendzavarás végre-valahára megszüntettessék. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Nem vonatkoztatom azonban ezt a közvélemény olyan nyilvánulásaira, melyek a törvényes korlátok között mozognak (Ugy van! balfelöl) és a melyeket egyetlen egy alkotmányos, szabad ország sem nyomhat el, ha csak nem akar az önkény és absolutismus terére lépni. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ezeknek előre bocsátása után azon biztos reményben, hogy a minister ur a felemlített esetekre vonatkozólag a vizsgálatot el fogja rendelni és ha a vizsgálat eredménye erre vezetne, a megsértett jogérzetnek igazságot fog szolgáltatni és hogy a rend fentartására kiadott intézkedéseinél, legyenek azok bár mily szigorítottak, a méltányos kíméletet és a törvény korlátainak szigorú megtartását fogja a rendőrségnek utasításul adni, a minister ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! Megvallom, hogy a minister urnak válaszában egészen mást vártam, mert én egy speciális, coneret esetet hoztam fel, a melyet saját magam láttam és hallottam s mert én ennélfogva egészen speciális kérdést intéztem a t. belügyrainisier úrhoz. Ezekre azonban én választ egyáltalában nem kaptam. Azt mondta a t. beliigyminister ur, hogy a békességet és rendet kívánja helyreállítani. Azt hiszem, a t. minister ur megengedi nékem, hogy mi sem kívánunk egyebet. (Ugy van!szélső balfelöl.) Én azt vártam a minister úrtól, hogy ha az általam feltett speciális kérdésre mindjárt nem tud válaszolni, válaszát ideiglenesnek mondja és kijelentse, hogy nekem majd akkor adja meg a részletes választ, ha magát informálta. Ezt, azt hiszem, megvárhattam volna a t. minister úrtól s mivel ezt nem tette, nem tekinthetem ezt végleges válasznak és nem is vehetem tudomásul. (Helyeslés ssélsö balfélöl.) Báró Kaas Ivor: T. ház! Ha a t. belügy minister ur a kormányfeje lenne, teljes bizalommal fogadnám válaszát és abban egészen megnyugodnám, mert tudnám, hogy a mint szavát adja, ugy tartja is meg. Itt azonban még egy kis bökkenő van a bizalomban nálam. Szavát és válaszát csak feltételesen veszem tudomásul, a mennyiben — kevésbé bizton, mint t. szomszédom —remény-