Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-181

181 országos ülés február lfi-:ín, szombaton. 3889. 303 lem, hogy annak értelmében, de mindenkép a tör­vény határai közt járván el, mindent el fog kö­vetni, hogy a fővárosban a rend fentartassék. Ily értelemben a választ tudomásul veszem. Busbach Péter: T. ház! A választ tudo­másul veszem. (Derültség a szélső halon. Elénk he­lyeslés jobbról.) Polónyi Géza: T. ház! Kénytelen vagyok eonstatálni, hogy a minister ur oly stereotyp vá­laszszal állott elő, mely a rég múlt időkből hí­ven elrecitált közhelyeivel inkább lett volna fele­let a ,.Neue Freie Presse" vezérczikkére, mint az én interpellatiómra. Én nem azt kérdeztem, hogy a rendzavarásokkal szemben akar-e vizsgá­latot indítani? Ezt nem kérdezhettem, mert annvi törvény tiszteletet fel kell róla tételeznem. Én azt kérdeztem, van-e tudomása, hogy ezek és ezek a concret brutalitások, hatalommal való vissza­élések elkövettettek s hajlandó-e ezeknek példás megbüntetése iránt intézkedni ? Erre, t. ház, hallottam egy közhelyszeríí feleletet, mely azt mondja, hogy a minister ur annak idején a vizsgálat eredményét a képviselő­házzal közölni is fogja, még pedig nagyon fülbe­mászó módon arra is hivatkozott a t. minister ur, hogy hiszen egyoldalú feljelentésre senkit fel nem függeszthet. Teljesen igaz. De én nem azt kivánxam, hanem kívántam azt, hogy a minister ur rögtön győződjék meg arról, a mit én állítok, hogy a polgárság személy- és vagyonbiztonsága ép a rendőrség részéről van veszélyeztetve. Már most, t. ház, hogy drastieus példával éljek — nem akarok sérteni senkit s csak azért hozok fel dras­tieus példát, hogyjobban megérthessék (Derültség a szélső balfelöl) — ha a rendőrség közül valaki, tegyük fel annak főnöke, mint ember, közönséges büntettet követ el, teszem azt sikkaszt, mit fog csinálni a minister ur? Egyoldalú feljelentésre rögtön constatáljuk, van-e hiány a pénztárban és a mint ez eonstatátva van, azonnal fel fogja függesz­teni azt a rendőrkapitányt. Mit kérek én ? Nem azt, hogy a minister ur classicus tanukul tekintsen bennünket s feljelen­tőkül, hanem azt, hogy azonnal győződjék meg róla, való-e ez, a mi történt s különösen kívántam volna, hogy nyilatkozzék arra nézve is, vájjon alkotmányjogi szempontból helyeselhető-e, a miről lehetetlen, hogy tudomása ne legyen; mert oly alacsonyan van kiragasztva, hogy a minister ur is elolvashatta volna és szabad-e a főkapitánynak törvény által meg nem állapított büntetéseket tar­talmazó rendeleteket kibocsátani: igen vagy nem? (Elénk helyeslés a bal- és szélső bal felől.) T. ház! Halljuk azt az igazságügyi minister ur bölcsességétől, hogy majd a királyi ügyész és nem tudom még ki. De mondjon nekem az igen t. minister ur, ki nálam tapasztaltabb s korosabb, i egyetlen egy esetet Magyarország torténeiméből, hol tüntetések alkalmával egy királyi ügyész a rendőrség ellen vádat emelt volna. De ha már föl­jelentették, bizhatunk-e az ily strereotyp ígéretben, hogy majd lesz vizsgálat. Nem szabad megneveznem, de egy bíró — tanúm van rá — kivel tegnap beszéltem, önmaga ismerte be, hogy ha volna közöttük oly bátor, oly erős, ki egy rendőrt elítélni merne, abból soha táblabíró nem lenne, míg Tisza Kálmán van a kormányon. (Nagy zaj.Ellentmondás jobbfelől.) Hiába rázzák a fejüket s mondják, hogy nem igaz, de hát nem tíéggé sajnálatra méltó-e a t. minister­elnök úrra nézve, ha már ily köztudat vert gyö­keret a nemzetben ? (Helyeslés szélső balon.) Hány tényt tudnék felsorolni, a hol törvénytelen letar­tóztatás és elitéltetés miatt soron kívüli előlépte­tésbe részesültek egyesek. T. képviselőház! Normális viszonyok között egy komoly férfiútól jövő komoly ígérettel meg kellene elégednünk ; miután azonban bennünket a múlt arra tanított, hogy önöknek még kötve sem hihetünk, a t. ministerelnök urnak pedig már épen nem, épen azért nem veszem tudomásul a t. minis­ter ur válaszát és sürgős elégtételt követelek. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Szederkényi Mndor: T. képviselőház! Azon válaszra, melyet a t. belügy- és igazságügy­minister urak adtak, kötelességem néhány észre­vételt tenni. A t. belügyminister ur engedelmével bátor leszek, szintén a törvénykönyvvel kezemben válaszolni, mint azt a t. igazságügyminister ur tette az én előadásomra. A t. belügyminister ur azt mondotta, hogy az általam említett törvény­szegést és törvényellenes eljárást a rendőrfőkapi­tány valószínűleg igazolni lesz képes, hogy neki azon eljáráshoz, hogy magánházba behatoljon s annak lakóját az ágyból rendőrökkel kihúzassa és a rendőrségi épületbe vitesse, joga volt, Lehet, nem tudom, de az eddigi köztudomás után bátor vagyok azt állítani, hogy a rendőr­főkapitányt — a törvényre hivatkozom — azon eljárásért védeni nem lehet. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Tudjuk azt, hogy nagyobb fontosságú tények elbeszélésénél a sajtó él a maga eriticai jogával; de ezen tény megítélésénél még nem olvastam Magyarországon hírlapokat, a melyek ezen tény elkövetésénél a rendőrfőkapitánynak igazat adtak volna, tehát már erősebb mellettem a közvéle­mény és köztudomás. A t. igazságügyminister azt mondotta, tör­vénynyel kezében és vagyok bátor kérdezni, mi­után nem érthettem tisztán, hogy a 21. vagy °20. g-ra hivatkozott-e? (Felkiáltások: 29-re!) Ter­mészetesen a t. ház azt fogja képzelni, hogy mi­után nem lehetett jól érteni, hát az idézet csak­i ugyan olyan, hogy az nem hagy kétséget sem az

Next

/
Oldalképek
Tartalom