Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

24 165. országos ülés január ISt-én, szombaton. 1S89. némely nyilatkozatára tehessek én is némi észrevételt. Nagyon sajátságos és nemcsak előttem, azt hiszem, hanem mindenki előtt igen feltűnő dolog, hogy a cultusminister urnak a német nyelv érdekében kibocsátott rendelete, illetőleg ezen rendelet kibocsátásának ideje nagyon közel, sőt csaknem összeesett a t. honvédelmi minister urnak azon javaslata beterjesztésével, a melyben ő is az önkéntesektől vizsgájuk letétele alkalmával a német nyelvet követeli, a miből én azt következtetem — és azt hiszem, igen természetesen — hogy ama rendelet és ezen törvényjavaslat bizonyos és kétségkívüli összefüggésben van egymással. A t. cultusminister ur segélyére óhajtott, kivánt lenni a t. honvédelmi minister urnak. Hát nagyon szép, valóban igen szép példája a collegiális jó egyetértésnek és jó viszonynak. De én legalább ez esetben, ilyen körülmények között azt óhajtom, azt szeretném, hogy ez legyen az első és utolsó. (Derültség a szélső baloldalon) azt óhajtanám, azt szeretném különösen magyar nemzeti culturánk érdekében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz ugyan, hogy a t. cultusminister szerint a magyar állam biztonsága magasabb fokon áll, mint a culturalis érdek, mert a mint monda, előbb meg kell lenni az államnak, előbb biztosítva kell ennek lenni és csak azután következnek a culturalis érdekek; — ezen nyilatkozatára at. minister urnak igen szépen és igen helyesen megfelelt már itt a'házban Thaly Kálmánt, képviselőtársam ; kívülről pedig némely külföldi lap, mely igen szelíden, nagyon szelíden, elhamarkodásnak nevezte a minister urama idézett szavait. Nekem tehát csak az utóbbi részére van szerény észrévételem: (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) miszerint nekem meggyőződésem — és higyje a t. cultusminister ur is — hogy Magyarország fennállása, Magyarország biztonsága mint a múltban, épen ugy a jövőben is egyáltalán nem a német nyelvtől, annyival kevésbbé a német szellemtői függ. (Igaz! a szélső balon.) De továbbá azt mondta a t. cultusminister ur, hogy meggyőződése szerint a jó magyar is csak jobb magyarrá válik, ha németül is tud. Ez, t. ház, állításnak ugyan állítás, de bizonyítva egyáltalán semmivel sincs. És ha ugyan igaz volna ez az állítás, akkor nagyon szomorú sors várna erre a mi szegény magyar hazánkra, akkor ennek jövője biztosítva egyáltalán nem lehetne mindaddig, mig a nemzet zöme, az ország egyszerű polgárai s az Alföldnek tős-gyökeres magyarjai a jobb magyarságnak, a jobb hazafiságnak ezen feltételét, a német nyelvet el nem sajátítják. (Helyeslés a szélső balon.) És valóban csudálkozom, t. ház, hogy hamar a. t. minister ur a jobb hazafiságot ilyenformán fokozza: jó, jobb és legjobb; (Derültség a szélső balon) és ha már a t. minister a jobb hazafiságnak és jobb magyarság conditio sine qua non-jának a német nyelv tudását tekinti; és ha — mint felteszem róla — azt kívánja, hogy minél jobb hazafiak és minél többen legyenek e hazában, mondom, csudálkozom, hogy ezen rendeletét mégis csak arra a néhány ezer középiskolai tanulóra szorította és nem terjesztette ki az egész nemzetre? Miért nem uraim ? Hiszen igy az igen t. minister ur néhány rövid esztendő alatt e hazának minden fiát a legjobb magyarokká, legjobb hazafiakká tehette volna. (Felkiáltások a szélső balon: Meg is teszi!) De nem, a t. minister ur, csakis a középiskolákban rendelte el a német nyelvnek nagyobb mértékben való tanítását, a negyedik osztálytól kezdve pedig azt, hogy azon túl a német nyelv tannyelve is német legyen, mint monda, a törvény értelmében. Már bocsánatot kérek, t. ház, a törvénv a német nyelvről, mint kötelezett tantárgyról szól, csak ugy, mint a latin, vagy a görög nyelvről. De hogy annak tannyelve is német legyen, arról egyáltalában nem szól. És ha már a t. minister ur, a „kötelezett" szón az illető nyelv előadási nyelvének ugyanazonosságát is érti, akkor azt kérdem, hogy vájjon miért nem rendelte hát el ugyanezen jogon és ugyanezen okon a görög és latin nyelvnek, mint kötelezett tantárgyaknak tannyelvéül a görögöt és latint ? Akkor csakugyan megérthettük volna ebben az alkotmányos, ebben a szabadelvű korszakban, hogy Magyarországon, a magyar iskolákban mindeneket tanulhatnának, mindenképen tudhatnának, csak magyarul nem. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Es csak még egyet, t. ház. En megvallom, nem tudom és igen lekötelezve érezném magamat, ha a t. minister ur e tekintetben felvilágosítana, hogy vájjon mely tantárgyak lennének azok, a melyeknek rovására a német nyelv órái szaporittatnának ? Mert én legalább azt gondolom, t. ház, hogy ha eddig valamely tantárgy megtanulhatásáraésmegtaníthatására bizonyos óraszám vétetett fel a tantervbe, ezen meghatározott óraszámra, hogy a siker kellőleg biztosittassék, vagy nélkülözhetetlen szükség voltyagy nem. Már ha nem volt, azt kérdem, vájjon miért gyötörték és terhelték tehát a feles óra számmal a különben is nagyon túlterhelt növendékeket ? Vagy ha azon meghatározott óraszámra szükség volt, nélkülözhetlen szükség volt, akkor kérdem, vájjon melyik tantárgytól és mennyiben akarják elvenni azt, csak azért, hogy a német nyelv annál sikeresebben tanittassék. T. ház! Én, valamint általában, minden törvény szerint kötelező tantárgynak és nyelvnek, épen igy a német nyelvnek tanítását is nem csak helyeslem, de sőt szükségesnek tartom (Ugy van! a szélső balon) és örülök rajta, ha minél nagyobb, minél teljesebb siker éretik el azzal; de bármely idegen nyelvnek és igy a német nyelvnek isatöb-