Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

-tíiö országos ülés január lilén, szombaton. 188M. 25 biek rovására való tanítását, még pedig azon megkülönböztetéssel, hogy annak még tannyelve is német legyen, ezt már nem csak hogy nem helyeslem, de sőt sok tekintetben, különösen és főképen pedig magyar nemzeti culturánk érdekében határozottan helytelennek, károsnak és veszedelmesnek tartom. Nemzeti culturánk igen szép fejlődésben van már, t. ház, és a magyarosodás különösen a közelebbi évek alatt az iskolai egyesületek, közművelődési egyletek, a kisdedóvódák, az egyházak, az iskolák dicséretes buzgalma folytán oly szép lendületet vett már, mely, azt hiszem, minden magyar ember keblét örömre deríté s egy szebb jövő édes reményével tölte el. De ne gondoljuk, hogy most már ezzé] mindent elértünk; ne gondoljuk, hogy positiónk olyan erős, melyből könnyen ki ne vethetnének. Nézzük meg csak a sta,tisticát,majd|meglátjuk, hogy Magyarország népiskoláinak majdnem egy harmadrésze,, több mint 4,000, még most sem magyar. Miért akarnók hát megakasztani vagy visszafejleszteni az eddig elért szép sikert. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Én soha ily czélhoz segédkezet nyújtani nem tudnék s őszintén megvallom, hogy éne tekintetben is magyar politikát kívánok. (Helyeslés a szélső balon.) En azt kívánom, azt óhajtom, azt akarom, hogy a hadsereg, egyház, iskola, társadalom és a nemzet valóban magyar legyen. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Nagy István: Dobay Antal! Dobay Antal: T.ház! (Felkiáltások: Halljuk az interpelláliót.') Elnök: Az idő előre haladván, azt hiszem, most az interpellatió volna eléterjeszthető s a tárgyalás folytatása a hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülésre volna halasztható. (Helyeslés.) Ennél fogva most az interpellatió fog előterjesztetni s a tárgyalás folytatása a hétfői ülés napirendjére tétetik át. Lukáts Gyula: T. ház! Alig van valaki, ki ne tudna amaz érthetetlen ellenszenvről s üldözésekről, melyben a Horvátországban lakó magyarokat a horvátok részesítik. Fájdalom, a közel múlt idő azt bizonyítja, hogy horvát testvéreink rokonszenvét mi meg nem szerezhetjük s belé kell nyugodnunk a tudatba, hogy az ő jóakaratukra nem számíthatunk. Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, méltóztassék azon testvéri viszonynál fogva, melyben Horvátországgal nyolcz század óta vagyunk, igen óvatosan Ítéletet mondani, mert Ítélete lehet téves is. (Helyeslés jobbfelöl.) Olyanokat, mint a képviselő ur mondott, feltételesen mondani talán még megjárja; de egyenesen azt mondani, hogy nem számíthatunk horvát testvéreink rokonszenvére, azon szellemmel szemben, melyet HorvátKÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. VIII. KÖTET. országban az újabb időben örömmel tapasztalunk, nem lehet. (Élénk helyeslés johbfelöl.) LukátS Gyula: Nem vonom kétségbe, hogy ezen szellemet az újságokból a t. elnök ur és talán t. képviselőtársaim is ilyennek látták, de én saját szemeimmel Horvátországban máskép láttam s azért használtam azon kifejezést, hogy kételyeim vannak az iránt, hogy Horvátország jóakaratát megnyerhessük. (Halljuk.' Halljuk!) Magával a néppel ez iránt nem tárgyalhatunk, de az már lehetetlen, hogy a horvát hatóságoknak ne legyen kötelessége a magyar ajkúnkat is a. törvénynek oly védelme alá fogadni, mint a többi lakosokat s őket azon humánus bánásmódban részesíteni, melyet a hatóságok részéről, niírvelt államokban mindenki elvárhat. És ez Horvátországban nincs igy. (ügy van! szélső balfelöl.) Mintegy 60,000 magyar ember lakja Horvátországot, különösen a sziavon megyéket s ez a 60,000 ember rajta van már az elhorvátosodás utján, (ügy van! szélső balfelöl.) Maguk a lakosok is tisztában vannak evvel s ez okozza, hogy az intelligens magyar ember is horvátnak neveli gyermekét, belátva azt, hogy azon országban csak igy élhet, csak igy boldogulhat. (Uga van! szélsöbalfelöl.) De a horvátok nem hajlandók bevárni e lassú processust, ők egy emberöltő alatt akarják a 60,000 magyart horváttá tenni s ép ezért, a horvát hatosaitok előtt csak az hallgattatik meg-, ki horváttá lett s a magyar lakosság részére nemcsak magyar iskolákról nem gondoskodnak, de ilyeneknek felállítását meg sem tűrik, (Ugy van! szélső balfelöl) vagy lehetetlenné teszik, sőt gondoskodnak arról, hogy a magyar fiuk semmiféle iskolába ne juthassanak. (Ugy van! szélső bal felöl.) Magyarország s a magyar törvényhozás, valóságos vérbűnt követ el, hogy e 60,000 magyar nyelvének és nemzetiségének megvédésére az ujját sem mozdítja meg, de ne felejtsék el a horvátok, hogy ők is rossz szolgálatot tesznek maguknak ez erőszakos horvátosítással. (Ugy van! szélső bal fel ölj De másképen is iparkodnak a horvát hatóságok megmutatni azt, hogy a törvény s a hatóság védelmére csak a horvát ajkúak számíthatnak. Ha egy magyarral szemben bűntényt, vagy kihágást követnek el, a károsult hiába keres orvoslást a hatóságoknál, ott védelemre nem számíthat. (Ugy van ! szélső bal felöl.) Birtokvásárlás esetén, jó pénzért a hatóság eljár ugyan a vétel keresztülvitelében, de jogi tanácsra ott magyar ember nem számíthat, ki csak a vételár kifizetése után tudja meg, hogy a megvett birtok nem megy tulajdonába, vagy az a birtok értékét meghaladó adóssággal van megterhelve. Egész családok jutottak igy koldusbotra, árvák kerültek az ut szélére. (Ugy van! szélső balfelöl.) 4