Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-181

181. országos ülés fehruár lfi-án, szombaton. 1889. 291 szemeimmel láttam. Nem volt ennek az intelligens ifjúságnak semmi úgynevezett uszálya. Osszefogózva, a legszebb rendben jöttek és nem csináltak egyebet, mint egyes neveket éljeneztek, másokat, természetesen, abczugoltak. A függetlenségi kör elé érve, megálltak és ott is éljeneztek. Többen közülök feljöttek a kör helyiségébe s az ott jelenlevő képviselőket arra kérték, hogy intézzenek néhány csillapító szót a jelenlevőkhöz és szólítsák fel őket, hogy tartsák meg a tüntetés méltóságát, tartsák fenn a rendet s azután oszoljanak szét a legnagyobb esendességgel, ő Felsége a király éltetésével. A felhívásnak engedett egyik képviselőtársam, Lits Gyula és a lehető legnagyobb nyugalommal rendre intette és kérte az ott jelenlevőket, szavait, melyekben a jelenlevőket feloszlásra kérte fel, a király ő Felségének éltetésével végezte, mire a tömeg a legnagyobb lelkesültséggel, kalaplevéve, háromszorosan zúdította rá: Éljen a király. És, t. ház, nem is ebben a perczben, hanem ebben a pillanatban — mert csak egy pillanat müve volt az egész — egyszerre lópatkók robaja hangzik és minden előleges felszólítás nélkül igazán mint egy vad tatárcsorda (ügy van! a szélső balon) rohant oda 30—35 lovas rendőr és vágtatott, kaszabolt mindenfelé az utczán végig. T. ház! E jelenetnek igen sok szemtanúja volt és lehetetlen, hogy a kilátta, meg ne botránkozott volna. Én részemről soha sem leszek képes, hogy ezt a jelenetet emlékemből kitörüljem. Nem elégedtek meg azzal, hogy, merem állítani, orvul támadva rohanták meg a közönséget és futamodásra kényszerítették, hanem a menekülőknek is utána vágtattak és nemcsak férfiakat, hanem nőket és gyermekeket is ütlegeltek, olyanokat, kik a falhoz voltak szorítva. Sőt nemcsak ezt tették, hanem egy lovas rendőr megtette azt is, hogy bement lóháton a bérház kapuja alá s az oda szorultakat, különbség nélkül, férfiakat, nőket, gyermekeket, a legkegyetlenebb módon ütlegelte. (Mozgás.) Nagyon sok részletet lehetne elbeszélni, í. ház, de azok már tegnap vita tárgyává tétettek. En leginkább arra helyezem a súlyt, hogy a rendőrségnek ez az eljárása nemcsak brutális, nemcsak qualificáIhatatlan, hanem egyszersmind törvényellenes. (Uyy van! a szélső balon.) Mert, t. ház, egyes súlyos esetekben, nem olyankor, midőn ártatlan tüntetésről van szó, midőn egy intelligens ifjúság élteti ő Felségét, hanem komoly esetekben, zavargásoknál, a legnagyobb zendüléseknél nincs meg a rendőrségnek az a joga, hogy minden előleges felszólítás nélkül, orvul megtámadja a tömeget, (ügy van! a szélső balon.) Hivatkozom az 1881 : XXL t.-cz. 32. §-ára, a mely nem is ártatlan tüntetésről, nem a királyt éltető ifjúság tüntetéséről, hanem a rendet, a közbékét komolyan veszélyeztető nagyobb mérvű népcsoportosulásról, vagy tényleges lázadásról szól és szól arról az esetről, midőn a sorkatonaság vagy honvédség segélye vétetik igénybe. Ez a szakasz meghatározza, hogy (olvassa): „A sorkatonaság vagy honvédség tényleges fellépése előtt azösszeesoportosult, vagy lázadó tömeget dobszó vagy harsona által való figyelmeztetés után, a törvény nevében békés szétoszlásra, hangosan és azon hozzáadással hivja fel, hogy engedetlenség esetében a fegyveres erőnek rögtöni alkalmazása fog bekövetkezni.* Ez meg van irva a törvényben és én kérdem, hogy a fővárosi rendőrség miért nem tudja ezt a törvényt megtartani. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A ministerek sem tartják meg! Mozgás.) De, t. képviselőház, kezembe került épen a a Dienstreglement I. része, a melynek 72. §-ában arról van szó, hogy a katonaság csoportosulás alkalmával miként használhatja a fegyveres hatalmat és mondhatom azt, hogy ebben is — pedig azt csak el fogja ismerni a minister ur is, hogy a Dienstreglement nem a legszabadelvűbb szellemben van szerkesztve — oly intézkedések vannak, melyek határozottan szelídek a rendőrségnek ehhez a brutális eljárásához képest. Ott nevezetesen meg van irva az, hogy még egyes kihívások és csoportosulásoknál szokásos kiáltások, fütyülések, a melyek a felizgatott tömeg közül kihallatszanak, sem tekinthetők egyáltalában olyanoknak, a melyek mellett a fegyveres erő használata meg volna engedve. Ugyanaz a szakasz határozza meg azt is, hogy a hol kéznél van, az ilyen összecsoportosulásoknálmindenekelőtta gyalogság használandó,csak mikor a gyalogság nem elegendő, az esetben lehet a lovassághoz íordulni, A gyalogság is kímélettel tartozik, a fegyvertelen nők, gyermekek és aggok irányában. Azután a lovasságnak is, midőn közbelép, a fegyver tulajdonképeni használata nélkül kell ezt eszközölnie. Különösen hangsúlyozva van az is, hogy tartózkodniuk kell a menekülők és megfutamodottak minden további üldözésétői. (Derültség a szélső baloldalon.) És. t. ház, mit látunk ? Azt, hogy mindennek határozottan az ellenkezője történt. (Ügy van! a szélső haloldalon.) így tehát azt kell kérdeznem, vájjon alkotmányos államban vagyunk-e? Ki van-e hirdetve az ostromállapot? Hiszen én merem állítani, t. ház, hogy még egy ostromállapot elrendelése esetén sem járnak azok, a mik most történtek. Akkor is fel kell előbb szólítani a tömeget az eloszlásra, nem pedig mindjárt orvul megtámadni (ügy van! a szélső balon.) és mindenkit személyválogatás nélkül lekaszabolni s bottal össze-vissza püfölni. T. ház! Nem akarok bővebben a tárgyhoz szólani most; maj'd lesz erre alkalmam, midőn a minister ur interpellatiómra a választ megadj a és 87*