Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

1Ö5. orszftiros ülés január 19-én, szombaton. 1889. 23, valaha határa a mi áldozatainknak, a vér és pénzadó emelésének? vájjon lesz e határa, lesz-e megállapodási pontja elvégre valahára a nemzeti alkotmányos jogok csorbításának, vagy épen feladásának ? s midó'n azt tapasztalom, hogy a német nyelv érdekében a magyar nyelv rovására kiadott ministeri rendelet ellen napról napra szaporodnak egyesek és testületek méltó tiltakozásai: ilyen viszonyok közt már indíttatva érzem magamat, hogy én is szóljak — szóljak röviden, még ha ismétlésbe esném is — érzelmeim és aggályaim tolmácsolására és szavazatom indokolására. (Halljuk!) T. képviselőház! Azt gondolom, nem fogja tagadni senki, hogy a parlament ellenzéki tagjai ban akkor, mikor a haza, mikor a nemzet igazi érdeke, igazi java kívánja és követeli, mindig megvolt és megvan ma is a készség, hogy megadják az alkotmányos kormánynak mindazon eszközöket, melyeket az állam, a nemzet jól felfogott érdekében, ezéljainak kivitelére szükségesnek gondol, szükségesnek tart, szükségesnek mond. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez a párt soha sem volt még és nem is lesz soha fukar az áldozatokban akkor, ha a haza szent oltárára kell azokat vinni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem fog fukarkodni bizonyáramost sem; de megkívánja, megköveteli, hogy valóban a haza. valóban a nemzet jól felfogott érdekében kéressék az az áldozat; megkívánja, hogy a haza legyen minden előtt; hogy szent legyen ennek java, jogai, szabadsága, függetlensége, biztonsága és jövője érdekében történjék minden; ezért legyen és ezé legyen a hadsereg is és nem megfordítva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt azonban, azt gondolom, a kormány sem kívánhatja és nem várhatja, hogy valahányszor mi a hadseregre és sajnos, nem is magyar, önálló hadseregre áldozunk, vérben és pénzben, egyszersmind még ráadásul mindannyiszor egy-egy alkotmányos jogot adjunk fel, vagy hogy

7 annak feladásálja bele egyezzünk. Már pedig, t. ház, hogy a jelen törvényjavaslat 14-ík szakaszában nyilván ez czéloztatik, az olyan világosan, olyan megdönthetetlenül bebizonyíttatott itt már annyi sok fényes beszédben, hogy bátran elmondhatjuk, miszerint ha e paragraphus törvénynyé válik, ugy a magyar törvényhozásnak a hadi létszám és az újoncz-jutalék megállapíthatására vonatkozó joga, illetőleg ezen jog gyakorolhatása úgyszólván a reiehsrath tetszésétől vagy nem tetszésétől tétetik függővé, vagy megtörténhetik igen könnyen az, hogy végképen is elveszti a jogát. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen, t. ház, még nem is törvény, csak javaslat az, a mi előttünk fekszik és íme máris azt üzenik nekünk a t. honvédelmi minister által Bécsből, hogy ez irányban alkudozni nagyon bajos, azt hiszem, ezek voltak épen a minister ur szavai. De hát kérdem, t. ház, hogy ha az ilyen, a nemzet alkotmányos jogait ily mélyen érdeklő ügyben sem lehet még alkudozásnak sem helye, kérdem, ugyan hol, miben és mennyiben van hát joga e parlamentnek ? Kérdem, hogy ily viszonyok és körülmények között vájjon mi gyakorlati jelentősége van a mi parlamentünknek, ha csak az nem, hogy itt „Ámen" t mondjunk mindazokra, a miket rólunk, felőlünk, de nélkülünk mások elhatároztak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Valóban, t. ház, én nem tudom, de azt hiszem, hogy hasonló helyzetben nincsen a világnak egy parlamentje sem, mert ez a mi parlamentünk, a miként azt a beterjesztett törvényjavaslat is mutatja, függési vagy jobban mondva alárendeltségi viszonyban áll az osztrák parlamenttel. Elnöki Kérnem kell a képviselő urat, hogy a jelenlegi tényeknek és politikai állásunknak teljesen meg nem felelő nyilatkozatokat tenni ne méltóztassék. A magyar parlament oly jogokkal bír, mint a világ bármely

7 parlamentje; itt mondhatja a kormány, hogy a törvényjavaslat elfogadandó vagy

T elvetendő, részben vagy egészben, de azt nem mondhatja senki más; és a magyar parlament csak azt teszi, a mit böleseségében jónak lát és annak kell megtörténni, a mit a magyar parlament kivan. (Ilelyslés.) Madarász Imre: Másrészről, t. ház, nézetem szerint itt a parlamentben is úgyszólván parlamenti dictatura uralkodik, a mit szerintem fényesen fog bebizonyítani az a körülmény, miszerint ez a törvényjavaslat s ennek 14. §-a, akár tetszik, akár nem, el fog fogadtatni s törvénynyé lesz. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De ugyancsak el fog fogadtatni kétség kívül, t. ház, a javaslatnak az önkéntesekre vonatkozó rendelkezése is. Hogy milyen veszélyeket rejt magában a javaslatnak ezen része a mi ifjúságunkra s különösen azok szakpályájára vonatkozólag, de még sok más tekintetben is, én arról most itt szólani nem akarok, elég bőven, elég részletesen ki lett már az mutatva sokak által a vita folyamán, én a magam részéről csak azt nyilatkoztatom ki határozottan, (Halljuk!) hogy mindaddig, mig az önkéntesek egyévi szolgálati ideje, valamint önkéntesi vizsgájuknak magyar nyelven való letehetése törvényben biztosítva nem lesz, addig a magam részéről ezen javaslathoz semmiképen és semmi körülmények közt nem járulhatok hozzá. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Mert én mégis képtelenségnek és mondhatom, megalázónak tartom azt, hogy ha van, ha lehet olyan állam — és azt hiszem, talán a miénken kivül nincs is — a hol az állam polgárai az állam hivatalos nyelvén ne vizsgázhassanak. (Ugy van! Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) De ezek után engedtessék meg nekem, t. ház, hogy a t. cultusminister urnak az általa, a német nyelv érdekében kiadott rendeletére vonatkozó