Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

22 165 országos iilés január 19-én, szombaton. 1889. ez az, hogy gondoljuk meg azt, hogy valahányszor a katonai törekvésekkel szemben a nemzet magát nem egyetértő, sőt talán azzal ellentétes álláspontra helyezte, abból a nemzetre nagy hátrányok keletkeztek. En is ép ugy, mint Győry Elek t. barátom, elismerem, hogy ez igaz; de származott abból nagy és sok hátrány az osztrák örökös tartományok népeire is és a mire legtöbb hátrány származott, az a legmagasabb trón. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Ugy látszik, t. ház, legalább e törvényjavaslat szelleme, iránya s minden intézkedése azt mutatja, hogy ismét a katonai politika van a túlkapás irányában felfelé. En azt hiszem, hogy ezt még nem érte el s talán nem is fogja elérni. Ha elérné, én ezúttal abból a következtetést levonni nem akarom. Evvel, t. ház, be is fejezhetném azt, hogy miért nem fogadhatom el általánosságban sem a törvényjavaslatot, de úgyszólván indíttatva érzem magamat kijelölni a törvényjavaslatnak azon egyes intézkedéseit is, melyeket, eltekintve minden politikai pártállástól, semmi körülmények közt megszavazni nem tudnék. Ezek közül az első, t. ház, az, hogy e törvényjavaslat Magyarország polgárai közül, miként itt számíttatott, 5 vagy talán 700,000-et is a tényleges szolgálat idejére, tehát békében és háborúban kiszolgáltat oly törvények hatalmának, amelyek hozatalában Magyarország törvényhozásának része nem volt s melynek kiszolgáltatását sem Magyarország törvényhozása, sem pedig a nyilvánosság nem ellenőrizheti. Ez, t. ház, legszomorúbb bizonyítéka alkotmányos életünknek és egy 14 éve fennálló kormány legméltóbbmonumentumátképezi Budán a Szent-György-téren, a miért még általánosságban sem fogadhatnám el e javaslat azon intézkedését, mely mellőzi azon biztosítékot, a melyet az 1868. és 1879-iki törvények tartalmaztak, hogy tudniillik az érvényességi idő meg volt határozva. Es e tekintetben engemet nem elégít ki azon nyilatkozat sem, melyet itt tegnap a t. ministerelnök ur tett, inert én világosan fogalmazott törvényeket szeretek és azt óhajtom, hogy a törvények saját szövegükből legyenek magyarázhatók, nem pedig, mint a katonai rendeleteknél szokásos, a melléklet 2-dik, 3-dik vagy 4-dik füzetéből. Nem fogadhatnám el az önkéntesi tényleges szolgálat bizonyos körülmények közt két évre való kiterjesztése miatt sem. Mert a két éves szolgálatot a magasabb értelmiség körén kivül álló védkötelesek legtöbbjének tényleges szolgálati idejére elégnek tartom. A mi pedig, t. hát, a nyelv kérdését illeti, áltanos az a meggyőződés, melyet én is vallok, hogy tudniillik nyelvünk jogai a közös hadseregben sem annak jelenlegi, sem most tervezett alakjában érvényre nem emelkednek. Mit tapasztaltunk e vita első napján? A beadott különvélemény előadója, Bolgár Ferencz t. képviselő ur esak azzal a legszerényebb alakra összezsugorodott kívánattal állott elő, hogy a tartaléktiszti vizsga letételénél az egyéves önkénteseknek engedtessék meg legalább a tárgyak kifejtésének részleteinél a magyar nyelv használata is: erre felállott a eultusminister ur s mint Perczel t. képviselő ur is igen helyesen bírálta, a legridegebb modorban kijelentette, hogy a nix dájes politikájának vége. En azt hiszem, a eultusminister ur e kijelentést tenni nem akarta, erre semmi oka nem volt, a körülmények ezt nem indokolták. Senki sem ellenezte, hogy a német nyelv megtanulására ép ugy, mint bármily első, másod vagy harmadrangú nyelv megtanulására alkalom nyujtassék. Azt hiszem, t. ház, a eultusminister ur azt akarta kijelenteni, hogy a „nix ungarisch" politikájának van vége. Erre lett volna ok, a viszonyok ezt indokolttá tették. S talán meghallották volna azok is, kik a magyar nyelv törvényes jogai érvényesülése ellen elháríthatlan gátakat akarnak emelni. Elhiheti a eultusminister ur, hogy a nemzeti aspiratiók ellenében annyira fagyos ajkaira a nix ungarisch kijelentése sokkal jobban illett volna. Pártolom Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző : Madarász Imre ! Madarász Imre: T. ház.' (Ralijuk / Halljuk.') Ha a haza polgársága olyan nyugodtsággal, olyan megelégedéssel viselkednék a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal szemben, mint azt a kormány lapjai feltüntetni s bebizonyítani akarják; vagy ha a magyar állameszme erősbödésének,a magyar nemzeti cultura fejlődésének erős gátul szolgáló eultusministeri rendeletet olyan önmegadással, hogy ne mondjam, könnyelműséggel fogadnák a magyarosodást ezélzó közművelődési s iskolai egyesületek, valamint a nyelvünkre, mint egyik legdrágább, legféltettebb kincsünkre oly annyira féltékeny egyházak és tanintézetek, mint azt a t. minister ur előre elgondolta, leirattá, szétküldözte és itt e házban már egyszer megvédelmezni is megkisérlette: ezen esetben, különösen azon sok jeles és érvdús beszéd után, a melyek e tekintetben a ház ezen oldaláról elhangzottak és a melyeket én mindez ideig érdemileg megezáfolva nem látok, nem tudok •— ez esetben, mondom — nekem alig lehetne valami szavam. De midőn azt látom, hogy nyugodtságról, annyival kevésbé megelégedésről még csak szó sem lehet a közvéleményben és a nagy közönségben ; sőt a bizonytalanság, a kétség és aggály ama kiáltásai mindenfelől és minden ajakról hallatszanak, hogy vájjon ugyan hol és mikor lesz hát, vagy lesz-e